2014. június - Tóth Aladár Zeneiskola
Transcription
2014. június - Tóth Aladár Zeneiskola
TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ Tóth Aladár Zeneiskola kiadványa 12. évfolyam 2. szám É 2014. június L E T K É P E K Budapest – Terézváros BEKÖSZÖNTÔ „Az elôdök tisztelete és emléküknek megbecsülése az alapja a családszeretetnek és egyszersmind a hazafiságnak is.” Esterházy Péter KEDVES OLVASÓ! 110 év – 110 perc. A megújult Liszt Ferenc Zeneakadémia Nagytermében ünnepi hangverseny zárta jubileumi tanévünket. De mit is adott nekünk e 110 perc? Mit üzenhet a 110 év? Mire irányíthatja a jelen és a jövô tanárainak, az iskola közösségének figyelmét? Az egykori Fodor a tehetség kutatására, fejlesztésére alapított intézmény. Az alapító igazgató (Fodor Ernô 1903–1944) és tanári karának széles látókörûségét, a jövô generációjára irányított figyelmét mutatja. Ôk a magyar hangszeres zeneoktatás elsô alapfokú iskolájának megteremtôi, a zenei nevelés tudatos fejlesztésének, a kodályi programnak elôkészítôi. Munkásságuk – tantervek, módszerek, az iskola mûködési rendjének kialakítása – napjaink munkáját is behálózza. Nyitott, az új iránt fogékony szellemi mûhely az egykori Fodor. A Zeneakadémia elôkészítôje, a rászoruló növendékeket támogató ösztöndíjprogramok, iskolabuszok, önképzôkörök és még számtalan „apróság” segítik a zenélni vágyókat. E szellemi mûhely – bár a történelem viharai a „Fodor”-t sem kímélték – újra és újra példát ad a tanári munka legfontosabb értékeirôl, a nevelés és a zene szétválaszthatatlan egységérôl. A Fodor utáni zaklatott évtizedet követôen a Czövek Erna vezette (1952–1962) fôvárosi I. számú Körzeti Zeneiskola, majd egy újabb átmeneti idôszak után három évtized fogja össze iskolánk történetét. Fehér Lászlóné (1974–1982), Kovács Kálmánné (1982–1985), majd Wambach Ferencné (1985–2005) szakmai vezetése teremti meg, hogy az iskola a Magyar Mûvészetoktatásért kitüntetés elsô díjazottja lehessen az országban. Együttmûködésük, a szakmai feladatok egymásra épülése hosszútávra határozza meg az iskola fejlôdésének lehetôségeit. Az elôdök munkája elôtt tisztelegve a tantestület örökös igazgatói címet adományozott a három vezetônek. A Tóth Aladár Zeneiskola napjainkban egy megújuló oktatási környezetben, új módszerek és új tanulmányok bevezetésével, nyitott és együttmûködô közösségek alakításával szeretne tenni a jövô nemzedékéért. 2005 és 2015 között elnyerte az Oktatási Miniszter dicséretét (2009), minôsített referenciaintézmény lett (2014), kétszer kapta meg az akkreditált kiváló Tehetségpont (2011, 2014) címet, valamint a debreceni Egyetem partneriskolája (2007) és a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem gyakorlóhelye (2008) a tanárképzés feladatainak ellátásában. Számos hazai és európai iskolával tartunk fenn szakmai kapcsolatot, diákjaink tehetsége, sikereik behálózzák a világot. Mi is a jel? Mi is az üzenet, mely segíthet bennünket a jövô alakításában? Nem lehet megkerülni és nem kimondani, hogy ennyi feladatot, ilyen eredményesen csak egy közösség tud létre hozni, megôrizni és fejleszteni. Ahogy annak idején iskolánk egykori tanára –, a Kodály utáni zenepedagógus nemzedék egyik legkiválóbb és legkiemelkedôbb alakja – Dobszay László mondta: „…Kodály pedagógiájának primus movense a humanizmus…”. A „TAZI” tanárainak gondolkodásába mélyen ivódott bele a kodályi gondolat. Szakmai elhivatottságuk mindig segíti, hogy biztos kézzel tudják megszûrni az értékes és értéktelen, az igaz és hamis, a divat és a szellem közti különbséget. A jövôt, és nem a jelent tekintik céljuknak. Köszönet a közeli és távoli múltért minden tanár, diák és szülô, iskolafenntartó és támogató együttmûködéséért, mely alapja jövôbe vetett hitünknek, bizalmunknak. Lapozzák bátran az ünnepi tanévet záró kiadványunkat, jó olvasást kívánok. Magyar Margit intézményvezetô TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ 1 110 ÉV – ÉS A JUBILEUMI A 2013/14-ES TANÉV ATTÓL VOLT KÜLÖNLEGES, HOGY BENNE 1 HELYETT 110 ÉVET AMELLYEL EGYKORI TANÁRAINK, NÖVENDÉKEINK BEÍRTÁK AZ ISKOLA NEVÉT A ZENEI NEVELÉS M MINDAZT A RANGOT ÉS SZELLEMI TARTALMAT, AMELYET ÖRÖKÜL HAG 1903. szeptember 1-jén egy igazi kaput nyitott ki Fodor Ernô (iskolánk alapító igazgatója) az Andrássy út 40-ben a zenét szeretô, tanulni vágyó fiatalok számára. Olyan iskolát teremtett Budapest – Terézváros szívében, mely a magyar alapfokú zenepedagógia egyik „értéktára” lett. – Ezekkel a gondolatokkal indította útjára a jubileumi évet Magyar Margit, a Tóth Aladár Zeneiskola intézményvezetôje. A tanévnyitó tantestületi értekezleten jelen volt a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ VI. Tankerületének igazgatója, Debnár László, a jubileumi tanév védnöke. A jubileumi tanév fôvédnöke dr. Batta András kormánybiztos lett. Magyar Margit vázolta a jubileumi tanév programsorozatának fôbb sarokpontjait: a három kiemelt központi rendezvény – az iskolatörténeti kiállítás, a zenepedagógia-történeti vetélkedô, illetve a tanévzáró hangverseny – mellé az egyes tanszakok jubileumi programjai csatlakoztak. Az ünnepélyességet fokozta, hogy különleges ajándékkal gazdagodott iskolánk gyönyörû hangversenyterme: Barabás Márton Munkácsydíjas képzômûvész zongorakalapácsok nagyításából készült síkplasztikája, a Nagy Facsiga került a Fodor-terem falára. KADOSA PÁL ADTA MEG A KEZDÔ HANGOT Kadosa Pál (1903–1983) zeneszerzô, zongoramûvész – az iskola egyik elsô tanára – munkásságának bemutatása adta meg az ünnepi év kezdô hangját. Már 2013 januárjától érlelôdhetett az elhatározás az ország zeneiskoláiban, tanárokban és diákokban, hogy a zeneszerzô mûveinek elôadásával részt vállalnak-e az ünneplésben. Olyan sok iskola és tanár jelezte szereplési szándékát, hogy két napon át tartó fesztivál kerekedett ki belôle: 2013. október 19–20-án. A program elsô napjának védnöke Kocsis Zoltán Kossuth-díjas és Corvin-lánccal kitüntetett zongoramûvész volt. Kadosa Pál egyik vi2 lághírûvé lett tanítványaként levélben köszöntötte a rendezvény résztvevôit. Az október 20-i rendezvény védnökségét Kadosa Pál másik világhírû tanítványa, Ránki Dezsô Kossuth-díjas zongoramûvész vállalta. A TAZI hangversenytermében több korosztály fellépett: az elôkészítô osztálytól a legmagasabb osztályos növendékeken át a tanárokig – 25 zenei intézménybôl több mint 80 elôadó. A második koncert után Kadosa Pál tanítványa, Hambalkó Edit zongoramûvész, a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem nyugalmazott docense olvasott fel szemelvényeket személyes emlékeibôl. A rendezvénysorozat a Budapest Music Center új hangversenytermében zárult, ahol többek között a Concertino zongorára és zenekarra (Op.29) címû Kadosa mû III. tételét Szedmák Eszter és a Tóth Aladár Zeneiskola Ifjúsági Szimfonikus Zenekara játszotta, vezényelt Héja Benedek. 110 ÉV NYOMÁBAN – TAZI Az iskolatörténeti kiállítás 2014. február 7-én nyílt meg a zeneiskolában, 110 év nyomában címmel. A kiállítás ünnepélyes megnyitóján beszédet mondott a jubileumi tanév két védnöke: dr. Batta András kormánybiztos és Debnár László tankerületi igazgató. A megnyitó különleges zenei élményt is tartogatott: az iskola volt növendékeibôl alakult kamaraegyüttes eljátszotta – a szintén volt növendék zeneszerzô – Horváth Balázs Fanfárját. A kiállítás létrehozóinak – Véghelyi Kriszta intézményvezetô-helyettes, hegedûtanár és Tóth Emese cimbalomtanár – elmondása szerint a kiállítás legfôbb célja az 1903-ban Fodor Ernô által alapított és vezetett iskola – napjainkban is töretlenül továbbélô – úttörô szellemiségének bemutatása volt. Mert akkor tudunk megôrizni egy hagyományt, ha kutatjuk és az KIÁLLÍTÓHELLYÉ VÁLTOZOTT A TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ ÉV 1100 LEGJOBB PERCE ÉLTÜNK MEG: VISSZATEKINTETTÜNK AZ ALAPÍTÁS ÉVÉTÔL, MAGYARORSZÁGI ARANYKÖNYVÉBE. OLYAN 1903-TÓL TARTÓ MUNKÁRA, PROGRAMOKAT RENDEZTÜNK, AMELYEK FELIDÉZTÉK YTAK A MESTEREK. IZGALMAS IDÔUTAZÁS VOLT A NYOMUKBAN JÁRNI. emberek elé tárjuk. Aki az iskola történetét áttekinti, az elôtt egy mesekönyv nyílik ki. Reformokat, történelmi viharokat, fordulópontokat, név- és helyszínváltoztatásokat láthat, de mindezeken túl képet kap a magyar zeneiskolai struktúra kialakulásáról is. A „Fodor” ugyanis minden korszakban központi pedagógiai mûhely volt: itt születtek a tantervek, hangszeres iskolák, azok a kották, amelyeket a mai napig használnak a zeneoktatásban. A TAZI régen és ma is a Zeneakadémia gyakorlóhelye, tehát a leendô zenetanárok itt hospitálnak és szerzik meg a tanári oklevélhez szükséges tanítási gyakorlatot. Országos szinten kimagaslóan magas számban mennek innen zenei pályára a növendékek, nem csoda, hogy hosszú a híressé lett Fodor – Tóth Aladár – zeneiskolások névsora. Ide járt többek között Solti György karmester, zongoramûvész, Kovács Dénes hegedûmûvész, Gál György Sándor író, Földes Andor zongoramûvész, Alpár Gitta színész-operaénekesnô, Szabolcsi Bence zenetörténész, Dés László, Gôz László jazz-muzsikusok, Szokolay Balázs, Csalog Gábor zongoramûvészek. Még egy kiállítást megnyitottunk februárban, 110 év híres zongorista tanárai és növendékei címmel, az I. emeleti Czövek Erna teremben. A kiállítás fô üzenete szintén a folyamatosság bemutatása volt, amit személyes jelenlétével az iskolánkból kikerült fiatal zongorista generáció két képviselôje, Benabdallah Marouan és Fuentes Amador Buda reprezentált. KREATÍV TUDÁSPÁRBAJRA HÍVTUK KI A BUDAPESTI ZENEISKOLÁKAT 2014. március 10-én megint csak szélesre tártuk a Tóth Aladár Zeneiskola