Nyirádi Mariann

Budapesti Gazdasági Főiskola
KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR
TÁRSADALOMTUDOMÁNYI ÉS GAZDASÁGI
SZAKFORDÍTÓ ÉS TOLMÁCS
SZAKIRÁNYÚ TOVÁBBKÉPZÉS
Levelező tagozat
Technische Anforderungen der Verarbeiter an Rohstoffsteller
A feldolgozók műszaki követelményei az alapanyag szállítókkal
szemben
Bizonylati rend
Belegordnung
Készítette:
Budapest, 2011
Nyirádi Mariann
Tartalomjegyzék
I.
Bevezetés ................................................................................................... 3
II. Német forrásnyelvi szöveg ......................................................................... 5
III. Német szöveg magyar nyelvű fordítása .................................................... 12
IV. Magyar forrásnyelvi szöveg ...................................................................... 19
V. Magyar szöveg német nyelvű fordítása .................................................... 23
VI. Összegzés ................................................................................................. 27
VII. Terminusjegyzék....................................................................................... 30
VIII. Irodalomjegyzék...................................................................................... 32
2
I. Bevezetés
A dolgozatom témái jelentősen eltérnek egymástól. Az első fordítást az
érdeklődési körömnek megfelelően választottam, a második fordítás mellett
elsősorban a téma jelentősége és fontossága miatt döntöttem.
Szakdolgozatom első részének témája a jelenlegi munkámhoz kapcsolódik. Közel
3 éve dolgozom a Kaloplasztik Műanyag-, és Gumiipari Kft.-nél, a marketing
osztályon. A cég fő profilja a műanyag-, és gumiipari termékek gyártása, illetve
különböző összetételű gumikeverékek előállítása. Többek között feladataim közé
tartozik az ajánlatok indítása is, ezért elkerülhetetlen, hogy alaposan ismerjem a
termékeinket, előállítási folyamatainkat. A vevői igény változásának következtében
manapság elsősorban gumiipari termékeket értékesítünk, de egyre nagyobb a
kereslet
a
gumikeverékek
iránt,
melynek
alapja
a
kaucsuk.
A
válság
következtében a magyarországi eladásaink száma jelentősen visszaesett, így
szükségét éreztük a külföldi piacok felkeresésének. A magas szállítási költségekre
való tekintettel, a viszonylag közeli országokkal vettük fel a kapcsolatot, így került
sor Németországra is. Mivel Németországban jóval magasabbak a bérek, és
egyéb költségek, így áraink versenyképesek voltak. Ennek köszönhetően vált a
BPT Befestigungstechnik vállalat partnerünkké, és rajtuk keresztül jutottam a
cikkhez, melyet szakdolgozatom egyik témájaként választottam.
Szakdolgozatom második témája – a bizonylati rend – gazdasági jellegű. Célja,
hogy rögzítse azokat, a számvitelről szóló -többször módosított - 2000. évi C.
törvény, valamint az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési
kötelezettségének sajátosságairól szóló - többször módosított - 249/2000. (XII.
24.) Kormányrendelet végrehajtására vonatkozó előírásokat, módszereket,
amelyek
biztosítják
szervezetünk
sajátosságainak,
feladatainak
leginkább
megfelelő, a számviteli elszámolásokhoz kapcsolódó bizonylatok kiállításának,
ellenőrzésének, továbbításának, felhasználásának, kezelésének rendjét.
A Bizonylati rend fordítását választottam, melynek kialakítása és az abban
foglaltak maradéktalan betartása biztosítja, hogy a vállalkozás vagyoni, jövedelmi
helyzetéről megbízható valós összképet kaphassunk. Azon vállalkozásoknál, ahol
3
nem megfelelően lett kialakítva a bizonylati rend vagy nem tartják be, nehezen
hozható felelősségteljes döntés olyan kiemelkedő és a társaság létét alapjaiban
befolyásoló kérdésekben, mint például a hitelfelvétel vagy a beruházás. A
bizonylati rend alapvetően felöleli a vállalkozás egészét, nem csupán egyetlen
funkcionális
területre
(pénzügy/
számvitel)
koncentrál,
így
jelentősége
vitathatatlanul meghatározó. Kiemelkedő szerepe nem a csak a gazdasági
társaságok esetében mutatkozik meg, hanem az államháztartás szervezeteinek
esetében
is.
Ezeknek
a
szervezeteknek
az
elszámolási
kötelezettsége
napjainkban, a váltság és az államadósság folyamatos növekedése miatt
felértékelődött és még inkább a figyelem középpontjába került.
Kalocsán jelenleg a munkám mellett jogi szövegek fordításával foglalkozom,
azonban a jövőben szeretném a gazdasági szövegek fordítását is elvállalni. Mivel
a szövegben több szakszó is előfordult, nem volt elegendő az általános, illetve
online szótár használata, ezért több szót az interneten szakszövegekből, valamint
szakszótár (Számviteli szótár) segítségével fordítottam.
A téma szempontjából a magyarról németre való fordítás okozott nagyobb gondot,
mert ezen a téren kevesebb ismerettel rendelkezem, viszont a szöveg
szempontjából mégis a németről magyarra való fordítás jelentett nagyobb
fejtörést.
4
II.
Német forrásnyelvi szöveg
Technische Anforderungen der Verarbeiter an Rohstoffhersteller
WERKSTOFFE – Die Verwendung von Einzelstoffen und deren Verarbeitung zu
Werkstoffen hat Vor- und Nachteile. Auf der einen Seite erhöht sie die Flexibilität
bei der Entwicklung von Werkstoffen, auf der anderen Seite müssen die Lasten
der Entwicklung – technisch wie ökonomisch – vom Verarbeiter getragen werden.
Durch verbesserte Informationen, die die chemische Natur, den Aufbau und die
Eigenschaften des Stoffes detaillierter beschreiben, als es heute der Fall ist,
würden die Verarbeiter wesentlich entlastet. Nicht zuletzt wird durch den offeneren
Umgang und die vertrauensvollere Zusammenarbeit
miteinander auch die
Bindung zueinander gestärkt.
Die gummiverarbeitende Industrie ist, im Gegensatz zu den ThermoplastVerarbeitern, vorwiegend durch den Bezug von Einzelstoffen geprägt, die in einem
Folgeschritt in einen Werkstoff umgewandelt werden. Wechselwirkungen der
Einzelstoffe mit dem zweiten Prozessschritt „Mischen und Erzeugung eines
Werkstoffes“ und dem dritten Prozessschritt „Umformen bzw. Herstellen eines
Erzeugnisses“ können vom Lieferant des Einzelstoffes nicht überschaut werden.
Andererseits kann der Hersteller von Gummierzeugnissen seine Prozesse nur
dann beherrschen, wenn vertiefte Stoffkenntnis vorhanden ist. Dazu werden vor
allem Informationen über die eingesetzten Stoffe benötigt. Diese müssen vom
Lieferanten zur Verfügung gestellt werden oder mit dem Verarbeiter erarbeitet
werden. Diese Stoffkenntnisse dienen dem Abschätzen von chemischen und/oder
physikalischen
Wechselwirkungen.
Sie
erlauben,
die
Auswirkungen
der
Konstitution und der Veränderungen (Variation) des Einzelstoffes auf die
Verarbeitung und die Lebensdauer des Erzeugnisses zu erkennen und – falls
erforderlich – erfolgreich zu bearbeiten.