kapuit: játékos, kreatív vetélkedôre hívtuk a budapesti zene- és mûvészeti iskolák diákjait és tanárait. A cél az volt, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy a zeneiskolai hálózat hazánk egyik hungarikum- ként kezelendô értéke. A vetélkedônek a kerület fontos kulturális centruma, az Eötvös 10 Kulturális és Közösségi Színtér adott helyet. Négy kerület mérte össze tudását a TAZI három csapatával. A csapatmunka interaktív feladatokból állt, melyek során kutakodni, filmezni, fotózni, zenélni kellett. A szellemi párbajban részt vevô csapatok elsôként tesztet töltöttek ki a zenepedagógia-történeti kiállításunk anyagából, majd prezentációt mutattak be iskolájuk egy jelentôs tanáráról vagy tanítványáról. A TAZI csapatai Kadosa Pál zeneszerzô, zongoramûvész, Dénes László hegedûtanár és Hara László fagottmûvész munkásságát ismertették néhány perces vetített elôadásukban. Amíg a zsûri értékelt, a résztvevôk egymásnak muzsikáltak. „VIVA, VIVA LA MUSICA” A tanév második félévében egyik tanszak a másik után rendezte meg a maga szakmai napját, híressé vált egykori diákjaik meghívásával és közös muzsikálással szerezve különleges élményt növendékeiknek. A vonósok március 19-én ünnepeltek – rég látott egyszerre ennyi hegedût, csellót, bôgôt a Tóth Aladár Zeneiskola. Elôbb a kicsik jöttek ismerkedni a hegedûkészítô mester, Holló Bence szakmai titkaival és az otthoni hegedûápolás fortélyaival. Majd a csellósok gyûltek össze a Fodorteremben igazi örömzenélésre, méghozzá nemcsak a volt növendékek és tanárok, hanem a hangszerrel még csak éppen ismerkedôk is. A jó hangulathoz sokat hozzáadott a mûveket finom humorral dirigáló karmester, Héja Benedek személyisége, aki nemcsak kiválóan összerendezgette csapatát, de „saját szerzeményét”, a Viva la musica áthangszerelt és magyarított változatát (Éljen a kis múzsa címmel) is megtanította. A vonósok napját a Tóth Aladár Ifjúsági Szimfonikus Zenekar nyilvános próbája zárta – elôbb a szólampróbák, majd a „tutti” TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ 3 TAZI 110 Az iskolatörténeti kiállítás megnyitóján részt vett Batta András kormánybiztos, Debnár László tankerületi igazgató, Óvári Gyula, terézváros alpolgármestere, Ember Csaba, az MZMSZ elnöke, valamint Rónaszékiné Keresztes Mónika országgyûlési képviselô, iskolánk volt tanára. 4 TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ TAZI 110 TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ 5 TAZI 110 forró levegôjébe kukkanthatott be az érdeklôdô. A cimbalom tanszak május 15–16-án tartott szakmai napokat. Az elsô napon „Nem lehet elég korán kezdeni...” címmel G. Szeverényi Ilona, az LFZE mûvésztanára tartott mesterkurzust, majd Tóth Emese cimbalomtanár hangszertörténeti elôadását hallgatták meg a résztvevôk. Másnap a hangszer neves elôadói, Farkas Rózsa, Lukács Miklós és Gódor Erzsébet Farkas Rózsa, Lukács Miklós, Gódor Erzsébet adtak koncertet a TAZI Fodor-termében, bemutatva a hangszer mûfaji sokszínûségét, a „cimbalom arcait”. Valamennyien olyan mûvészek, akik szorosan kötôdnek a Tóth Aladár Zeneiskolához. Hasonlóképpen régi növendékeivel ünnepelt a gitár, a népi ének, a fúvós tanszak, Sándor Juditról elnevezett termet avatott és emlékhangversenyt adott a magánének tanszak. Eckhardt Gábor zongoratanár még tavaly vetette föl az egyik közös gondolkodáson, hogy megnézné, milyen 110-es számmal jelölt mûvek vannak a zeneirodalomban. Aztán különbözô matematikai mûveletekkel kiegészítve az Opus 110-esek sorát összeállított egy olyan kamarahangversenyt, amelyben tanárok és diákok együtt muzsikáltak. 110 PERCBEN MEGMUTATKOZTUNK A Tóth Aladár Zeneiskola jubileumi tanévének méltó lezárása volt a 110 év – 110 perc címmel, teltház elôtt megrendezett zárókoncert, 2014. június 1-jén vasárnap. A Zeneakadémia Nagytermében megrendezett hangversenyre meg- 6 hívtuk a Fodor Zeneiskolától a Tóth Aladár Zeneiskoláig terjedô korszak tanárait, igazgatóit, zenei pályára került volt növendékeit. A Himnuszt követôen Magyar Margit igazgató méltatta az iskola 110 évét, kiemelte zenepedagógiai értékeit, és röviden megemlékezve az elôdökrôl lezárta a jubileumi tanévet. A zárókoncert fellépôit – egy-egy híres egykori növendék, illetve tanár személyében – annak a gondolatnak a jegyében választottuk ki, hogy képviseljék az alapításkor elindult öt tanszakot: a hegedû, a magánének, a cimbalom, a zongora és a zeneszerzés tanszakot. Ennek jegyében Kállai Ernô hegedûmûvész, Puskás Eszter magánénekesnô, Szakály Ágnes cimbalommûvész és Szokolay Balázs zongoramûvész játékát hallhatta a közönség. A zeneszerzés tanszakot Horváth Balázs Fanfárja – a jubileumi tanév tiszteletére készült mû – képviselte. A mûsor elsô felében az iskola versenygyôztes növendékei mutatkoztak be. A koncert közönsége elôtt adta át igazgatónk az idei Tóth Aladár-díjat – a tantestület döntése szerint Ácsné Szily Éva, számos versenygyôztes hegedûs növendékünk felkészítô tanára kapta az elismerést és a jutalmat. Magyar Margit három Örökös Igazgatói címet is adományozott a zeneiskola volt igazgatóinak: Fehér Lászlónénak (Gabi néni), Kovács Kálmánnénak (Babszi néni) és Wambach Ferencnének (Ilmi néni). Az ünnepi esemény záró pillanataiban a koncertterem valamennyi jelenlevô hallgatója és szereplôje közösen énekelte el Liszt Ferenc Ünnepi dalát, a TAZI Ifjúsági Zenekarának közremûködésével. Szeptembertôl újra egy „rendes” évet kezdtünk, nem kevesebb teendôvel, hiszen azzal, hogy magunkat ünnepeltük, csak még inkább megerôsödött bennünk, hogy a feladat folyamatosan elôttünk áll: méltón az elôdökhöz, folytatni a 110 éve megkezdett munkát. Az a célunk, hogy a mai kor kívánalmainak megfelelôen tovább szépítsük új otthonunkat: igazi „zenepalotát” építsünk a Tóth Aladár Zeneiskolából. Mihalicz Csilla TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ TAZI 110 T A N É V Z Á R Ó K O N C E R T TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ 7 TAZI 110 TÓTH ALADÁR ÉS A TÓTH ALADÁR ZENEISKOLA Ha azt mondom: TAZI - azt mondod: Tóth Aladár Zeneiskola. Ha azt mondom: Fodor - most már tudod: Fodor Zeneiskola. De hogyan lett a „Fodor”-ból „TAZI”? Iskolatörténeti írásunk második része erre keresi a választ. A háború utáni újrakezdést a Fodor Zeneiskola számára a növendékek megcsappant létszáma mellett nagyban nehezítette a tanári kar megfogyatkozása is: egy részük a Zeneakadémián, illetve a Konzervatóriumban folytatta pályafutását, másokat a vészkorszak kényszerített el az iskolából, súlyosabb esetben az országból. Az 1944-ben elhunyt Fodor Ernô özvegye Zoltán László igazgatásával „indította újra” az iskolát. Az átmeneti évek nehézségei ellenére a hajdani igényes tanítás színvonala semmit sem változott. Kovács János zenetudós, Gabos Gábor, Almásy László és Benkô Zoltán zongoramûvészek, valamint Flegmann Zsuzsa és Dénes László (iskolánk késôbbi hegedûtanára) is ebben az idôszakban járt a zeneiskolába. 1949-ben a Fodor Zeneiskola néven mûködô intézményben tanított Székely Arnold, Ferenczy György és Kadosáné Szabó Márta is. A hatékony zenei nevelést az aktív kamarazenélés és zenekari élet biztosította, valamint a Sprenger Lajos által irányított Bartók Béla Önképzôkör, amelynek saját újságja volt. A rendelkezésre álló kevés adat szerint annyi bizonyos, hogy az intézmény 1951-ben már megváltozott néven szerepel: Fodor Ernô Államilag Engedélyezett Zeneiskola tanáraiból alakult Munkacsoport. A XX. század közepétôl a magánzeneiskolák, zenei tanfolyamok, valamint az idôközben létrejött szakszervezetek és munkaközösségek az állam kezébe kerültek – így lehetôvé vált az ingyenes zenetanulás. A fôvárost nyolc körzetre osztó Fôvárosi Zeneiskola Szervezet 1952-ben alakult meg, és állami költségvetésbôl, Irsai Vera – egykori Fodor-iskolai növendék – vezetésével mûködött. Az egykori Fodor-iskola tanári munkacsoportja és épülete – azaz az Andrássy út 40. szám alatti épület – a Fôvárosi Zeneiskola Szervezet I. számú Körzeti Zeneiskolája lett, Czövek Erna igazgatásával (1952–1962). A Konzervatóriumban is tanító zongoratanárnô modern gondolkodású, a zenepedagógiának teljesen elkötelezett, nyitott szívû és szellemû ember volt. Az új tankönyvek, hangszeres iskolák létrejöttének támogatásával továbbvitte az egykori Fodor-szellemi mûhely – más iskolákat is motiváló – pezsgését. A Konzervatórium – akkor Szakiskola –, valamint a Zeneakadémia vizsgáinak rendszeres látogatójaként az itt feltûnô fiatal tehetségeket meghívta zeneiskolájába tanítani, többek között Durkó Zsoltot, Szokolay Sándort, Mezô Imrét, Papp Lajost, Nógrádi Lászlót, Pálfalvi Józsefet, Dobszay Lászlót és Oberfrank Gézát. Ebben az idôszakban a tanári kar tagja volt Kertész Ottó, Lengyel Endre (cselló), Miklós György, Eôry Zsuzsa, Várkonyi Péter, Bólya Lajosné (zongora) és Jancsin Ferenc (hegedû) is. A zeneiskola népi hangszerek 8 TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ TAZI 110 oktatását is elkezdte, melynek megszervezését Béres János furulyatanár – a késôbbi Óbudai Népzene Iskola alapítója – irányította. Az újdonságnak számító furulyatanítás mellett elindult a citera (Mihály Sebestyén), a lant és a gitár (Kovács Barna) tanítása is. A zeneiskola hangszerállományának gyarapítását, külsô tagozatok megszervezését is magára vállalta. 