Zulieferer sollen durch Informationen helfen, dass der Anwender seiner
Verantwortung für das Erzeugnis gegenüber den OEM (Kunden) nachkommen
kann. Es besteht jedoch der Eindruck, dass der Zulieferer oft wichtige
Informationen vom Anwender abfragt, um sie zur Beratung (auch anderer
5
Anwender) nutzen zu können, auf Fragen aber oft ausweichend mit „geheim“,
„könnte an Wettbewerber weitergegeben werden“, „darf ich nicht sagen“ usw.
antwortet. Hinter diesem Verhalten verbergen sich vermutlich juristische
Überlegungen (z.B. Angst vor Reklamation). Der Anwender bleibt mit guten
Ratschlägen und seinen Problemen allein und ist dazu mit aufwändigen,
vermeidbaren
Untersuchungen
konfrontiert.
Zusammengefasst
sind
die
Anforderungen an Rohstoffhersteller:
•
Informationen über die Materialeigenschaften im Detail,
•
Informationen über die Struktur, den Aufbau und die Zusammensetzung des
Stoffes,
•
Konstanz bzw. Spezifizierung in akzeptablen Toleranzgrenzen dieser
Eigenschaften über den Lebenszyklus des Stoffes,
•
Zusicherung, die Produktion zeitlich über den Lebenszyklus hinaus aufrecht zu
erhalten,
bzw.
im
Falle
der
Produktionseinstellung
rechtzeitig
einen
geeigneten Ersatzstoff anzubieten.
Grundsätzliche Stoffeigenschaften
Durch
das
Mischen
von
Stoffen
entsteht
ein
Werkstoff,
z.B.
eine
Kautschukmischung. Die Eigenschaften der Stoffe ändern sich infolge dieser
Bearbeitung. Zusätzlich erhält der Werkstoff andere Eigenschaften, als aus der
Summe der Einzeleigenschaften zu erwarten wäre. Die Eigenschaften des
Werksoffs werden von denen des Polymers maßgeblich bestimmt. Es lassen sich
Eigenschaftsebenen
bzw.
Anforderungsebenen
für
einen
Werkstoff
(der
Kautschukmischung) ableiten:
•
Die erste Ebene bilden die thermischen Anforderungen mit Informationen über
die thermische Beständigkeit. Das Wissen um die thermische Beständigkeit
liegt beim Anwender vor. Es entsteht durch Beobachtung der Artikel im
Einsatz.
•
Die zweite Ebene wird durch die Anforderungen an die chemische
Beständigkeit gebildet. Das Wissen um die chemische oder MedienBeständigkeit hat der Anwender. Auch dies gewinnt er durch Beobachtung der
Artikel im Einsatz.
6
•
Eine
dritte
Ebene
wird
durch die mechanischen und dynamischen
Anforderungen gebildet. Informationen darüber werden weniger durch
Laborversuche sondern eher durch Versuche mit den Bauteilen erhalten und
sind auch als Domäne der Erzeuger von Gummiartikeln anzusehen.
•
Die vierte Ebene bilden die „speziellen“ Bauteilanforderungen. Die sind
ebenfalls Sache des Erzeugers.
•
Die fünfte Ebene sind die Anforderungen des Werkstoffs an die Verarbeitung
bzw. die Eigenschaften, der für den Werkstoff eingesetzten Stoffe.
Inwieweit Schlussfolgerungen aus Versuchsergebnissen von Bauteilen gezogen
werden können, hängt wesentlich von der Qualität der Kenntnisse über die
Einzelstoffe und deren Auswirkung auf die erforderlichen Eigenschaften ab,
welche
insbesondere
Umgebungseinflüssen)
die
Lebensdauer
einschränken
können.
des
So
Bauteils
wird
die
(unter
den
thermische
Beständigkeit eines Polymers bis 200 C in Heißluft angegeben. Aber was heißt
das wirklich? Wie lange behält das Polymer seine Eigenschaften bei dieser
Temperatur? Wünschenswert wäre die Angabe einer Temperatur und einer Zeit,
bei welcher die Eigenschaft – z.B. Spannungs- oder Dehnungsabfall – z.B. 20%
beträgt oder die Eigenschaft auf einen Mindestwert abgefallen ist. Dieser
Vorschlag existiert schon länger. Derartige Messungen lassen sich sicherlich an
einem Standardwerkstoff durchführen. Ein Vergleich von polymeren Stoffen wäre
durch solche Vergleichsuntersuchungen wesentlich erleichtert.
Verarbeitungsverhalten von Stoffen
Die für den Produktionsprozess wichtigen Informationen über den Stoff werden
dem Verarbeiter nur sehr begrenzt oder überhaupt nicht zur Verfügung gestellt.
Die Ursache liegt in der Arbeitsteilung in der Gummiverarbeitung. In der
Lieferkette nimmt der Mischbetrieb als interner oder externer Betrieb, die Rolle des
Werkstofflieferanten ein. Die Kommunikation vom Artikelproduzenten zum
Hersteller des Stoffes ist durch diese Zwischenstation erschwert. Werkstoffdaten,
die der Produktionsbetrieb benötigt, werden höchstens in Ausnahmefällen vom
Werkstoffhersteller erzeugt. Das hat zur Folge, dass die zur Verarbeitung
wichtigen Werkstoffdaten und –informationen hauptsächlich vom Verarbeiter
7
erzeugt werden müssen. Das macht jedes Unternehmen so gut es seine
Ressourcen zulassen. Man kann auch unterstellen, dass Werkstoffdaten ständig
neu geschaffen werden, weil zum einen Wissen wiederholt erfunden wird, zum
anderen die Kenntnisse über die Verarbeitungsprozesse ständig wachsen.
Eine Folge der fortgeschrittenen Arbeitsteilung ist, dass die Wirkung der
Einzelstoffe auf die Verarbeitung beim Hersteller der Stoffe nicht mehr
ausreichend
erforscht
werden
kann, da diesem die dazu notwendigen
Technikumsanlagen nicht mehr zur Verfügung stehen. Ohnehin lässt sich auf
derartigen Anlagen eine Produktion nur ungenügend abbilden, falls sie nicht – wie
früher vorgekommen – auch zur Kleinmengenproduktion eingesetzt wird. Die
Anmerkung ist erlaubt, dass in der Thermoplast verarbeitenden Industrie die
Trennung Stoff- und Werkstoffhersteller so nicht existiert.
Detaillierte Stoffdaten werden jedoch benötigt, um auftretende Probleme in der
Fertigung und/oder Lebensdauerabweichungen eines Produkts im täglichen
Gebrauch sofort richtig bearbeiten zu können. Unter den geschilderten Umständen
sollte der Verarbeiter an viel tiefer gehende Informationen gelangen können, als
sie in den Produktdatenblättern und –spezifikationen angeboten werden.
Verarbeitungsverhalten im Mischer und beim Umformen
Es können z.B. von verschiedenen Lieferanten gleiche Spezifikationen für
Polymere bezüglich Viskosität und Monomerzusammensetzung vorliegen, die
Eigenschaften können dennoch voneinander abweichen, da die Molekülarchitektur
variiert. So beeinflussen z.B. Unterschiede in Molekulargewichtsverteilung, Art und
Anzahl der Verzweigung erheblich die Verarbeitung und die Produkteigenschaften,
z.B. die Pulsation im Extruder oder den Druckbedarf beim Spritzgießen.
Messmethoden
für
das
MW
(Molekulargewicht)
und
die
MWD
(Molekulargewichtsverteilung) sind seit langem etabliert, also warum stehen die
Werte in keinem Datenblatt? Vielmehr wird weiter die oft kritisierte MooneyViskosität als einziger Wert angegeben. Selbst Werte wie Mooney Relaxation,
DSC-Kristallit-Schmelzbereiche
(als
Beispiel
zur
Charakterisierung
der
Sequenzlängenverteilung bei EPDM) sind offensichtlich für Datenblätter tabuisiert.
Als Kompromiss könnte eine für das Produkt typische Daten- oder Messkurve
angegeben werden.