1953-ban, szintén az ô ösztönzésére, újraindult a cimbalom oktatása, Tarjáni Tóth Ida cimbalommûvésszel. A Czövek-idôszakban kezdte meg mûködését a fúvós tanszak: a fuvolát Bántai Vilmos, a klarinétot Baricz Ferenc tanította. Czövek Erna a tanítás mellett kiemelten figyelt kollégái továbbképzésére, így például Kurtág György Bartók Mikrokozmoszáról tartott inspiráló elôadást az itt tanító zongoratanároknak. Az 1950-es évek koncertmûsorain növendékként, tanárként vagy vendégmûvészként olyan neveket olvashatunk, mint: Lantos István, Madarász Iván, Török Erzsi, Zempléni Kornél és Forrai Miklós. Az itt tanítók más iskolák tanáraival is szoros szakmai kapcsolatot tartottak fenn, amelyek során lehetôség nyílt többek között a szolfézs és zeneirodalom tantervének egységes kidolgozására, amelynek Horváth Károly „szemináriumai” is mozgatórugói voltak. Az egykori „Fodor”-ban meghonosodott továbbképzô osztályokat újra elindították, kiegészítve a kamarazene fôtanszakkal. A megújult intézmény az 1950–60-as években ismét szerepet vállalt a tanárképzésben: az I. sz. Körzeti Zeneiskolába elôbb a szaktanárképzô iskolák, majd a Zenemûvészeti Fôiskola tanárjelöltjei jártak óralátogatásra, illetve gyakorlótanításra. Czövek Erna utódai hasonlóan odaadó pedagógusok voltak. Horváth Károlyné igazgatósága idején (1962–1971) tovább szélesedett a fúvós tanszak, a szimfonikus zenekar valamennyi alaphangszerének oktatásával. Így indultak be az oboa (Szabó Edit), a fagott (ifj. Hara László) és a kürt (Friedrich Ádám), valamint a harsona-trombita osztályok (Sztán Tivadar), kiváló zenekari szólista tanárokkal. 1969-ben került a tanári karba Dénes László (hegedû), aki az iskola egykori növendéke volt. 1968-ban új nevet kapott az intézmény: VI. kerületi Állami Zeneiskola. Fehér Lászlóné (1975–1982) nagy hangsúlyt fektetett az iskolai kottatár mûködtetésére és további gyarapítására, a zenei elôképzôs csoportok kiépítésére az óvodákban, valamint a zongorakísérôk (korrepetitorok) igényes kiválasztására. Irányítása alatt költözött át a zeneiskola az életveszélyessé nyilvánított központi épületbôl a mai Városligeti fasor 6. szám alatti villaépületbe. Kovács Kálmánné vezetése alatt (1982–1984) alakított ki az intézmény rendszeres kapcsolatokat külföldi iskolákkal. Az utazások, illetve az ideérkezô külföldi tanárok, együttesek újabb pezsgést hoztak a zeneiskolai életbe, amelynek elsô állomása Bad Friedrichshall volt. Kovács Kálmánné 1984 után a Fôvárosi Pedagógiai Intézet vezetô szaktanácsadójaként segítette, és iskolánk zongora mentortanáraként napjainkig támogatja iskolánk szakmai fejlôdését. Wambach Ferencné igazgatósága idején (1985–2005) a zenekari élet, valamint több együttes alakulása színesítette a zeneiskolai koncertéletet, az Ifjúsági Szimfonikus Zenekar (1986), a Tóth Aladár Leánykar (1987), a Tücsökzenekar (1989), a Gitárzenekar (1999), a Fuvolazenekar (2001) és a Tóth Aladár Operastúdió (1985). Új tanszakokkal is bôvültünk: az 1990-es években megjeTÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ 9 TAZI 110 lent az ütôs tanszak (Kôhegyi András), majd 2001-tôl a népi ének (Faragó Laura). Az ebben az idôszakban indított nyári táboraink évek óta még kötetlenebb hangulatban segítik a közös zenélést, például Enesén, Balatonszemesen és Terézváros Gyermeküdülôjében, Dunabogdányban. Zeneiskolánk növendékei több alkalommal léptek fel Európa és a világ színpadain. Iskolánk, magas színvonalú szakmai munkájának elismeréseként – elsôként az országban – „Magyar Mûvészetoktatásért” szakmai díjat kapott 2002-ben. 2005 óta iskolánk igazgatója Magyar Margit. Az eltelt közel egy évtized alatt a megújuló közoktatási rendszerben iskolánk is új utakat, új formákat keresett. Tagjai lettünk a Magyar Tehetségsegítô Szervezetnek, 2011 óta Akkreditált Kiváló Tehetségpontként és Elôminôsített Referenciaintézményként, majd 2014-tôl Minôsített Referenciaintézményként mûködünk. „Régi-új” tanszakokkal gazdagodott kínálatunk. Újraindult a harsona és a jazz tanszak. Új együttesek is alakultak a régiek mellett – klarinét-, ütô- és jazz-formációkban. Újabb kapcsolatokat kötöttünk külföldi zeneiskolákkal, így jártunk Angliában, Németországban és Svájcban is. Aktív résztvevôi vagyunk Terézváros kulturális életének, hangszerbemutatókat, nyílt énekórákat is szervezünk. A Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem gyakorlóhelyeként mûködünk, szerzôdött partnerként iskolarendszerû képzésben fogadjuk a jövô zenetanárait. 2012-ben az iskola központja a Szív utca 19–21. szám alatti – Feszl Frigyes által tervezett – iskolaépületbe költözött, de zeneóráink továbbra is helyet kapnak a kerület oktatási intézményeiben is. Az 1980-as évek közepén – amikor az oktatási intézmények rendeletileg élhettek a névválasztás lehetôségével – zeneiskolánk tantestülete az alapító Fodor Ernôt javasolta, amit az akkori kultúrpolitikai vezetés elutasított. Ezt követôen több név közül a zenekritikus és operaházi igazgató, Tóth Aladárra esett a választás, így a zeneiskola 1986-tól az ô nevét viseli. Személye több szállal is kötôdik intézményünk történetéhez. TÓTH ALADÁR (1898–1968) Az ismert zenetörténész, zenekritikus az Új Nemzedék, a Zenei Szemle, a Nyugat és a Pesti Napló kritikusaként kezdte pályafutását. Az elsôk között írt Bartók Béláról, Kodály Zoltánról, Dohnányi Ernôrôl és Weiner Leóról, de ugyanígy elismerôen szólt az ifjabb nemzedékrôl, Bárdos Lajosról is. Szabolcsi Bencével együtt szerkesztette a Zenei Lexikon két kötetét (1930–1931), és vele együtt készítette el Mozart élete és mûvei címû könyvét. A zenei ismeretterjesztés elhivatott képviselôjeként több cikket, tanulmányt írt, köztük a Fodor Zeneiskoláról és az innen kikerült növendékek koncertjeirôl is. A magyar szellemi élet kiváló személyiségeivel tartott fenn kapcsolatot, köztük Babits Mihállyal, Molnár Antallal, Nádasdy Kálmánnal. 1937-ben kötötte össze életét Fischer Annie zongoramûvésszel, akivel 1940-ben Svédországba emigrált, ahol zenetudományt tanított. Hazatérve, 1946-tól a Magyar Állami Operaház igazgatójaként rengeteget tett a fiatal tehetségek felfedezéséért, a Mozart-bemutatókért, valamint Bartók és Wagner zenéjének elôadásáért. A világhírû karmester, Otto Klemperer operaházi szerzôdtetése szintén az ô nevéhez kötôdik. Özvegye, az egykori Fodor-koncertek vendégmûvésze, Fischer Annie, több alkalommal is megtisztelte jelenlétével a Tóth Aladár Zeneiskola rendezvényeit. Tóth Aladár családja, elsôsorban lánya, Maria Reichardt és unokái – Tóth Gergely és Péter – máig elkötelezett támogatói és segítôi a zeneiskolának. Tóth Emese cimbalomtanár 10 TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ ARCKÉPCSARNOK „E G Y S Z E R Û E N C S A K Z E N É L N I S Z E R E T N É K ...” Beszélgetés Rátonyi Róberttel A magyar jazz egyik legjelentôsebb, legtöbbet foglalkoztatott, sok mûfajú zongoristája, Rátonyi Róbert 60 éves. Hosszú volna felsorolni, milyen világsztárokkal játszott együtt, mennyi kiváló zenei album készítésében vett részt. Harminc éve kezdett tanítani az Erkel Ferenc Zeneiskolában, jelenleg a Tóth Aladár Zeneiskola jazz-zongora tanára. – Édesapád, Rátonyi Róbert az egyik legsokoldalúbban tehetséges színész-elôadómûvésze volt a közelmúltnak. A zenei fejlôdésed szempontjából átok vagy áldás volt egy ilyen apa? – Apám sok hangszeren játszott. A Fodor Zeneiskolában hegedülni tanult, de zongorán tudta a legjobban kifejezni magát. Rengeteg dalt ismert, sanzonokat, operetteket, kuplékat. Sokszor láttam, ahogy leült, és mintha csak megnyomtak volna rajta egy gombot, két órán keresztül kísérte magát és énekelt, ösztönös módon – talán nem is nézte a kottát. A húgomnak és nekem is kötelezô volt zongorázni, de a tanulmányainkat inkább anyám felügyelte. Eleinte nem nagyon fogott meg a zongorázás, mert sokat kellett gyakorolni, úgyhogy pár évre abba is hagytam, 14 éves korom körül folytattam csak. – Édesapád hallgatott klasszikus zenét is? – Nem nagyon volt rá ideje. Jó bakelitlemezei voltak, fôként különleges operalemezei, például Caruso-felvételek. Nagy musical-gyûjtô volt, ismertette is a híres nagy musicaleket a Magyar Rádióban. – Mikor dôlt el, hogy zenei pályára mész? – Nagyon szépen rajzoltam, és képzômûvésznek készültem kicsi koromtól. De amikor eljött volna a felvételi, valaki megijesztett, hogy protekció nélkül úgysem vesznek fel. Apám rettentôen utálta, ha elvárták tôle, hogy szóljon valaki érdekében. Mindenki azt hitte, hogy a Rátonyi-gyerekek elônyben vannak ilyen szempontból, de ez nem így volt. Úgyhogy visszatántorodtam a felvételitôl. Akkoriban már hallgattam jazzt, az Amerika hangja címû késô éjszakai jazzmûsor ment minden éjjel a rádióban. Meg hát persze volt amatôr beatzeneka- Az ifjú Rátonyi Róbert világhírû édesapjával TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ 11 ARCKÉPCSARNOK rom is. Az egyik legjobb barátommal, a ma színész Szirtes Gáborral hoztuk össze: ô basszusgitározott, én zongoráztam, benne volt Baló István, aki zseniális jazzdobos lett. Amikor kitaláltam, hogy mégis inkább zenei vonalon indulnék el, apám, aki ismerte Gonda Jánost, megkérdezte, hogy meghallgatna-e engem. Gonda tárgyilagosan megmondta, miután meghallgatott, hogy nem érzi bennem a tehetséget. Nem volt jellemzô rám a „csakazértis”, de akkor elhatároztam, hogy mégis megpróbálom. Volt három hónap a felvételiig, és iszonyatosan készültem. Ô lepôdött meg a legjobban, hogy valami „átkattant” bennem a három hónap alatt. Úgyhogy 1973-ban, húszévesen fölvettek a Bartók Konzi jazz tanszakára, és nagyon jó társaságba kerültem: együtt jártam Solti Jánossal, az LGT dobosával, Bontovics Katival, aki a hetvenes évek végén az egyik legjobb jazzénekesnek számított, Becze Gáborral, aki a Kalákában játszott késôbb. – Hogyan kezdtél el tanítani? – Amikor leszereltem a katonaságtól, Gonda János felajánlott egy tanári állást az Erkel Ferenc Zeneiskolában (Postás), alapfokú jazztanszakon. Járt hozzám a késôbbi jazz élvonal színe-java, de még a popzenében befutottak közül is sokan. Nem tudom, mi az oka, de egyre kevesebbnek tûnik ma az igazán elkötele12 zett növendék. Kevesen vannak, akik mindennap gyakorolnak. – Te sokkal többet gyakoroltál? – Amikor már komolyan vettem, igen. Persze ma nehéz elvárni egy növendéktôl, hogy mindent tegyen félre a jazz kedvéért, hiszen nem lehet garantálni, hogy megél belôle. Nyitni kell más mûfajok felé is, mint ahogyan én is tettem, persze ez egy szélesebb zenei affinitást követel. Szokták kérdezni, hogy vajon az apám miatt futottam-e be, de a zenében nincs protekció – egyetlen koncert alatt kiderült volna, hogy nem állom meg a helyem, amikor az élvonallal, illetve késôbb világsztárokkal játszottam együtt. – Édesapád titkon boldog volt, hogy nem képzômûvész lettél? – Biztos, bár ô nem túl sokat látott engem. Esténként általában játszott, nekem pedig akkor még nem voltak jelentôs koncertjeim. Amikor lettek, és megcsináltam a legjobb lemezeimet, akkor ô már nem élt. Fantasztikus apa volt, de borzasztó elfoglalt, így a hétköznapokban alig találkoztunk. – Azért az, hogy 1983 és 1991 között édesapád két órás „one-man show”-jának zongoristájaként körbeturnéztad vele a világot, maradandó élmény lehetett. Jártatok az USA-ban, Izraelben, Angliában, Svédországban, Oroszországban. Ha zeneileg nem is a te mûfajod lehetett, gondolom, emlékezetes maradt… – A legszebb korszak volt: együtt lehettünk, dolgozhattunk, utazhattunk és csodálhattam a mûvészetét, profizmusát, páratlan népszerûségét szerte a világban. – Fontos, hogy a növendékek stabil klasszikus zenei képzettséggel kezdjenek jazzt tanulni? – Elengedhetetlen lenne, hogy a gyerekeknek biztos klasszikus zenei elôképzettsége legyen. Magabiztos kottaolvasás, a hangközök, a dúr skálák és az alapvetô ritmikák készség szintû ismerete nélkül még az alapfokú jazz tanszakon sem lehet elôrehaladni. Vannak persze módszerek arra – beszéltem is errôl a jazz tanszak improvizációs kurzusán –, hogyan lehet egész pici gyerekekkel is az improvizációt TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ ARCKÉPCSARNOK elkezdeni. Látható, hogy számtalan nagyság, mint például Herbie Hancock karrierje is komoly klasszikus zenei képzettségre épült. A sztárok is folyamatosan képezik magukat, több mûfajban írnak és hallgatnak zenét. Én is figyelemmel kísérem a hazai és külföldi szakirodalmat, a mûfaj válogatott kottagyûjteményeit. – Mennyire vagy türelmes a tanításban? – Szerintem az vagyok, és talán szeretnek is a növendékek. De azért az elkeserít, amikor úgy jön órára valaki, hogy azt sem tudja, mi volt feladva. Ilyenkor gyakorolunk az órán. Csak éppen nincsen elôrelépés, mert ahhoz az kellene, hogy otthon is foglalkozzon vele. Vannak persze hullámvölgyek, ezért sokszor én mondom a szülôknek, hogy adjunk a gyereknek még egy évet, hátha megérik… – A Pori Jazz Fesztiválra (Finnország) hogyan kerültél ki 1991-ben? – A Magyar Rádió egyik kiváló szerkesztôje, Kiss Imre kiajánlott minket Gadó Gábor jazzgitárossal együtt. Ez az egyik legrangosabb fesztivál a jazz mûfajban, nagy dolog volt kijutni. Ráadásul a teljes koncertünket fölvette a Voice of America Jazz Hour, és abban a mûsorban, amelyet egész gyerekkoromban hallgattam, Willis Conover egy éjszaka le is adta. A rádió révén nagyon jó helyekre jutottunk ki régebben. – Rengeteg világsztárral és magyar muzsikussal léptél fel együtt. Mostanában melyek voltak a legemlékezetesebb koncertjeid? – A Magyar Rádióból kikerült Stúdió 11 ze- nekarral kevés, de nagyon nívós koncertet adunk. Zsoldos Imre és a zongorista Dobsa Sándor volt a vezetôje, aki 1994-ben odavett maga mellé. Amikor Dobsa Sándor meghalt, én vettem át a szerepét. 2010-ben a Jaco Pastorius emlékkoncerttel a MÜPA az évi legsikeresebb koncertjét adtuk – olyan nevekkel játszottunk együtt, mint Peter Erskine, Victor Bailey. Aztán a fertôdi kastélyban is volt egy óriási koncertünk Billy Cobhammel. Nemrég fellépett a Mûvészetek Palotájában egy svájci születésû New York-i énekesnô, egy fantasztikus amerikai ritmus szekcióval – ôket én hoztam ide –, óriási siker volt. Ami a magyar zenészeket illeti, volt vasárnaponként élô adásban a Magyar Rádió Márványtermében egy olyan sokéves sorozatunk, amelyben az összes élvonalbeli énekest végigkísértük, a nagy öregektôl a megasztáros fiatalokig: ott volt Charlie-tól, Szulák Andreán át Radics Gigiig mindenki, aki számít. Áthangszereltük big bandre a számaikat, meg újakat írtunk nekik. Dolgoztunk együtt a Padödôvel, Malek Andreával is – a mûfajok teljes összeolvadását valósítottuk meg. – Hol lépsz föl rendszeresen manapság? – Mindig volt saját zenekarom, van egy duónk a szaxofonos Csepregi Gyulával és játszom Lakatos Ágnes zenekarában. Kertész Erika énekesnôvel sokszor felléptünk együtt – voltunk többek között Opatijában is nemzetközi fesztiválon, cseh turnén – de ô is külföldre ment énekelni. Néha becsúszik egy-egy külföldi felkérés, filmzene... Mindig megkeres valaki, de a jazzkoncert, ami a legjobban hiányzik, nagyon ritka. Olykor fölveszünk CD-t, mint például Király Lindával a Szomorú vasárnapot, más Seress Rezsô-számokkal. Ezzel nagy sikerünk volt külföldön is. Király Lindával tervezünk egy nagyobb akusztikus közös projektet, Nádas Györggyel színházi elôadásokat. Sosem voltak eget verô nagy céljaim, egyszerûen csak zenélni szeretnék, elsôsorban itthon és évente egy-egy külföldi turnét csinálni. Ennyi már elég ahhoz, hogy kicsit feltöltôdjek zeneileg, és megkapjam a nagyon fontos visszajelzéseket, sikerélményeket. Mihalicz Csilla TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ 13 TAZI 110 TAZI 110 KREATÍV VETÉLKEDÔ 2014. március 10-én négy kerület zeneiskolája mérte össze tudását a TAZI három csapatával. A kreatív vetélkedônek az Eötvös 10 Közösségi és Kulturális Színtér adott helyet. Köszönjük, hogy együtt ünnepelhettünk! A jó hangulatú szellemi párbajban résztvevô csapatok elsôként tesztet töltöttek ki. Többek közt olyan kérdésekre kellett válaszolniuk: Mi volt a Fodor Zeneiskola zenepedagógiai célkitûzésének három alappillére? Milyen pedagógiai újdonságok kötôdnek a Fodor Zeneiskolához? Ki volt Tóth Aladár? A tesztkérdésekre a Tóth Aladár Zeneiskolában február elején megnyílt kiállítás anyagából lehetett felkészülni. A vetélkedô második részében a csapatok elôadást tartottak iskolájuk egy jelentôs tanáráról vagy tanítványáról. Megismerhettük Kemenes András zongoramûvész (IV. kerület), Dénes László hegedûtanár, Hara László fagottmûvész, Kadosa Pál zeneszerzô, zongoramûvész (VI. kerület), Horgas Eszter fuvolamûvész (XI. kerület), R. Szabó István zenepedagógus (XVII. kerület), Bodza Klára népdalénekes, tanár (XXII. kerület) munkásságát. Amíg a zsûri értékelte a csapatok teljesítményét, a résztvevôk zenei tudásukat is megcsillantották: egy-egy szabadon választott zenemûvet adtak elô. A résztvevô csapatok az alábbi iskolákat képviselték: • Rákosmente Bartók Béla AMI (XVII. ker.) • Erkel Gyula Zeneiskola AMI (IV. ker.) • Weiner Leó Zeneiskola és Zenemûvészeti Szki. (XI. ker.) • Nádasdy Kálmán AMI (XXII. ker.) • Tóth Aladár Zeneiskola AMI (VI. ker.) Mihalicz Csilla 14 TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ TAZI 110 MOST PEDIG TE IS PRÓBÁRA TEHETED A TUDÁSODAT!!! (részlet a vetélkedô feladatlapjából) 1. Melyik megyében található Csabdi, Fodor Ernô szülôhelye? a. Komárom-Esztergom b. Fejér c. Pest d. Veszprém b. Ferencsik János, Friderikusz Sándor c. Kacsóh Pongrác, Hajós András d. Solti György, Kovács Dénes 3. Milyen pénznemmel fizettek Fodor Ernô korában? a. korona b. dollár c. pengô d. euro e. garas f. tallér g. krajcár 7. 1952-ben hány körzetre osztották a fôvárost? a. hat b. hét c. nyolc d. kilenc e. tíz f. tizenkettô g. tizenöt h. húsz 6. Kik nem voltak a zeneiskola tanárai? (több helyes válasz lehetséges) a. Dohnányi Ernô, Nádasdy Kálmán, Rózsavöl2. A zongora mellett mely más tanszakok gyi Márk, Liszt Ferenc stúdiumait hallgatta még Fodor Ernô a Ma- b. Kodály Zoltán, Hubay Jenô, Bengráf József, Mosonyi Mihály gyar Királyi Zeneakadémián? c. Weiner Leó, Ránky György, Kadosa Pál, Végh a. gordonka, fuvola, népi hegedû, jazzének Sándor b. szolfézs, szaxofon, cimbalom, brácsa d. Egressy Béni, Bartók Béla, Járdányi Pál, c. zeneszerzés, orgona, klarinét, hegedû Erkel Ferenc d. oboa, hárfa, fagott, gitár 4. Mely helyszíneken mûködött az iskola központja a 110 év alatt? (több helyes válasz lehetséges) a. Liszt Ferenc tér b. Andrássy út 40. c. Kodály körönd d. Andrássy út 42. e. Hôsök tere f. Városligeti fasor 6. g. Szív utca 19-21. h. Moszkva tér 5. Mely mûvészek voltak a zeneiskola kiemelkedô növendékei? a. Weöres Sándor, Radnóti Miklós 8. Ki volt Tóth Aladár? (több helyes válasz lehetséges) a. a Tóth Aladár Zeneiskola alapítója b. cimbalommûvész c. az Operaház igazgatója d. az Operaház karmestere e. a Zenei Lexikon társszerzôje 9. Hány zenei oklevéllel rendelkezô tanár oktatott az elsô tanévben? a. 5 b. 8 c. 1 d. 11 MEGOLDÁSOK 1/b Fejér • 2/c zeneszerzés, orgona, klarinét, hegedû • 3/a korona • 4/b Andrássy út 40. • 4/f Városligeti fasor 6. • 4/g Szív u. 19–21. • 5/d Solti György, Kovács Dénes • 6/a Dohnányi Ernô, Nádasdy Kálmán, Rózsavölgyi Márk, Liszt Ferenc 6/b Kodály Zoltán, Hubay Jenô, Bengráf József, Mosonyi Mihály • 6/d Egressy Béni, Bartók Béla, Járdányi Pál, Erkel Ferenc 7/c nyolc • 