8
Fließkurven
Hilfreich für die Werkzeugauslegung sind Fließkurven, wie sie seit Langem in der
Thermoplast-Vereinbarung zur Auslegung von Werkzeugen benutzt werden. Für
die Charakterisierung von Polymeren, zu deren Vergleich, sowie für die
Werkzeugauslegung können diese auch für den Kautschuk-Verarbeiter wertvoll
sein. Mit Hilfe eines Spiral- oder ähnliche Werkzeugs können Fließkurven erstellt
werden. 3. Die Abhängigkeit der Fließweglänge vom spezifischen Druck hilft bei
der Auslegung von Werkzeugen, insbesondere bei der Dimensionierung der
Fließpfadlänge. Da liegt es nahe, sich die Informationswerkzeuge der Thermoplast
verarbeitenden Industrie anzusehen. Die stellt den Verarbeitern neben dem
Datenblättern Werkstoffdaten in Datenbanken zur Verfügung, die teils kommerziell
(MC-Base, MATPRO, Polymat,…) teils nicht kommerziell (CAMPUS) sind.
Die Basis für eine solche Datenbank in der Gummiindustrie können Prüfwerte
bilden, die anhand von Modellmischungen ermittelt wurden (wie bei dem
thermoplastischen Werkstoffen auch). Diese Informationen würden für die
Verarbeiter zu erheblichen Einsparungen führen. Voraussetzung wäre, dass
Verarbeiter
und
Rohstoffhersteller
sich
zu
Modellmischungen
bekennen.
Modellmischungen hat es immer gegeben. Sie werden auch gern als eine (für
einen Artikel) „typische“ Mischung bezeichnet. Es gibt genügend veröffentlichte
Rezeptsammlungen, aus denen Modellmischungen entnommen werden könnten
(NR-Formular, Index, Vistation Compund Handbook etc..). Die benötigten
Prüfwerte könnten an den Modellmischungen erarbeitet werden. Weitere
Werkstoffdaten wie thermische Leitfähigkeit, Wärmekapazität, wie sie auch von
Simulationsprogrammen verlangt werden, ließen sich so ebenfalls erzeugen und
in Datenbanken ablegen, - eventuell unter Federführung der DKG mit dem DIK?
Werkzeugstandzeiten – Verschmutzung
Durch die häufige Reinigung von Werkzeugen in kurzen Zeitintervallen entstehen
dem
Verarbeiter
hohe
Kosten.
Oxidierbare
Gruppen
regieren
mit
der
Metalloberfläche, färben diese braun, verändern die Artikeloberfläche, führen zu
erhöhten Entformkräften und machen eine Reinigung notwendig. Sie verkürzen
daher die Werkzeugstandzeit deutlich, verursachen Reinigungsaufwand und eine
9
entsprechende
Produktionsunterbrechung.
Die
dafür verantwortlichen
OH-
Gruppen finden sich z.B. bei:
•
Polymeren und ggf. bei Hilfsstoffen für die Polymerisation,
•
Beschleunigerzubereitungen, z.B. als Fettalkohole,
•
Harzen, die nicht kondensierte phenolische OH-Gruppen enthalten,
•
synthetischen Weichmachern auf Esterbasis (Grad der Veresterung oder
KOH-Titrationszahl ergibt den Gehalt an OH-Gruppen).
Konsequenterweise muss gefordert werden, oxidierbare funktionelle Gruppen aus
den Stoffen und Zubereitungen zu eliminieren, z.B. mittels Reaktion mit
geeigneten Schutzgruppen.
Kleinchemikalien
Chemische Grundstoffe, wie Beschleuniger, Alterungsschutzmittel oder deren
Zubereitungen sowie Verarbeitungshilfsmittel, sind einfacher zu charakterisieren
als Polymere.
Schmelzpunkt (=Reinheit), IR—Spektrum und Partikelgrößen-Verteilung bei hoch
schmelzenden Substanzen sind im Allgemeinen ausreichend. Informationsbedarf
besteht über die Einflüsse der Nebenprodukte auf der Aktivität und auf der
Stabilität. Darüber gibt es keine Angaben in den Datenblättern. Da diese
Substanzen bei Medienkontakt des Artikels extrahiert werden können, spielen
Fragen der Auswirkung des Extrakts auf das Medium eine immer größere Rolle.
So werden bei Wasser Untersuchungen zu Migration und zur Toxikologie der
Migrate
zunehmen.
Das
gilt
sinngemäß auch
für die
Auswirkung der
Kontamination auf Maschinen oder Getriebeöl etc.
Allgemeine Informationen
Für die Eingabe eines Stoffes in Informationssysteme (IMDS) benötigt man in
jedem Fall die Ange der CAS-Nummer. Es werden sehr viel Recherchezeit und
Telefonate verschwendet, bis diese Information erhalten wird. Man wird mit
Antworten wie: „CAS-Nummer ist geheim“ bis „keine Angaben“ konfrontiert. Ein
Produktdatenblatt sollte, wie auch das Sicherheitsdatenblatt, die CAS-Nummer
enthalten.
10
Als wichtige Punkte sei noch auf wirtschaftliche und rechtliche Aspekte
hingewiesen. Wenn ein Stoff in den Markt gebracht wird, die OEM die
entsprechenden Werkstoff- und Artikelfreigaben erteilt haben, dann benötigen die
Verarbeiter zur Abwicklung des Geschäfts über den Zeitraum des Produktlebens
die Zusage, den Stoff möglichst langfristig im Produktsortiment zu halten. Die
Verarbeiter müssen heute, in Anbetracht der möglichen Registrierungskosten
unter
REACH
einerseits
und
bei
strategischen
und/oder
kommerziellen
Änderungen andererseits, befürchten, dass sich das Stoffangebot verringert.
Schlagworte vor diesem Hintergrund sind: Portfoliostraffung, Neuentwicklung und
auch Unrentabilität.
Eine Forderung ist, dass die Lieferanten sehr früh über Risiken informieren und
mit dem Verarbeiter Alternativlösungen ausarbeiten (und wenn es nur für die
Schublade ist). Die Bedenken, das damit der Absatz des Rohstoffs für die
Restlaufzeit gefährdet und sein Produktlebenszyklus zusätzlich verkürzt wird,
sollten beiseite gestellt werden. Allein für die Entwicklung der Alternativlösung und
Umstellung benötigen die Verarbeiter mehrere Jahre, sofern die Kunden keine
Konzessionen bei Prüfung und Freigabe machen.
Unterstellt, die Verarbeiter wüssten, welche Stoffe sich besonders problemlos
herstellen
lassen,
kann
die
stärkere
Bevorzugung
dieser
Stoffe
vor
„problematischer zu fertigenden Stoffen“ eine Konsolidierung zu beiderseitigem
Vorteil bewirken.
11
III.
Német szöveg magyar nyelvű fordítása
A feldolgozók műszaki követelményei az alapanyag szállítókkal
szemben
NYERSANYAGOK – Az egyes anyagok felhasználásának, és azok nyersanyaggá
való feldolgozásának előnye és hátránya is van. A nyersanyagok fejlesztésénél
egyik oldalon a rugalmasság növekedése áll, a másik oldalon pedig a fejlesztési
terheket, - mind műszaki, mind gazdasági - a feldolgozónak kell viselni. A jobb
információkon keresztül, melyek az anyagok kémiai természetét, felépítését és
tulajdonságait részletesebben leírják, mint az ma megszokott, a feldolgozókat
jelentősen mentesítenék. Nem utolsósorban, a nyíltabb megbeszélés, az őszinte
kapcsolat és a bizalomteljes együttműködés szintén az egymáshoz való kötődést
erősíti.
A gumit feldolgozó iparra, a hőre lágyuló műanyagot feldolgozó iparral ellentétben,
elsősorban az egyes összetevők beszerzése nyomja rá a bélyeget, melyek egy
következő lépésben, az anyagban megváltoznak. Az összetevők kölcsönhatása a
második folyamatlépéssel „nyersanyag keverése és létrehozása” és a harmadik
lépéssel „egy termék átalakítása, illetve előállítása” az alapanyag szállító számára
nem áttekinthető. Másrészről a gumigyártó a saját folyamatait csak akkor fogja
uralni, ha alapos anyagismerettel rendelkezik. Ehhez mindenekelőtt információra
van szükség a felhasznált anyagokról. Ezeket a beszállítónak rendelkezésre kell
bocsátania, vagy a feldolgozóval együtt kell kidolgoznia. Ezek az anyagismeretek
szolgálják a kémiai és/vagy fizikai kölcsönhatások becslését. Lehetővé teszik,
hogy megismerjék az alapszabályok és a változtatások hatásait, az anyagok
feldolgozásra gyakorolt változásait, és a termék élettartamát, illetve ha szükséges,
sikeresen feldolgozzák.
A beszállítóknak információkkal kell segíteniük, hogy a felhasználó teljesíteni tudja
a felelősségét az OEM vevők felé. Mégis az a benyomás, hogy a beszállító
gyakran fontos információkat kérdez a felhasználótól, azért, hogy másoknak
tanácsot tudjon adni (akár más felhasználónak is), de a kérdésekre gyakran kitérő
válaszokat adnak, mint például „titok”, „továbbadhatják a konkurenciának”, „nem
12
mondhatom meg”, stb. Az ilyen viselkedés mögött feltehetően jogi megfontolás
rejtőzik (pl. félelem a reklamációtól). A felhasználó a jó tanácsokkal, és a
problémáival magára marad, majd drága, és elkerülhető vizsgálatokkal kerül
szembe. Összefoglalva az alábbi követelések állnak fenn az alapanyaggyártókkal
szemben:
•
információ az anyag tulajdonságairól részletekben
•
információ az anyag szerkezetéről, felépítéséről és összetételéről
•
állandó, illetve specifikált elfogadható tűréshatárokon belüli eltarthatósága az
anyagnak
•
termelés biztosítása a termék kifutása után, illetve a termelés leállása esetén
egy megfelelő kiváltó anyag időben való ajánlása
Alapvető anyagtulajdonságok
Az alapanyagok összekeverésével egy további feldolgozásra kerülő anyag
keletkezik, pl. egy gumikeverék. Az anyagok tulajdonságai megváltoznak a
feldolgozás következményeként. Továbbá, az anyag más tulajdonságokat is
szerez, mint ami az egyes tulajdonságok összegétől várható lenne. Az anyag
tulajdonságait főképp a polimer határozza meg. Egy anyagra (kaucsukkeverék)
tulajdonsági-, illetve követelményi szintek vezethetők be:
•
Az első szintet a termikus követelmények képezik, a hőállóságról való
információval. A hőállóság ismerete a felhasználónál rendelkezésre áll. Ez a
termék használat közbeni megfigyelésével jön létre.
•
A második szintet kémiai ellenállóság követelményei képezik. A kémiai vagy
egyéb ellenálló képesség ismerete a felhasználó kezében van. Ezt is a termék
használat közbeni megfigyelésével éri el.
•
A harmadik szintet a mechanikai és dinamikai követelmények képezik. Az erről
szóló információkat kevésbé lehet laborvizsgálatokkal megszerezni, sokkal
inkább az alkatrészeken végzett kísérletekkel, és ezeket a gumiterméket
előállító szakterületeként tekinthetjük.
•
A negyedik szintet a „speciális” alkatrész-követelmények képezik. Ez szintén
az előállító felelőssége.
13
•
Az ötödik szint az anyag feldolgozásával, illetve tulajdonságaival kapcsolatos
követelmények,
melyek
a
feldolgozásra
kerülő
anyagnál
alkalmazott
alapanyagok.
Messzemenő
végkövetkeztetések
vonhatók
le
az
alkatrészek
kísérleti
eredményeiből, amik elsősorban az összetevők ismeretének minőségétől, és a
megkövetelt tulajdonságok kihatásától függenek, melyek különösen az alkatrész
élettartamát (környezeti befolyás alatt) tudják korlátozni. Ezért a polimerek
hőállóságát forró levegőben 200 C-ig adják meg. De mit jelent ez valójában?
Meddig tartja meg a polimer a tulajdonságait ilyen hőmérsékletnél? Kívánatos
lenne egy hőmérsékletet, és időt megadni, amelynél a tulajdonság pl. Modulus
esésnél vagy szakadási-nyúlás csökkenésnél 20%-ot kitesz, vagy a tulajdonság
egy minimum értékre esik. Ez a javaslat már régóta létezik. Az effajta mérések
biztos végrehajthatók egy általános anyagnál. Egy összehasonlítás a polimer
anyagoknál az ilyen összehasonlító vizsgálatokkal jelentősen egyszerűbb lenne.
Az anyagok viselkedése feldolgozás közben
A gyártási folyamathoz szükséges információkat az anyagról a felhasználónak
csak nagyon korlátozottan vagy egyáltalán nem bocsátják rendelkezésére. Ennek
oka a gumifeldolgozás munkamegosztása. A szállítói láncban a keverőüzem belső
vagy külső üzemként foglalja el az alapanyag szállító szerepét. A kommunikációt a
termék előállítóktól az alap anyagellátóig nehezíti ez a köztes állomás. Az
alapanyagadatok, amelyekre a gyártóüzemnek szüksége van, legfeljebb kivételes
esetekben származnak az alapanyag előállítótól. Ennek az a következménye,
hogy a feldolgozáshoz szükséges alapanyagadatok és –információk elsősorban a
felhasználótól kell, hogy származzanak. Ezt minden vállalat olyan jól csinálja,
amennyire
a
forrásaik
megengedik.
Azt
is
feltételezhetjük,
hogy
az
alapanyagadatokat folyamatosan megújulnak, mivel egyrészt új ismeretekre
tesznek szert, másrészt a feldolgozási folyamatok ismeretei állandóan bővülnek.
Az előrehaladott munkamegosztás egyik következménye, hogy az egyes anyagok
alapanyagelőállítónál történő feldolgozásra gyakorolt hatásait többé már nem lehet
kielégítően fejleszteni, mivel az ehhez szükséges kísérleti berendezések nem
állnak rendelkezésre. Különben is az efajta berendezések egy gyártást csak
14
elégtelenül modelleznek, amennyiben ezeket nem kis mennyiségek legyártására
használják, ahogy ez korábban előfordult. Megengedett az a megjegyzés, hogy a
hőre lágyuló műanyagot feldolgozó iparban az anyag- és alapanyagelőállítók
megkülönböztetése ilyen formában nem létezik.
Részletezett anyagadatokra azonban szükség van, hogy a gyártás közben
felmerülő problémákat, és/vagy egy termék élettartameltéréseit a napi használat
során azonnal jól orvosolni tudják. Az ábrázolt körülmények alapján a felhasználó
sokkal részletesebb információkat követelhetne, mint amelyeket a termék
adatlapjain illetve –specifikációkon feltüntetnek.