8/c az Operaház igazgatója • 8/e a Zenei Lexikon társszerzôje • 9/d 11 TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ 15 TAZI 110 ZONGORATANSZAKI KIÁLLÍTÁS KONCERT Jeles nap volt a zongora tanszak életében 2014. február 21-e. Ekkor nyitottuk meg a „110 év híres zongoratanárai és növendékei” címû jubileumi kiállításunkat, majd a „Bösendorfer koncertek” címû sorozatunkban vendégül láttuk a zongora tanszak két kiváló egykori növendékét: Benabdallah Marouan világjáró zongoramûvészt és Fuentes Amador Budát, a baseli Zeneakadémia hallgatóját. Az elmúlt évtizedek legjelentôsebb zeneA Czövek-teremben megtekinthetô kiállítás a jubiláló, 110 éves iskolánk legjelentôsebb múlt- pedagógus egyéniségei, Fehér Lászlóné (Gabi béli és jelenkori zongoratanár egyéniségeit és néni), Kovács Kálmánné (Babszi néni) és Aszalegkiemelkedôbb növendékeit mutatja be, fény- lós Tünde tanárnô munkásságával is megismerkedhet, aki megtekinti a kiállítást. Ôk szekép és rövid életrajz kíséretében. A kiállítás két részbôl áll: az elsô 1903–1952- mélyesen is jelen voltak az eseményen. Néhány jeles növendék az elmúlt ötven évig, a Fodor Zeneiskola alapításától az iskola államosításáig tartó évtizedekrôl mesél. Ezekben bôl: Lantos István, Benkô Zoltán, Oberfrank az évtizedekben a Fodor Zeneiskola Budapest Géza, Szokolay Balázs és Gergely, Csalog Gábor, Madarász Iván, dr. Dobszay Ágnes, Oberegyik meghatározó zenei intézményévé vált. Híres tanárok egész sora tanított itt: Székely frank Péter, Benabdallah Marouan0… A kiállítás fô üzenete a tradíció, a folyamaArnold, Senn Irén, Gobbi Henrik, Szatmári Tibor, Varró Margit, Kadosa Pál, dr. Kovács Sán- tosság bemutatása, amit személyes jelenlétével dor, Ferenczy György – hogy csak néhányukat az iskolánkból kikerült fiatal zongorista geneemlítsük. Itt tanultak, innen indultak olyan vi- ráció két képviselôje, Benabdallah Marouan lághírûvé vált mûvészek, mint Sándor György, zongoramûvész és Fuentes Amador Buda, a Földes Andor és Sándor Renée zongoramûvé- baseli zeneakadémia hallgatója reprezentált, szek, Reiner Frigyes és Solti György karmeste- akik a kiállítás megnyitója után a Bösendorfer rek, Szabolcsi Bence zenetudós és még sokan koncert meghívott fellépôiként tértek vissza az alma materbe. mások. A koncertet Fuentes Amador Buda nyitotta, A kiállítás második része 1952-tôl, az iskola államosításától napjainkig mutatja be a zongo- aki már 10 évesen tudta, hogy zongoramûvész ra tanszak kiválóságait. Összekötô kapocs a szeretne lenni. Az én tanítványom volt, s óriási régi Fodor Zeneiskola és mai iskolánk között eltökéltséggel, kitartással és szorgalommal kéJakuts Éva (dr. Jeney Sándorné) személye. Éva szült a zenei pályára. Három évig tanítottam ôt, néni a Fodor Zeneiskolában tanult, majd zon- majd tanulmányait a Bartók Konziban, Belák goratanári és zongoramûvészi diplomája meg- Erzsébet tanárnônél folytatta. Onnan felvételiszerzése után 38 éven át tanított a zeneisko- zett Svájcba, a baseli zeneakadémiára, ahol most harmadéves. Zeneszerzéssel is foglalkolánkban. Itt tanult a népszerû Zongoraiskola egyik zik, de a legfontosabb számára mégis a zonszerzôje, Komjáthyné Füzesséry Mária, és itt ta- gorázás. Magyar és chilei gyökereivel jól megnított Kassai Mária, a Zongoraiskola számos találta helyét a nemzetközi baseli zeneakadarabjának zeneszerzôje, a kötetek társszerzô- démián, amelynek több magyar, Bartók Béláje is. Iskolánk történetének egyik meghatározó hoz kapcsolódó vonatkozása is van. Bartók személyisége volt Czövek Erna, akinek élet- több mûvének ôsbemutatója ezen a helyen útját a róla elnevezett tanteremben részletesen volt, amit emléktábla és egy Bartók-szobor is megörökít a baseli zeneakadémia épületében. is bemutatjuk. 16 TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ TAZI 110 Amador a szuggesztíven elôadott Bartók-mûvet, a Vázlatok címû sorozatot értelmezést segítô magyarázatokkal egészítette ki. Ezután egy saját szerzeményét hallhattuk tôle, Ouverture (Nyitány) címmel, majd egy egészen elfeledett késôromantikus zeneszerzô, az orosz Stanchinsky szonátáját adta elô. Érdekes mûsorválasztása, a mûvekhez fûzött gondolatai, az estet házigazdaként vezetô Eckhardt Gábor tanár úrral folytatott izgalmas beszélgetése egy újító szellemû, új utakat kutató, a saját útját keresô alkotó személyiség képét mutatták számunkra. Ezután Benabdallah Marouan lépett színpadra. Ô már sikeres, koncertezô zongoramûvész, aki Franciaországban él. Édesanyja magyar, édesapja marokkói, ô is Marokkóban született. A Tóth Aladár Zeneiskolában Aszalós Tünde tanárnô növendéke volt, majd a „Bartók”ban Eckhardt Gábor tanár úrnál tanult. Már növendékként több nemzetközi versenyen vett részt, és számos komoly díjat nyert. 2007-ben diplomázott a Zeneakadémián, Falvay Sándor és Dráfi Kálmán tanítványaként. Ma világszerte hangversenyezô zongoramûvész, aki már adott szólóestet – többek között – a legendás Buenos Aires-i Teatro Colónban és a világhírû New York-i Carnegie Hallban is. Gyakori vendége Távol-Kelet, Ázsia és ÉszakAfrika jelentôs koncerttermeinek is. Érdekes, hogy Marouan is egy Bartók-mûvet választott elsô mûsorszámként, a II. Elégia drámai elôadásával indította programját. Zongorajátéka mindvégig magabiztosságot és eleganciát sugárzott. Elôadásának színgazdagsága különösen Debussy Estampes (Metszetek) címû három tételes sorozatában mutatkozott meg, amelyben szinte megelevenedtek elôttünk a Pagodák, a Granadai esték és a Kertek esôben képei. Marouan egy kortárs marokkói zeneszerzô, Nabil Benabdeljalil két darabját is tolmácsolta, amivel nagy tetszést aratott a közönség körében. Meglepetéssel fedezhettük fel ugyanis, hogy a két marokkói darab, a Nocturne és a Dal szöveg nélkül hangulata és hangzása milyen különös rokonságot mutat az elhangzott Debussy-mûvek hangzásvilágával! Mindkettôjüknek köszönjük az emlékezetes Bösendorfer koncertet, és további sikeres elôrehaladást kívánunk a pályájukon! Reméljük, máskor is visszatérnek hozzánk! H. Veres Zsuzsa tanszakvezetô zongoratanár (Köszönöm Bogár Zsófia, Fenyôsy Dorottya és László Kata kollégáimnak a kiállítás háttérmunkálataiban nyújtott jelentôs segítségüket.) A képen balról jobbra: H. Veres Zsuzsa, dr. Jeney Sándorné, Fehér Lászlóné, Sallai Imréné, Kovács Kálmánné, Aszalós Endréné, Benabdallah Marouan és Magyar Margit TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ 17 KONCERT A kiállításmegnyitó közönsége kihasználta az alkalmat, hogy egy komoly nemzetközi karriert befutott koncertezô mûvésszel találkozhat. Jó hangulatú beszélgetés alakult ki a kedvvel és jó humorral válaszolgató Benabdallah Marouannal. Magyar Margit igazgatónô kérdése volt többek között, hogy milyennek látja a közönséget a nagyvilágban? – Döbbenetesen intelligensek a spanyol koncertlátogatók: jobban tudták, hol kell tapsolni, mint én magam. A világban sokfelé egészen érdekes reakciókat tapasztaltam – Marokkóban például egy virtuóz rész után rendszerint elkezd tapsolni a közönség. Ez régen Európában is így volt, de a karmesterek elkezdték leinteni a nézôket, hogy a tételek között ne tapsoljanak. Pedig vannak olyan mûvek, amikor szinte elemi erôvel törne ki a taps, mint például Rachmaninov 2. zongoraversenyének 1. tétele után. Kínában a közönség nagyon zajos – öt percnél tovább nem tudnak figyelni. Rengeteg gyerek jár koncertekre Kínában. Játszottam egyszer egy többmilliós vidéki „kisvárosban”, felerészben gyerekközönségnek, ahol a gyerekek szabadon mászkáltak a zenekari árokban, ráztak valami hálót, és úgy zajongtak, hogy magamat alig hallottam. De nemcsak ez, nagyon sok minden megváltozott a világban – 18 a youtube-on bármit meg lehet hallgatni, sokan otthon hallgatnak koncerteket, szinte jobb hangminôségben, mint ahogy a hangversenyteremben szól. Ehhez is alkalmazkodnunk kell. Sokszor nagyon bosszantó, hogy olyan felvételek is felkerülnek a világhálóra, amit szívesen eltüntetnénk onnan. Játszottam egyszer Indiában egy zongorán, ami nem volt felhangolva. Illetve fel volt, de a hangoló az internetrôl tanulta a hangolást. Sajnos voltak, akik felvették, és fölrakták a youtube-ra. Hiába írtam, nem sikerült levetetnem. – Akár azt is el tudod képzelni, hogy otthon berendezel egy stúdiószobát, rákapcsolódsz a youstream-re, és meghirdeted, hogy holnap este 8-kor koncertet adsz? – Most is megtehetném, hogy játszom itt ezen a zongorán, úgy, hogy tíz másik teremben ugyanilyen kiválóan hallják – a technika ma már mindent lehetôvé tesz. Sanghajban például az is megszokott látvány, hogy áll egy zongora a bevásárlóközpontban és klasszikus zenét játszik. Nagyon sokféle trend van, és mivel ma kevesebben járnak kortárs zenei hangversenyekre, nyilván az elôadómûvészeknek is tenniük kell azért, hogy a közönség szívesebben járjon a koncertjeikre. – A programjaidat is ennek jegyében állítod össze? – Sokáig kerültem a slágerdarabokat. De például hamarosan Indiában adok koncertet, egy sorozat folytatásaként. Tavaly Debussy, Szkrjabin és Bartók-mûveket játszottam, az egyik koncertszervezô most arra kért, változtassak a mûsoron, mert ezektôl a szerzôktôl Indiában félnek.. Úgyhogy tettem a mûsorba késôi Liszt Ferenc és Rachmaninov-darabokat. TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ KONCERT Szoktam beszélni a szerzôkrôl is, hogy közelebb vigyem a nézôkhöz a mûveket. A koncertterem nagyságától is függ, hogy mennyire lehet ezt megtenni, de bonyolult információkat nem érdemes mondani, inkább anekdotákat. A koncert házigazdája, Eckhardt Gábor azt kérdezte Marouantól, milyennek tartja visszatekintve a magyar zeneoktatást? – Ami engem illet, száz százalékban vagyok magyar zenész – jelentette ki a zongoramûvész –, bár csak 13 évesen jöttem Magyarországra. Amit itt tanultam, az a zenei képzettségem alapja. Két évet jártam a Tóth Aladár Zeneisko- lába, aztán négy évet a Bartók Konziba, majd a Zeneakadémián szereztem diplomát. Párizsban is tanultam az Ecole Normal Superieur-ban, de annak sok értelme nem volt. A magyar zeneiskolai rendszer nagyon jó: mi annak idején délután 2-ig jártunk iskolába, és utána volt idô sportolni, zenét tanulni. Marokkóban 8–12-ig és délután 14–18-ig volt iskola, este fáradtan értünk haza, tele voltunk házi feladatokkal, és nem volt idô gyakorolni, úgyhogy apukám fizetett nekem minden óra gyakorlásért 20 forintot. Nem volt ez olyan sok, de év végére azért összegyûlt egy szörfdeszkára való. Fuentes Amador Budával Eckhardt Gábor beszélgetett, aki a Balassagyarmati Nemzetközi Muzsikus Táborban fedezte fel a tehetséges ifjút. – Valld be, azt köszönheted ennek a zeneiskolának, hogy tudatossá tette a munkádat! – Azt köszönöm, hogy inspirációt adott mindenhez, és ebbôl fakadóan szükségét éreztem, hogy tudatosítsam, amit csinálok. Éreztem, hogy itt szeretnek és bíznak bennem, tartozom annyival, hogy ne csak a saját fejem után menjek, hanem megfogadjam a tanáraim tanácsait is. – Döbbenetes, hogy amikor a Konziban megjelentél, az akkori és az egykori tudásod között ég és föld volt a különbség. – Igen, de én közben ettôl nem fáradtam el, hanem úgy éreztem, hogy „na végre, erre vártam”. A Konziban önállóságot tanultam: azt, hogy nem mindig állnak mögöttem, egyedül is meg lehet tanulni egy darabot, és fel lehet készülni egy koncertre. – Miért mentél külföldre tanulni? – Már a Konziban is mindig úgy éreztem, hogy kilógok a sorból. Lehet, hogy még nem vagyok jó abban, amit kitalálok, de nem biztos, hogy azt el kell vetni, és haladni a kitaposott úton. Nem lázadás volt ez, egyszerûen muszáj volt más utakon járnom. Hallottam, hogy Svájcban nagyon nyitottak minden mûvészetre, és a kortárs zene iránt nagy az érdeklôdés. Azért mentem ki, hogy felszabadultan lehessek kreatív, úgy, hogy mégis legyen valami irány elôttem. Aztán ott helyben kiderült, hogy mást értenek kortárs zenén. Itt Schönberg a kortárs zene, és néhány híressé vált zeneszerzô, akik ugyanakkor hangzásban nem képviselik a kortárs zenét. Jó, ha egy kortárs mûben egyáltalán van zongoraszólam – sokkal gyakoribb, hogy kartondobozokon kell játszani, és közben láncokat csörgetni. Ez annyira nem tetszett, de megfogott az iskola kreativitása, úgyhogy folytattam a zongora szakot. Most viszont megint azon gondolkodom, hogy tovább kellene lépnem. Érdekel nagyon az improvizáció szak, nagyon érdekes tanárok vannak, akiktôl sokat lehet tanulni. A koncert közönsége ezek után izgatot19 KONCERT tan várta Amador saját szerzeményét, az Overture címû darabot – egy zongorista mûvét, aki komponál. – A zeneszerzés nálam önkifejezés. Az Overture-nek nincs sok köze a klasszikus értelemben vett nyitányhoz. Az elmúlt idôszakban egy új ajtó nyílt meg elôttem, másképp látom a világot, sok kérdésen filozofálok: életbeli kérdéseken, amelyek bizonyos lelkiállapotokba vittek, és ez a darab az összefoglalása, megjelenítése az érzelmeknek, amelyeken átmentem, hogy megkapjam a kérdéseimre a válaszokat. Amador mûsorának másik különleges- sége egy orosz késôromantikus zeneszerzô, Alekszej Stanchinsky mûve volt. – Stanchinsky – Szkrjabin kortársa – fiatalon, 26 évesen halt meg, és nagyon különleges életmûvet hagyott maga után. Zenekari mûvei elvesztek, nagyon sok zongoradarabot írt, de elégette ôket. Megmaradt mûvei viszont elképesztôek. Véletlenül találtam rá, és mivel Baselben elôadást kellett tartanom róla, nagyon utánanéztem. Az fogott meg a legjobban, hogy olyan ôszinteséggel komponált, amihez hasonlót én még nem éreztem egy zeneszerzônél sem. Kicsi kora óta elmebaja volt, skizofréniával kezelték, egészen különleges betegségei is voltak, de ezek csak idôszakonként hatalmasodtak el rajta. Az a legérdekesebb az életmûben, hogy minden darabja olyan, mintha más és más szerzôtôl származna. Ez az esz-moll szonáta például mintha Szkrjabin stílusában íródott volna. Amador második darabként Bartók Vázlatok címû ciklusának elôadásával olyan mûvet választott, amely nagyon ritkán hallható. A ciklus hét különálló darabból áll, de valamennyi teljesen különbözik egymástól, ezért is adta neki Bartók a Vázlatok címet. Mihalicz Csilla A képen balról jobbra: Fuentes Amador Buda, H. Veres Zsuzsa, Benabdallah Marouan és Aszalós Endréné 20 TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ ARCKÉPCSARNOK AKI ELZONGORÁZZA A ZENETÖRTÉNETET ÉS ÉLETRE KELTI A ZENESZERZÔT Eckhardt Gábor 2012-ben kezdett tanítani a Tóth Aladár Zeneiskolában. A zongoratanítás mellett mindig is fontosnak tartotta a gyerekközönség zenetörténeti kimûvelését. Színes elôadásaira már az egészen kicsi gyerekeket is elviszik a szülôk, mert ahogyan elmeséli, elzongorázza a zenetörténetet, széles gesztusokkal izgalomba hozva közönségét, az gyerek-, felnôtt- és szakmai közönség számára egyaránt élvezetes. – Azok közé a gyerekek közé tartoztál – úgy tudni – akik nem szerettek gyakorolni. Ez igaz? – Attól függ, mit értünk gyakorláson – a feladott darabokkal nem szerettem bajlódni, anynyira, hogy az elején ki is akartak rúgni a zeneiskolából. De egyébként folyton zongoráztam. Az életem nagyrészt a zenérôl szólt – faltam a zeneirodalmat. – Ha most egy hasonló gyerekkel találkozol, hogyan kezeled? – Jelzem neki, hogyha ezen a pályán valamit szeretne kezdeni, akkor ezzel a hozzáállással nem jut messzire. Szeretném hangsúlyozni, hogy én 13 éves koromig nem is gondolkodtam azon, hogy profi zenész legyek – geológusnak készültem. Amikor a zenei pálya mellett döntöttem, akkor már nagyon komolyan gyakoroltam. Ilyen értelemben megértô vagyok, de nem elnézô. – Mennyire tartod fontosnak, hogy a növendékeid sokat hallgassanak klasszikus zenét? – Elsôdlegesen fontosnak. Ha nem tudják a zenetörténetben hová helyezni a darabot, akkor nem is fogják érteni, mi mindent közvetíthet. A zenemûvet elôször a saját korában kell értelmezni. Aki nem érti a különlegességeit, szépségeit, korabeli modernségét, az sablonosan nyúl hozzá. Én próbálom érzékeltetni, mitôl szép, miért jó az a zene, amivel épp foglalkozunk, és szeretném számukra hétköznapivá, élményszerûvé tenni a zongoraórát – egyáltalán a zenéhez való viszonyt. A zongorázás persze nem a zenetörténetrôl szól. A szerzô – képletesen – bármikor beléphet a terembe, és meghallgathatja, mit mûvelnek a darabjával. A zeneszerzôt megpróbáljuk életre kelteni, élô organizmusként kezelni a darabot, amihez én is, meg a növendék is hozzáadunk valamit. Elsôsorban mégis a zeneszerzô szándékát kell kutatni, tiszteletben tartani, aki viszont már nem él, és nem tud beleszólni, hogy mit „mûvelünk” a darabjával. Ezzel nem élhetünk vissza! Arról lehet vitázni, hogy egy crescendo mekkora, milyen a sebessége vagy éppen mit fejez ki. De magát, az egyébként is limitált számú zeneszerzôi utasítást tiszteletben kell tartani! – A zene mellett mindig érdekelt a háttér is, a zeneszerzô kora, személyisége, sorsa, és ezt zenetörténeti elôadás-sorozatokban a gyerekekkel is meg akarod osztani. A közös elem ezekben, hogy eredeti megközelítéssel összefüggéseket mutatsz fel – zenei élményekkel fûszerezve – átszûrve a saját látásmódodon, ízlésvilágodon. Honnan veszed az ötleteket, és mi a cél? TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ 21 ARCKÉPCSARNOK – Az elôadásaimban a hang keletkezésétôl a zenetörténeti bûntényekig számtalan téma elôkerült – a gyerekek hétköznapi valóságát kötöm össze a zenével. Nem az ismeretek átadása az elsôdleges célom, hanem a gyerekek játékos kedvének, érdeklôdésének a felébresztése, a „holt” zenetörténet (és zeneszerzô) életre keltése. – A zongora- és az elmélettanár között hogyan oszlik meg a zenetanítás feladata? – Régen ez egyszerûbb lehetett. Volt a Mester, és a tanítvány mindent tôle tanult, méghozzá komplexen, összefüggéseiben. Most viszont részelemeket tanítunk, és a kép sokszor nehezen áll össze. Szerencsére itt, a zeneiskolában kiváló tanárok tanítják az elméletet, akik fel tudják hívni a figyelmet arra, hogy ezeket a részelemeket, szempontokat hogyan lehet beépíteni a darab tanulási folyamatába. A hangszeres tanárnak pedig az a feladata, hogy állandóan emlékeztesse a tanítványait a szolfézsórára való járás értelmére. Én nem zongorázást, hanem zenét tanítok, és az eszközöm hozzá a zongora. Olyan nincs, hogy megtanítok valakit zongorázni, és majd egyszer zenész lesz belôle. A kettô szétválaszthatatlan! – Az irodalom tanításában a kortárs szerzôk mûveivel lehet közel hozni a gyerekekhez az irodalom szeretetét – így van ez a zenében is? A gyerekek mást sem csinálnak, mint zenét hallgatnak, csak éppen a klasszikus muzsikát tanító tanárok ezeket nem tekintik zenének. Te mit tartasz kortárs zenének? – Mindent, amit mostanság komponálnak. Kortárs zene a rock, a rap vagy a techno is – más kérdés, hogy milyen színvonalú. Én nagyon sok kortárs zenét játszottam, egy idôben el is könyveltek a kortárs zene interpretátorának. Nagyon változatos a paletta, színvonalban is. Nem tudjuk, hogy amit éppen bemutatunk, az örök érvényû vagy jelentéktelen mû. – Aki ért a zenéhez, az sem tudja kiválasztani az igazi minôséget? – Errôl szól az egész zenetörténet, hogy az adott korban sok kiemelkedô mûvész zsenialitása rejtve maradt a