Feldolgozási tulajdonságok a keverésnél és az átformálásnál
Különböző szállítók például ugyanolyan specifikációt adnak a polimerekre a
viszkozitással és monomer összetétellel kapcsolatban, azonban a tulajdonságok
ennek ellenére egymástól eltérőek lehetnek, mivel a molekula szerkezete
módosul. Így befolyásolja például a molekulasúlyeloszlás, az elágazás módja és
száma nagymértékben a feldolgozást és a termék tulajdonásait, például a
pulzálást az extruderben vagy a nyomásigényt a fröccsöntésnél. A molekula
súlyára és súlyeloszlásra vonatkozó mérési módszereket már régóta kitalálták,
tehát miért nem szerepelnek az értékek egyik adatlapon sem? Sokkal inkább a
gyakran kritizált Mooney-viszkozitást adják meg egyelten értékként. Olyan értékek,
mint Mooney relaxáció, DSC kristályolvadási intervallum (mint példák az EPDM
szekvenciális hosszeloszlás jellemzésére) egyértelműen tabuk az adatlapok
számára. Kompromisszumként megadhatóak lennének a tipikus, termékkel
kapcsolatos adat és mérési görbék.
Folyási görbék (diagram)
A folyási görbék hasznosak a szerszám tervezéséhez, ahogy azt már régóta a
műanyagfeldolgozásban a szerszámok definiálásánál használják. A polimerek
jellemzése, ezek összehasonlítása, úgy, mint a szerszám paramétereinek
meghatározása, még a kaucsuk feldolgozók részére is értékesek lehetnek. Egy
spirális vagy hasonló szerszám segítségével folyási görbék állíthatók elő.
A
folyási hossz specifikus nyomástól való függősége segít a szerszámok
15
tervezésénél, különösen a beömlő csatorna dimenzionálásánál. Kézenfekvő lenne
a műanyag feldolgozóipar információs szerszámainak vizsgálata, melyek a
feldolgozónak az adatlapok mellett az adatbankokban szereplő anyag adatokat
rendelkezésre bocsátják, melyek részben kereskedelmiek (MC-Base, MATPRO,
Polymat...) részben pedig nem kereskedelmiek (CAMPUS).
Egy ilyen adatbázis alapját a gumiiparban a vizsgálati adatokat képezhetnének,
amelyet a mintakeverékek alapján határoztak meg (ugyanúgy, mint a hőre lágyuló
anyagoknál).
Ezek
az
információk
a
feldolgozók
számára
jelentős
megtakarításhoz vezethetnének. A feltétel az lenne, hogy a feldolgozó és a
nyersanyag előállító a mintakeverékeket elismerjék. Mintakeverékek mindig is
léteztek. Ezeket előszeretettel (egy cikk kedvéért) „tipikus” keveréknek neveznek.
Elegendő,
nyilvánosságra
mintakeverékeket
lehetne
hozott
receptgyűjtemény
meríteni (NR- recept
létezik,
amelyből
Index, Vistalon Keverék
Kézikönyv, stb). A szükséges vizsgálati értékeket a mintakeverék alapján lehetne
kidolgozni. További alapanyagadatok, mint a hővezetés, hőkapacitás, melyeket a
szimulációs programoktól is követelnek, ugyanúgy létrehozhatók és adatbankban
tárolhatók – esetleg a DKG (Német Kaucsuk Egyesület) vezetése alatt a DIK-kel
(Német Kaucsuktechnológiai Intézet) közreműködve?
Szerszámélettartam – szennyeződés
A szerszámok rövid idő alatt bekövetkezett gyakori tisztítása miatt a feldolgozónak
magas költségei keletkeznek. Az oxidálódó csoportok reakcióba lépnek a
fémfelületekkel, barnára színezik őket, megváltoztatják az áru felületét, nagyobb
szerszámból való eltávolítási erő igényéhez vezetnek, és szükségessé teszik a
tisztítást. Ezáltal megrövidítik jelentősen a munkaeszköz élettartamát, tisztítást
tesznek szükségessé és ennek megfelelően a gyártás megszakítását okozzák.
Az ezért felelős OH (hidroxil)-csoportok megtalálhatóak például:
•
polimereknél, adott esetben a polimerizáció segédanyagainál
•
gyorsítóelkészítéseknél, pl., mint zsíralkohol
•
gyantáknál, amelyek nem kondenzált fenolos OH-csoportokat tartalmaznak
•
észterbázisú szintetikus lágyítóknál (észterezés foka vagy KOH (szén, oxigén,
hidrogén)-titrálásszám megadja a tartalmat az OH-csoportban)
16
Következésképpen meg kell követelni, hogy megszüntessék az anyagokból és
elkészítésből számrazó oxidálódó funckionális csoportokat, például reakciók útján
megfelelő védőcsoportokkal.
Kis mennyiségben használt vegyszerek
Kémiai összetevők, mint például gyorsító, öregedést gátló anyagok vagy ezek
elkészítését elősegítő feldolgozási segédanyagok, amelyeket polimerekként
jellemezhetünk.
Olvadási pont (=tisztaság), IR-spektrum és részecske nagyság eloszlása a magas
hőmérsékleten olvadó anyagoknál általában kielégítőek. Az információszükséglet
fennáll a melléktermékek aktivitásra és stabilitásra tett hatásairól. Ezekről nem
léteznek adatok az adatlapokban. Mivel ezek az összetevők a termékekkel
érintkezve kivonhatók, a kérdések a kivonatok hatásáról a közvetítőre egyre
fontosabb szerepet játszanak. Ilyen módon növekszik a víz vizsgálatok száma a
migrációhoz és a toxikológiához kapcsolódóan. Értelemszerűen ez ugyanúgy
érvényes a gépek, hajtóműolaj, stb. szennyeződés hatására.
Általános információk
Egy anyag információs rendszerbe (IMDS) történő felvételéhez minden esetben
szükség van a CAS-szám megadására. Nagyon hosszú kutatási időbe és
telefonálásba kerül, amíg ezt az információt megkapjuk. Olyan válaszokat kapunk,
mint a „CAS regisztrációs szám titkos” vagy „nincs adat”. Egy termék adatlapnak,
ugyanúgy, mint a biztonsági adatlapnak is, tartalmaznia kell a CAS-számot.
Mint fontos pontokra utalnak még a gazdasági és jogi szempontokra. Ha egy
anyag a piacra kerül, az OEM a megfelelő alapanyag- és árucikkjóváhagyásokat
megadja, akkor a felhasználónak szüksége van beleegyezésre az üzlet
lebonyolításához a termékélet időtartama alatt ahhoz, hogy az anyagot lehető
legtovább a termékválasztékban tartsa. A felhasználónak tartania kell manapság
egyrészről a REACH-be való lehetséges regisztrálási költségtől, és másrészről a
stratégiai illetve kereskedelmi módosításoktól, hogy csökken az anyagelérhetőség.
Címszavak: portfóliószigorítás, új fejlesztés, jövedelmezőtlenség.
Egy követelés, hogy a szállítók nagyon korán értesüljenek a veszélyekről és a
felhasználóval alternatív megoldásokat dolgozzanak ki (még akkor is, ha ez a
17
fiókba kerül). A kételyeket, hogy ezzel a nyersanyagok forgalma a maradék időre
veszélybe kerül és a gyártási élettartam ráadásul rövidül, félre kell tenni. Egyedül
az alternatív megoldás kifejlesztéséhez és az átálláshoz a felhasználónak több
évre van szüksége, hacsak a vevők a vizsgálatnál és jóváhagyásnál nem tesznek
engedményeket.
Feltételezve, hogy a felhasználók tudhatnák, melyik anyagokat lehet különösen
problémamentesen gyártatni, ezen anyagok előnyben részesítése a „problémásan
elkészíthető
anyagokkal”
szemben
kölcsönösen
vezethet.
18
előnyös
stabilizálódáshoz
IV.
Magyar forrásnyelvi szöveg
Délalföldi Regionális Szakképzés-szervezési Nonprofit Zrt.