kortársak elôtt. Úgyhogy feltehetôen ez ma is elôfordulhat, ezért lehetô22 leg mindent el kell játszani, és ráadásul úgy, mintha a világ legjobb zenéje lenne, hogy majd az utókor megítélhesse, melyik közülük a maradandó érték. – Olyat is játszottál, ami nem tetszett? – Persze. Ezzel együtt nagyon hasznosnak tartom az életemben a kortárs zene elôadását, mert egy sallangoktól megtisztított, tisztább látás-, olvasásmódot adott a régi korok zenéjéhez is. – Aki ma beül egy növendékhangversenyre, azt láthatja, hogy elképesztô virtuozitással játszanak egészen kicsi gyerekek is. Miközben ez itt a Z-generáció, akik egész nap kütyüket nyomogatnak és ezerféle különórára járnak. Milyen ez a korosztály zeneileg? – Csaknem 20 éve a színvonal pianisztikus szempontból alacsonyabb volt, de az életrôl, a zenérôl, a kultúráról, a mûvészetekrôl sokkal többet tudtak a gyerekek, és a maguk módján sokkal érettebbek voltak. Nem volt ennyi kihívás, meg kellett küzdeni az információkért, és azokat jobban megbecsültük. Az információ bôsége és megszerzésének nagyon könnyû volta ambivalens érték: nagyszerû, de egyúttal devalvál is mindent. Régen megtanultuk a dolgokat, és a fejünkben raktároztuk, ma minden tudnivalót meg lehet szerezni egy gombnyomással, ezért nincsenek otthon könyvek, és a fejekben is kevesebb van már. Így a mai generáció ügyességben elôbbre tart, hozzá vannak szokva a versenyhelyzetekhez, de az egyéb dolgokban – ami például muzsikussá tehetné ôket – nagy a hiány. A zenei tartalmak nincsenek kibontva. – Pedig a youtube-on és egyéb csatornákon minden meghallgatható ezerféle elôadásban. Csak éppen nem teszik meg? – Vagy nem teszik meg, vagy elriasztja ôket az, hogy találnak negyven felvételt – köztük igen magas színvonalúakat is –, és látják, hogy minden bokorban terem egy zongorista, aki ezt akár fejjel lefelé is eljátssza. Ezzel együtt is a zenére változatlanul roppant nagy szükségük van az embereknek. Nem feltétlenül a komolyzenére... Mert azért már tenni kellene, hogy ne csak élvezeti cikk, hanem szellemi élmény is TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ ARCKÉPCSARNOK lehessen. De az is tény, hogy ha a mai generáció nyelvén tálaljuk a klasszikus zenét, akkor nagyon is vevô rá. Nem igaz, hogy ez a generáció elveszett a klasszikus zene számára, csak másként kell foglalkoznunk vele. 12 éves koráig bárkit lehet formálni. Azon múlik az eredmény, hogy mennyire vagy hiteles, mennyire tudsz lelkesíteni, és mennyire vagy „látványos” – mert manapság ez is nagyon fontos lett. – A te nevedhez kötôdik a TAZI jubileumi rendezvénysorozatának fontos eseménye, az Opus 110 címû koncert. Honnan jött az ötlet? – Az egyik növendékem elkezdte tanulni Beethoven Op. 110-es szonátáját, nekem pedig az a játékos ötletem támadt, hogy nézzük meg, milyen 110-es mûvek vannak a zeneirodalomban. Találtam is jó sokat, de vajmi kevés volt közöttük, amit zeneiskolások is elôadhatnak. Némelyik túl komplikált, másokban olyan hangszer-összeállítások vannak, amelyeket nehéz megvalósítanunk. Akkor gondoltam, oszszuk kettôvel, tízzel a száztízet, és lássuk, mi jön ki abból – elvégre játék az egész. A cél egy olyan kamarahangverseny volt, amelyben tanárok és diákok együtt muzsikálnak, és ami arról adhat képet, hogy itt a tanárok és a diákok közt olyan kapcsolat van, ami régen a mûhelymunka alapja volt: mester és tanítvány viszony. – Egy ilyen jubileumi mûsor kicsit kivesz tanárt is diákot is, a napi teendôkbôl. Ez különmunkát igényel, vagy beilleszthetô a tanév fejlesztési ívébe? – Ha csak az idôfaktort nézem, akkor per- sze valamennyire kivesz, és akik készülnek, azoktól pluszmunkát igényel. Ugyanakkor szervesen hozzátartozik a szakmánkhoz, hogy elôadómûvészek vagyunk, hogy gondolkodunk, hogy kitalálunk mûsorokat, projekteket. Ezek lebonyolítása csak színfoltja a zeneiskolai életünknek. Egy jól mûködô alapfokú intézmény életébe ez úgy is belefér, hogy közben mindenki szép csendben teszi a dolgát. – A jubileumi tanév arra is jó, hogy megmutassuk a növendékeink magas szintû felkészültségét. Ez persze nemcsak akkor történik meg, amikor jubilálunk, de ilyenkor különös figyelem vetül a kiemelkedô teljesítményekre is. Mit emelnél ki az Opus 110 koncert mûsorából? – Mindegyik kiemelkedô volt valamilyen szempontból. A Mendelssohn-szextett – öt vonós és egy zongora – kevéssé ismert darab, meglehetôsen ritkán játsszák, már csak a hangszer-összeállítás miatt is. A Rachmaninov-négykezes is különlegesség a maga nemében, hiszen nagyon kevés négykezest vagy zongoraduót írt a zeneszerzô. Az Op. 110-es Beethoven-szonáta elôadása azért volt izgalmas, mert zeneiskolás növendéktôl ennek a darabnak az eljátszása óriási teljesítmény, nemcsak technikailag – kell hozzá zenei érettség is. A késôi Beethoven-zongoraszonáták már a mûfaj legsúlyosabb hangvételû, legtalányosabb darabjai – gyönyörûek, nehezek, de lám, vannak itt olyan növendékek, akik el tudják játszani, és erre igazán büszkék lehetünk. Mihalicz Csilla TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ 23 VENDÉGEINK VOLTAK EGY KÜLÖNLEGES BU 2014 áprilisában iskolánk vendégül látta a berlini Bartók Béla Zeneiskola növendékeinek és tanárainak csoportját. Az alábbiakban Chris Berghäuser beszámolóját olvashatják. A budapesti Tóth Aladár Zeneiskola növendékeinek és tanárainak két látogatása után (melyek 2011-ben és 2012-ben, a mi jubileumunk alkalmával történtek) a Berlin-Pankowi Bartók Béla Zeneiskola is meghívást kapott Budapestre. Tervünk az volt, hogy közös koncerteken játsszunk, egymást közelebbrôl megismerjük és megértsük, illetve közösen felfedezzük Európa egyik legszebb városát. Miután pénzügyi segítséget kaptunk a Német Zeneiskolák Szövetségétôl, az utazás idôtartamát és az utazók létszámát is a támogatás mértéke szabályozta. De kik utazhattak velünk? Jóllehet számos tapasztalatunk van különféle együttesek külföldi útjait illetôen, zeneiskolai küldöttséggel kapcsolatos csak a távoli múltban. Úgy határoztunk, hogy Budapesten lehetôség szerint zeneiskolánk széles spektrumát mutatjuk be. Azokat a növendékeket, illetve együtteseket hívtuk, akik kerületi vagy berlini rendezvényeken folyamatosan kiemelkedô eredményeket értek el, vagy az elmúlt évben ifjúsági versenyeken az országos szintig jutottak. Mivel a profilunkhoz a három régi kerület: Weissensee, Prenzlauer Berg és Pankow sokoldalúsága is hozzá tartozik, ennek a három helyszínnek lehetôség szerint egyenrangúan kellett képviseltetnie magát. Azt hiszem, sikerült kollégáimnak egy nagyszerû csapatot összeállítani a remek ifjú zenészekbôl, akik a budapesti utazásra egy hétvégi workshopon és egy felkészítô hangversenyen hangolódhattak össze. A csoport tagjai lettek: a blockflöte oktett Anja Hufnagellel és Henriette Jüttner-Uhlinggal, a Prenzlauer Berg Vonósnégyes Heike Kiefer vezetésével, a Weissensee Szaxofon Kvartett Clemens Hoffmannal, továbbá a weissensee-i három fiú, a „First Drum Affair” Michael Behmmel. Két sztepptáncos, Marijn Seiffert és Rosalyn Stürzer, valamint két gitáros, Till Scheffler és Maximilian Padovani-Lekschas voltak a duó-párosok. Nem hiányozhatott azonban a szóló zongorista sem, Karsai Csaba személyében. Április 12-én reggel 8.35-kor már valamennyien a Budapestre tartó repülôgépen ültünk. A hangszerek szállítása ugyan némi fejtörést okozott, de miután mindent elhelyeztünk és rendszereztünk, jöhetett az utazás. Budapesten már a repülôtéren szívélyes fogadtatásban volt részünk, sôt egy különbusz is várt ránk. A Tóth Aladár Zeneiskolában már vártak bennünket a vendéglátó családok és a bôséges ebéd. Tulajdonképpen állandóan ettünk valamit: nem volt kirándulás, látogatás a vendéglátó szülôk gazdag uzsonna csomagjai nélkül. Az elsô napon egy közeli modern és jó akusztikájú kultúrház (Eötvös10) dísztermében Magyar Margit vezetésével a TAZI zenekarának hangversenye zajlott, ahol a mi zeneiskolánk is közremûködhetett. Bár ezen a napon egy 24 TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ VENDÉGEINK VOLTAK UDAPESTI LÁTOGATÁS országos hegedûversenyt is rendeztek vendéglátóink, a tanulók és a tanárok teljes erôbedobással és zenei meglepetésekkel fogadtak bennünket. Gede Éva és a leány-, illetve nôikar tagjai nyilvánvalóan elhatározták, hogy Budapest legszebb oldalát mutatják meg nekünk. És ez valóban sikerült is nekik. Megnéztük a város nevezetességeit – a Gellért-hegyet a Citadellával, a Várhegyet, a Halászbástyát, hajókáztunk a Dunán – és egészen különleges élményekben is részünk volt. Növendékeink a Mátyás-templom közepén rövid koncertet adhattak nagy örömmel a sok látogatónak, amelyet egy számunkra tartott idegenvezetés követett. Bartók Béla lakóháza, mely kissé távol esik a centrumtól, sokunkra mély benyomást tett, és névadónk személye még inkább közel került hozzánk. Azután a közös operalátogatás, a Varázsfuvola magyarul, majd pár nappal késôbb egy zenekari próba meghallgatása a MÜPÁ-ban, a nagyszerû Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben! Nem szabad elfeledkeznünk a tradicionális magyar népzenés búcsúestrôl és a gyors csárdás-kurzusról sem, ami erôteljesen megizzasztott bennünket. Minden kívánságunk teljesült. Tudtunk „utcazenélni” is, amelyhez Évának külön engedélyt kellett kérnie. Egy zöld parkban (Hunyadi tér) játszhattunk egy szép pavilon alatt a járókelôknek. Sôt néhányunknak még egy rövid operaházi vezetést is szerveztek. És aztán egy közeli templomban a nagy közös hangverseny a kórus csodálatos közremûködésével! Volt egy szép orgona. A kántor engedélyezte a használatát, zongoristánk, Csaba nekilendült a manuáloknak, és játszott egy Bach-mûvet. Szerveztek még közös workshopokat a német és magyar növendékek csoportjainak, tanáraiknak. Így tudta például a berlini vonósnégyes négy magyar hegedûssel Telemann négy hegedûre írt koncertjét is gyakorolni, és a hangversenyen dupla-kvartettként elôadni. Titokban tartott ötlet volt egy budapesti kávéház meglátogatása (az Alexandra Könyváruház Lotz-terme), melyet egy egykori szecessziós stílusú kaszinó tánctermébôl alakítottak ki. Az utolsó napon valamennyien ott találkoztunk és élveztük ezt a környezetet. Ez alkalommal Csaba a vendégek meglepetésére Haydn-mûvet játszott a zongorán, spontán fellépését nagy ujjongással fogadták. Igen, mi napról napra egy nagy család lettünk, és nehezünkre esett búcsút venni egymástól. Végezetül szeretnék köszönetet mondani Anne Katrin Albrecht igazgatóhelyettesünknek, aki ezt a látogatást hónapról-hónapra szervezte és szilárdan a kezében tartotta, Gede Évának, aki csapatával a házigazdánk volt és Magyar Margitnak, a budapesti zeneiskola vezetôjének, a felejthetetlen utazásért és a maradandó élményekért. 