6300 Kalocsa, Bátyai u. 2.
Adószám: 14234046-1-03
Cégjegyzékszám: 03-10-100386
KSH: 14234046853211403
Bizonylati rend
Bizonylati elv és bizonylati fegyelem
Bizonylatkészítési és rögzítési követelmények:
1. Minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az
eszközök forrásának állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot
kell kiállítani.
2. A gazdasági műveletek folyamatát tükröző összes bizonylat adatait a
könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell.
3. A számviteli nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján
szabad adatokat bejegyezni.
Szabályszerű bizonylat:
Az, amely az adott gazdasági műveletre vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő
és más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul
tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek, és
amelyet – hiba esetén – előírásszerűen javítottak.
Bizonylatok feldolgozási rendjére vonatkozó előírások
A pénzeszközöket érintő gazdasági műveletek, események bizonylatainak adatait
késedelem nélkül, készpénzforgalom esetén a pénzmozgással egyidejűleg, illetve
bankszámla forgalomnál a hitelintézeti értesítés megérkezésekor, az egyéb
19
pénzeszközöket érintő tételeket legkésőbb a tárgyhót követő hó végéig a
könyvekben rögzíteni kell.
Az egyéb gazdasági műveletek, események bizonylatainak adatait a gazdasági
műveletek, események megtörténte után, legalább negyedévenként kell a
könyvekben rögzíteni.
A főkönyvi könyvelés, az analitikus nyilvántartások és a bizonylatok adatai közötti
egyeztetés és ellenőrzés lehetőségét, logikailag zárt rendszerrel biztosítani kell.
Számviteli bizonylatok
Számviteli bizonylat fogalma
A számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak
és helytállónak kell lennie. Szerkesztésekor a világosság elvét szem előtt kell
tartani.
A bizonylatot a gazdasági esemény megtörténtének, illetve az intézkedés
megtételének vagy végrehajtásának időpontjában magyar nyelven kell kiállítani.
Külföldi megrendelőnek küldött és magyar nyelven kiállított számlán az adatok a
külföldi megrendelő nyelvén is feltüntethetők.
Ezzel szemben, ha külföldről idegen nyelvű számla vagy bármilyen bizonylat
érkezik, akkor annak adatait a könyvelés előtt magyarul is rá kell írni.
A
könyvviteli
elszámolást
alátámasztó
bizonylat
alaki
és
tartalmi
követelményei
-
megnevezés, sorszám, vagy egyéb azonosító
-
kiállító gazdálkodó – ezek belül a szervezeti egység – megjelölése
-
elrendelő személy, utalványozó és végrehajtást igazoló személy, ellenőr
aláírása, készletmozgások és pénzkezelési bizonylatokon az átvevő, az
ellennyugtákon a befizető aláírása
-
kiállítás időpontja, illetve annak az időszaknak a megjelölése, amelyre az
adatai vonatkoznak
-
gazdasági művelet tartalmának leírása vagy megjelölése, a változások
mennyiségi, minőségi és értékbeli adatai
-
külső bizonylat esetében a kiállító neve
20
-
adatok összesítése esetében az összesítés alapjául szolgáló bizonylatok
körének, valamint az időszaknak a megjelölése
-
minden kifizetési bizonylaton szükséges az utalványozás
-
a bizonylathoz kapcsolódó időszak megjelölése (pl. bérleti díj milyen időszakra
vonatkozik, stb.)
-
továbbá minden olyan adat, amelyet más jogszabály még előír
-
könyvelés módja
-
számlaszámok kijelölése (kontírozás)
-
rögzítés dátuma
-
rögzítés igazolása
A számla aláírása
A számla, az egyszerűsített számla, a számlát helyettesítő okmányt a gazdálkodó
képviseletére jogosult személy vagy az általa a bizonylat aláírására feljogosított
személynek aláírásával hitelesíteni kell (ideértve a Polgári Törvénykönyv szerint
vélelmezett képviseletet is).
Szigorú számadási kötelezettség
A törvény szigorú számadási kötelezettség alá sorolja a más jogszabály előírás
alapján meghatározott gazdasági eseményekhez kapcsolódó bizonylatokat,
ideértve a számlát is. A szigorú számadási kötelezettség a kibocsátót terheli.
Az ide tartozó bizonylatokról, nyomtatványokról olyan nyilvántartást kell vezetni,
amely biztosítja a kezelésükkel megbízott vagy a kibocsátásra jogosult személyek
elszámoltatását.
Szigorú számadás alá vont bizonylatok a következők:
-
számla nyomtatvány
-
nyugta
-
bevételi és kiadási pénztárbizonylat
-
raktár be-ki- visszavételezési bizonylat
-
banki csekkfüzet
-
bankkártya nyilvántartás
-
szállítólevél
-
kiküldetési rendelvény
21
A bizonylatok megőrzése
A bizonylatokat olvasható formában, visszakereshető módon kell az előírt
időtartamig megőrizni, még akkor is, ha közben szervezeti változás következett
be.
A beszámolót az azt alátámasztó leltárt, értékelését, főkönyvi kivonatot olvasható
formában, valamint az adatok feldolgozásánál alkalmazott, működőképes
állapotban tárolt számítógépes programot legalább 10 évig köteles a vállalkozó
megőrizni.
A könyvviteli elszámolásokat alátámasztó számviteli bizonylatot, a főkönyvi
számlákat, az analitikus, illetve részletező nyilvántartásokat, pedig legalább 8 évig
kell
olvasható
formában,
a
könyvelési
feljegyzések
hivatkozása
alapján
visszakereshető módon megőrizni. A folyószámláknál az elévüli idő a folyószámla
megszűnésének időpontjával kezdődik.
A szigorú számadású bizonylatok rontott példányaira is vonatkozik a megőrzési
kötelezettség.
A vállalkozás képviseletére a cégvezető a jogosult. A cégvezető az alábbiakért
felelős:
-
számviteli politika elkészítéséért, módosításáért
-
a
számlarend
összeállításáért,
annak
naprakész könyvvezetés helyességéért
-
a beszámoló minden részének aláírásáért
22
folyamatos
karbantartásáért,
a
V.
Magyar szöveg német nyelvű fordítása
Regionale Nonprofit AG für Fachausbildung Organisation von Süd-Tiefland
6300 Kalocsa, Bátyai Str. 2.
Steuernummer: 14234046-1-03
Firmenregisternummer: 03-10-100386
BELEGORDNUNG
Belegprinzip und Belegdisziplin
Anforderungen an Belegerzeugung und Erfassung
1. Über alle Wirtschaftsoperationen, Ereignisse, die den Bestand oder die
Zusammensetzung der Anlagen oder deren Quelle verändern, muss ein Beleg
ausgestellt werden.
2. Die Daten allen Belegs, die den Prozess der Wirtschaftsoperation verraten,
müssen ins Buchhaltungsregister eingetragen werden.
3. In die Rechnungslegungen dürfen die Daten nur nach dem ordnungsgemäß
ausgestellten Beleg registriert werden.
Ordnungsgemäße Belege
Ein Beleg entspricht den formalen und inhaltlichen Anforderungen eines
ordnungsgemäßen Beleges, wenn er die im Bezug auf die Wirtschaftsoperation in
der
Buchhaltung
einzutragenden
und
in
anderen
Rechtsvorschriften
vorgeschriebenen Daten wahrheitsgemäß und mängelfrei enthält und im Fall eines
Fehlers vorschriftsmäßig korrigiert wird.
Vorschriften im Bezug auf die Verarbeitungsordnung der Belege
Die
Belegdaten
der
Geldmittel
betreffenden
Wirtschaftsoperationen
und
Ereignisse, müssen ohne Verzug, im Falle von Bargeldumsatz gleichzeitig mit der
Geldbewegung und im Falle von Kontoumsatz bei der Ankunft der Mitteilung des
23
Kreditinstitutes in die Bücher eingetragen werden, die anderen Geldmittel
betreffenden Posten spätestens bis Ende des Berichtsmonates.
Die Belegsdaten der anderen Wirtschaftsoperationen, Ereignisse müssen nach
dem Geschehen der Wirtschaftsoperationen, Ereignisse mindestens vierteljährlich
in die Bücher eingetragen werden.
Die Möglichkeit des Vergleiches und der Kontrolle zwischen den Daten der
Hauptbuchhaltung, des analytischen Registers und der Belege muss mit einem
logisch geschlossenen System gesichert werden.
Rechnungsbelege
Begriff des Rechnungsbelegs
Die Daten des Rechnungsbelegs sollen formell und inhaltlich authentisch,
zuverlässig und stichhaltig sein. Bei deren Verfassung muss man den Grundsatz
der Deutlichkeit vor Augen halten.
Der Beleg muss im Zeitpunkt des Geschehens des Wirtschaftsereignisses
beziehungsweise
der Verrichtung oder Durchführung der Maßnahme in
ungarischer Sprache ausgestellt werden.
Die Daten auf der Rechnung, die dem ausländischen Auftraggeber zugeschickt
und in ungarischer Sprache ausgestellt sind, können auch in der Sprache des
ausländischen Auftraggebers dargestellt werden.
Dagegen, wenn man vom Ausland eine fremdsprachige Rechnung oder
irgendwelchen Beleg bekommt, müssen dessen Daten vor der Buchhaltung
ungarisch draufgeschrieben werden.
Formelle
und
inhaltliche
Forderungen
des
Beleges,
die
die
Buchhaltungsverrechnung unterstützen
-
Benennung, Ordnungszahl oder andere Identifizierung
-
Anweisung des ausstellenden Landwirtes – darin der organisatorischen
Einheit
-
Die Unterschrift des Anordners, des Anweisungsgebenders und der die
Durchführung beweisende Person, des Kontrollers, des Empfängers auf den
24
Belegen der Bestandsveränderungen und Geldverwaltungen, des Einzahlers
auf der Gegenquittung
-
Zeitpunkt der Ausstellung, bzw. die Bezeichnung des Zeitraumes, auf den sich
die Daten beziehen
-
Die Beschreibung oder Bezeichnung des Wirtschaftsoperationsinhaltes,
Daten, die sich auf Quantität, Qualität und Wert beziehen
-
Name des Ausstellers im Fall von Außenbelegen
-
Bezeichnung der Ebene und Zeitraumes des Beleges, die dem Grund der
Aufstellung dienen im Falle von Datenaufstellung
-
Anweisen ist an jeden Auszahlungsbeleg notwendig
-
Bezeichnung des Zeitraumes in Zusammenhang mit dem Beleg (z.B.
Mietbetrag bezieht sich auf welchen Zeitraum, usw.)
-
weiterhin alle solchen Daten, die von anderen Rechtsvorschriften geordnet
sind
-
Buchungsart
-
Zuteilung der Kontonummern (Kontierung)
-
Datum der Eintragung
-
Nachweis der Eintragung
Unterschrift der Rechnung
Die Rechnung, die verkürzte Rechnung, das Rechnung ersetzte Dokument muss
mit der Unterschrift der den Landwirt vertretenden Berechtigten oder der durch ihn
für die Unterschrift des Belegs Berechtigten bestätigt werden (einschließlich die
angenommene Vertretung gemäß dem Bürgerlichen Gesetzbuch)
Strikte Rechenschaftspflicht
Das Gesetz rechnet die Belege, die sich anhand von anderen Rechtsvorschriften
an bestimmte Wirtschaftsereignisse knüpfen, einschließlich auch der Rechnung zu
strikter Rechenschaftspflicht. Für die Einhaltung der strikten Rechenschaftspflicht
haftet der Aussteller.
Ein solches Register muss von den dazuhörenden Belegen und Dokumente
geführt werden, das gewährleistet, die Verwaltungs-, und Ausgabenberechtigte in
Rechnung zu ziehen.
25
Belege unter der strikten Rechenschaftspflicht:
-
Rechnungsdokument
-
Quittung
-
Kassenbeleg für Einnahme und Ausgabe
-
Beleg für Ein-, Aus- und Wiedereinnahme ins Lager
-
Bankscheckbuch
-
Register der Kreditkarten
-
Lieferschein
-
Entsendungsverordnung
Aufbewahrung der Belege
Die Belege müssen in einer Form bis zum vorgeschriebenen Zeitpunkt aufbewahrt
werden, in der sie gelesen und wieder gesucht werden können, auch wenn
Veränderungen in der Organisation eingeführt wurden.
Der
Bericht,
das
unterstützende
Inventar,
die
Bewertung,
der
Hauptabschlussübersicht müssen in lesbarer Form, sowie die funktionsfähig
gespeicherte Software, die bei der Datenverarbeitung benutzt wurde, muss vom
Unternehmer mindestens für 10 Jahre aufbewahrt werden.
Der
Rechnungsbeleg,
der
die
Buchhaltungsverrechnung
unterstützt,
die
Hauptkonten, die analytische und detaillierte Register müssen aber mindestens für
8
Jahre
in
lesbarer
Form,
in
aufgrund
der
Bezugnahme
auf
die
Buchhaltungsnotizen abrufbarer Art aufbewahrt werden. Die Verjährungszeit bei
Konten beginnt mit dem Zeitpunkt des Wegfalles des Kontokorrentkontos.
Die Aufbewahrungspflicht bezieht sich auch auf die falsch ausgestellte
Ausfertigung der rigorosen Rechnungsbelege.
Der Prokurist ist für die Unternehmensvertretung berechtigt. Der Prokurist ist für
die Folgenden verantwortlich:
-
Für Zusammenstellung und Änderung der Rechnungspolitik
-
Für
Zusammenstellung
der
Rechnungsordnung,
deren
fortlaufende
Instandhaltung, Korrektheit der Buchhaltung auf dem neusten Stand
-
Für Unterschreiben von allen Teilen des Berichtes
26
VI.
Összegzés
Mindkét fordítás során előfordultak kifejezések, melyek fordítása gondot okozott.
Több szónak több megoldását találtam a szótárban, ezért alaposabban utána
kellett néznem, hogy melyik lehet a megfelelő megoldás.
A németről magyarra fordításnál a legnagyobb kihívást a „Werkstoff”, a „Rohstoff”,
valamint az „Einzelstoff” helyes fordítása okozta.
A „Rohstoff” leírásánál azt találtam, hogy egy állati, növényi, vagy ásványi eredetű
anyag, melyek egy új termék előállításának alapjául szolgálnak, pl. szén, földgáz,
fa, só, kaucsuk. Így ezt a szövegben elsősorban alapanyagnak fordítottam.
Az „Einzelstoff” megfejtésénél a legnagyobb segítséget az angol-német szótár
nyújtotta, és arra a következtetésre jutottam, hogy az „Einzelstoff” a „Rohstoff”
szinonimája.
A szinonim szótárban a „Werkstoff”-ot a „Rohstoff” szinonimájaként tűntették fel,
de egy leírásban azt találtam, hogy a „Werkstoff” egy további feldolgozásra kerülő
anyag, ezért ezt nyersanyagként használtam.
Fordítási nehézségként szeretném a „Spannungs- oder Dehnungsabfall” kifejezést
megemlíteni, melyet végül egy szakkönyv segítségével sikerült lefordítanom, és
megoldásként a Modulus-esés vagy szakadási-nyúlás csökkenésre jutottam.
Utánajárást igényelt, a „Fließweglänge” helyes fordítása is, mert ez szó szerint
folyási járathosszt jelent, de kiderült, hogy ez csak a műanyag fröccsöntésnél
használatos kifejezés. A gumiiparban erre a beömlő csatorna a megfelelő szó.
További problémát jelentett az egyes német, valamint angol rövidítések helyes
kibontása:
A DKG rövidítés megfejtése hosszasabb keresést igényelt, mert elsősorban az
alábbi megoldásokat adta az Internet: „DKG Internet Service”, „Deutsche
Keramische Gesellschaft”. „Delta Kappa Gamma Society International”, Végül
megtaláltam a szöveghez illő legmegfelelőbb megoldást, vagyis a „Deutsche
Kautschuk Gesellschaft” elnevezést, melyet Német Kaucsuk Egyesületnek
27
fordítottam. Ezek után a DIK (Deutsches Institut für Kautschuktechnologie)
fordítása nem okozott gondot.
Az IMDS (International Material Data System) a német szövegben információs
rendszerként („Informationssystem“) van feltűntetve, de magyar fordításban az
Autóipar anyag-nyilvántartási rendszereként találtam meg, míg a cégünknél
„Nemzetközi autóipari adatbázis az anyagokról” emlegetjük. Az IMDS lényege,
hogy egyszerű fa-struktúrában mutatja be az alkatrészek felépítését egészen az
alkotóelemekig.
Az IMDS-sel kapcsolatos azonosítók közül én eddig csak az ELINCS-el és az
EINECS-sel találkoztam, a CAS (Chemical Abstracts Service)-szám ismeretlen
volt számomra. Kiderült, hogy az első kettő európai anyagazonosító, és az
ELINCS-et az 1981. előtti anyagoknál használják, az EINECS-et pedig az 1981.
utáni anyagoknál. A CAS regisztrációs szám pedig az amerikai anyagazonosító.
Valószínű ezt azért nem ismertem, mert a Kaloplasztik Kft. csak európai
beszerzésű anyagokat használ.
A REACH (Registration, Evaluation, Authorization and restriction, Chemicals)
jelentésével sem voltam teljesen tisztában, de az interneten való keresés után
világossá vált, hogy ez egy rendelet, amely az EU tagállamait érinti, és a
veszélyes
anyagokra
vonatkozik.
A
jogszabály
szerint
kötelezett
ipari
szereplőknek eleget kell tenni a rendelet előírásainak. Ez az összes iparágra
vonatkozik, amelyik tevékenységük során vegyi anyagnak minősülő anyagot
gyártanak, importálnak vagy használnak fel.
A magyarról németre fordításnál elsősorban a nyelvezet jelentette a problémát, és
talán az is közrejátszott, hogy ez a téma nem áll még hozzám túl közel. Mint azt
már a bevezetőben megemlítettem, ennek a szövegnek a fordításánál a számviteli
szótár nagy segítségemre volt, de nem találtam meg benne az összes számomra
idegen kifejezést. Mivel kötött szövegről van szó, törekednem kellett az eredeti
verzió megtartására. A legbonyolultabbnak a többsoros mondatok legmegfelelőbb
28
fordítását találtam. Pl. „A pénzeszközöket érintő gazdasági műveletek, események
bizonylatainak
adatait
késedelem
nélkül,
készpénzforgalom
esetén
a
pénzmozgással egyidejűleg, illetve bankszámla forgalomnál a hitelintézeti
értesítés megérkezésekor, az egyéb pénzeszközöket érintő tételeket legkésőbb a
tárgyhót követő hó végég a könyvekben rögzíteni kell.” Próbáltam a mondatokat
szétszedni, de mivel csak egy állítmány volt, nem akartam azt ismételni, valamint
a felsorolást sem szerettem volna alkalmazni, mert a szövegben több felsorolás is
szerepel.
A fordítási nehézségek ellenére mindkét fordítási munkával szívesen foglalkoztam,
mert az első szöveg a jelenlegi munkámhoz kapcsolódik, és hozzájárult az
ismereteim bővítéséhez, a gazdasági szöveg fordítása pedig még inkább
megerősített abban, hogy ezen a területen is szeretnék a jövőben fordításokat
elvállalni, de ehhez még bővítenem kell a tudásomat.
29
VII.
Terminusjegyzék
Német-magyar
das Thermoplast
-
hőre lágyuló műanyag
der Einzelstoff
-
alapanyag
die Konstitution
-
alapszabály
die Toleranzgrenze
-
tűréshatár
die Produktionseinstellung
-
termelés megszüntetése
der Ersatzstoff
-
helyettesítő anyag
die thermische Beständigkeit
-
hőállóság
der Dehnungsabfall
-
szakadási-nyúlás csökkenés
der Spannungsabfall
-
Modulus-esés
die Monomerzusammen-
-
monomer összetétel
die Molekülarchitektur
-
molekula szerkezet
die Molekulargewichts-
-
molekulasúlyeloszlás
die Pulsation
-
pulzálás (extrudernél)
der Druckbedarf
-
nyomásszükséglet
die Mooney-Viskosität
-
Mooney-viszkozitás
die Mooney-Relaxation
-
Mooney-relaxáció
der Schmelzbereich
-
olvadási intervallum
die Sequenzenlängenverteilung
-
szekvenciális hosszeloszlás
die Fließkurve
-
folyási görbe
die Fließweglänge
-
folyási járathossz
die Fließpfadlänge
-
beömlő csatorna
die thermische Leitfähigkeit
-
hővezetés
Deutsche Kautschuk Gesellschaft
-
Német Kaucsuk Egyesület
-
Német Kaucsuktechnológiai
setzung
verteilung
(DKG)
Deutsches Institut für Kautschuktechnologie (DIK)
die Entformkraft
Intézet
-
eltávolítási erőszükséglet
30
OH-Gruppen
-
hidroxil csoportok
die Kleinchemikalien
-
kis mennyiségben használt
vegyszerek
die Partikelgröße
-
részecske nagyság
die Recherche
-
kutatás
bizonylati rend
-
der Rechnungbeleg
bizonylati elv
-
das Belegprinzip
bizonylati fegyelem
-
die Belegdisziplin
gazdasági művelet
-
die Wirtschaftsoperation
nyilvántartás
-
das Register
pénzeszköz
-
das Geldmittel
készpénzforgalom
-
der Bargeldumsatz
hitelintézet
-
das Kreditinstitut
tárgyhó
-
der Berichtsmonat
főkönyvi könyvelés
-
die Hauptbuchhaltung
helytálló
-
stichhaltig
elrendelő személy
-
der Anordner
készletmozgás
-
die Bestandsveränderung
szigorú számadási kötelezettség
-
die strikte Rechenschaftspflicht
pénztárbizonylat
-
der Kassenbeleg
kiküldetési rendelvény
-
die Entsendungsverordnung
számlarend
-
die Rechnungspolitik
Magyarról németre
31
VIII. Irodalomjegyzék
Gumiipari Kézikönyv I. Kötet
Roh- und Hilfsstoffe in der Gummiindustrie
Die Beständigkeit von Kunststoffen und Gummi
http://www.umweltdatenbank.de/lexikon/rohstoff.htm
http://www.linguee.de/deutsch-englisch/search?query=einzelstoffe
http://de.wikipedia.org/wiki/Werkstoff
http://www.okbi.hu/index.php/hu/reach
http://www.kszk.gov.hu/data/cms41886/Bizonylati_szabalyzat_081218.doc
Számviteli szótár Grimm Kiadó
Halász Előd Magyar- Német Nagyszótár
Üzleti gazdaságtan I.
Expert-Lexikon Bilanzierung – Ernst Hache, Heinz Sander
32