2014. április 27. Chris Berghäuser a berlini Bartók Béla Zeneiskola vezetôje (Fordította Ispánkiné Gede Éva szolfézstanár, tanszakvezetô) TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ 25 TAZI 110 Lábam egy van, fülem négy! Mi az? CSELLÓZENEKAR ALAKULT A TAZI-BAN 110 év, mily nagy idô! Ha arra a közel 40 évre gondolok, amit e zeneiskola falai között tölthettem – mint édesanyám lánya, mint csellista növendék, mint tanítási gyakorlatra járó hallgató és mint aktív tanár –, akkor ijesztôen nagy ez a szám. Vagy mégsem? Hisz mindez csak „tegnap” volt. Ezen merengve jutott eszembe a sok-sok kedves arc. A sok kolléga, a még több diák, vajon mi lehet velük? S gondoltam egy merészet: akit csak lehet, megpróbálok elérni, s egy felhôtlen együttmuzsikálásra összetoborozni a vonós nap keretein belül. Jó volt látni a régi növendékeket, mint „felnôtteket”: mint családanyát és családapát, mint gimnáziumi tanárkollégát, mint komoly hivatástudattal rendelkezô egyetemistát, mint vonós hangszerkészítô mestert, mint magánénekest. Köszönet Várhegyi Lajosnak (iskolánk volt csellótanárának), Fehér Gabi néninek (nyugalmazott igazgatónô), Geréb Márti néninek (nyugalmazott igazgatóhelyettes) és Sallai Imréné, Csilla néninek (nyugalmazott igazgató- helyettes), hogy jelenlétükkel és aktivitásukkal segítették rendezvényünket. Németh Vera néni, Sverteczky Magdi néni, Czéh Ágnes és Katona Dóra tanárnôk egyéb elfoglaltságaik miatt a távolból hintették ránk jókívánságaikat. Sajnos az e-mailes rendszerben az infók olykor elakadtak, így én késôn vettem észre, hogy Nyári Anikó néni (nyugalmazott csellótanár és igazgatóhelyettes) nem tudott eljutni közénk, de várja a legköVONÓS NAP, AHOGY ÁTÉLTEM zelebbi lehetôséget. Wambach Sallai Csilla tanárnôkKovácsikné Falvay Edit és Dominkó Feri bácsi (iskolánk volt csellóNagyon boldog lettem, tôl hallottam errôl az eseményrôl. tanára) pedig bizonyára az ann, hogy lenne-e kedmikor levelet kaptam ennek kapcsá gyalok seregei közül muzsikálta zottam csellón, és már vem részt venni rajta, mert régen játs velünk Gluck Orfeusz és ztem úgy szervezni az a zeneiskola is hiányzott. Igyeke Euridike és Mozart Szöktetés a és ezt sikerült is megéletemet, hogy ott tudjak lenni, szerájból címû operájának részi, hogy elmentem, mert valósítanom. Nagyon örültem nek leteit. ús közös zenélés volt az az egy óra élmény- és eseményd Köszönet Héja Benedek másnak is, aki ott volt), számomra (és szerintem mindenki tanár úrnak az e nap tiszteletére gi és volt csellista ahol kicsik és nagyok, jelenle íródott A kis múzsa címû mûvé. Négy csellóra írt növendékek egyaránt részt vettek ért, és hogy karmesteri rutinjászámomra kedves dallal darabot játszottunk el, melyet egy val segített nekünk megtanulni Cselló címûvel, melyet fejeztünk be Gryllus Vilmostól, a és elôadni a mûveket. A múzsa énekkel egybekötve zártunk. mottója: „Hív a víg dana, Rudiúgy is, mint a zenekar Hálás vagyok, hogy ott lehettem, ka! Ívfa ínba csap – húzd Ilka! volt, de olyan volt, tagja, mert igaz, hogy csak egy óra Vigad vagy húsz csiga!” járnék. mintha még most is a zeneiskolába Gryllus Vilmos Cselló volnék Majsai Naómi, egy régi növendék címû dalának általam készített 26 TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ TAZI 110 átiratával zártuk a workshop jellegû délutánunkat. Ha a kedves olvasó ismeri e dal szövegét, máris megfejtheti a cikk elején olvasható találós kérdést! Köszönöm Lilik Judit magánének tanár kollégánknak e mûben felcsendülô szép énekét, a többiben pedig a sok-sok év kihagyás utáni remek csellózását. Akik ott voltunk, élveztük az eseményt, és a visszajelzések arra engednek következtetni, hogy akik pedig kénytelenek voltak errôl lemondani, úgy érezték, jó dologból maradtak ki. Köszönöm minden kollégámnak, Dávid Krisztinának, Czékmány Szilviának, Kovácsikné Falvay Editnek és Véghelyi Krisztának, valamint minden cselló tanszakos növendékünknek a támogatást és az aktív részvételt. Dominkó Csilla, csellótanár Gryllus Vilmos: Cselló Lábam egy van, fülem négy, Halkan játszom, csöndben légy! Húrom kevés, hangom sok, Örvendek, hogy hallgattok. Dalom meleg, bársonyos, Hogyha játszom, álmodok. Cselló volnék, rezgô fa, Más néven meg gordonka. ÜZENET EGYKORI ISKOLÁMBA „Én iskolám, köszönöm most neked, Hogy az eljött élet-csaták között Volt mindig hozzám víg üzeneted. Bár zord a harc, megéri a világ! Ha az ember az marad, ami volt: Nemes, küzdô, szabadlelkû diák.” (részlet Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba címû versébôl) Sietek bocsánatot kérni, hogy kölcsönvettem Ady verscímét. Azt is megígérem, hogy nem engedek a csábításnak, hogy a vers utolsó szavát „tanárra” cserélve idézzem, csupán azért, mert diák, tanár, egyik sincs a másik nélkül, teljen el akárhány év is. Ez a lélekemelô vers jutott eszembe azt követôen, hogy március 19-én, a Tóth Aladár Zeneiskola 110 éves fennállása alkalmából rendezett ünnepnapok egyikén összegyûlt a csellisták apraja-nagyja közös muzsikálásra. Örömteli volt az együtt játszás, mondandóm lényege mégsem ez. Tanárként „egykori iskolám” engem is megtanított valamire. 1973-ban az Állami Hangversenyzenekar tagjaként kaptam felkérést a tanításra. Bár csak hat évet töltöttem az iskolában, de ezalatt „összement” a mellényem. Rájöttem, a tanárt nem a „papír”, hanem a tanításban eltöltött évek, az elkövetett hibák, s talán az elért eredmények teszik tanárrá. „Én iskolám, köszönöm most neked…” Üzenem hát a tanároknak, táplálják tovább magukban az erôt, ne féljenek beismerni tévedéseiket, a diákok pedig higgyék el, a tanár is „emberbôl” van. Kívánok további sikeres éveket az iskola tanárainak és diákjainak egyaránt! Szeretettel: Várhegyi Lajos Leopold Mozart Zeneiskola igazgatóhelyettes csellómûvész-tanár TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ 27 TAZI 110 Cimbalomoktatás zeneiskolánkban A cimbalom az 1903-ban alapított Fodor Zeneiskola egyik elsô tanszaka volt. Tanára az akkor már elismert cimbalommûvész, Kún László zeneakadémiai tanár volt, aki késôbb az Amerikai Egyesült Államokba költözött. Utódja Krúdy Andor lett, ám a zeneiskolai képzés növendék nélkül maradt, és a cimbalom tanszak szünetelt a Fodor Zeneiskolában. 1953-ban – több évtizedes csend után – az akkori igazgatóhelyettes, Béres János kezdeményezésére indult újra a cimbalomoktatás, Tarjáni Tóth Ida vezetésével. A nemzetközi hírû cimbalommûvész növendéke volt többek között Fábián Márta – akinek Kurtág György Szálkák címû darabját ajánlotta –, valamint Herencsár Viktória, a nemzetközi Cimbalom Világszövetség alapítója. A szépen gyarapodó gyermeklétszámnak köszönhetôen Ida néni növendéke, Szôllôs Beatrix is tanítani kezdett a zeneiskolában (1969). Nála tanult Balogh Kálmán, a Zeneakadémia népi cimbalom szakának jelenlegi tanára és megannyi zenei projekt – népzene, világzene, balkáni muzsika, jazz – világjáró mûvésze. 1976-ban került a zeneiskola tanári karába Szakály Ágnes cimbalommûvész, Tarjáni Tóth Ida egykori növendéke, aki több mint három évtizeden át volt iskolánk cimbalomtanára. Növendékei közül olyan kiváló muzsikusok kerültek ki, mint Lukács Miklós, Lisztes Jenô, Farkas Mihály, Sóvágó Éva, Berényi Petra és Gódor Erzsébet. Nevéhez fûzôdik számos hangverseny, fellépés mellett a Cimbalmosok Baráti Körének megszervezése, amelynek koncertjein több cimbalomra írt kortárs darabot is bemutattak. A cimbalom mûvelôi és kedvelôi között külföldi zeTarjáni Tóth Ida Szakály Ágnes nészek is megfordultak az elmúlt évtizedekben a Tóth Aladár Zeneiskolában (Svédországból, Norvégiából, Hollandiából, Németországból, az USA-ból, Japánból). Iskolánk cimbalomtanára volt Sárközi Mihály, Ráczné Bognár Klára és Tóth Andrea. Több évig tanított nálunk Farkas Rózsa cimbalommûvész, aki ma – a hazai és külföldi fellépések mellett – a Bartók Béla Zenemûvészeti Szakközépiskolában tanítja a hangszert. A zeneiskola tanára volt a tragikus hirtelenséggel elhunyt Vékony Ildikó, sokoldalú cimbalommûvész is, aki Kurtág György mûveinek egyik avatott tolmácsolójaként és a cimbalom rezdüléseinek különleges ismerôjeként számos ihletett elôadással ajándékozott meg minket. Tóth Emese cimbalomtanár A 2014. május 15-16. között megrendezett jubileumi Cimbalmos Napokon a Zeneakadémia klasszikus cimbalom szakának mûvésztanára, Szeverényi Ilona (képünkön) tartott kurzust a TAZI cimbalmos növendékeinek, a régi- és kortárs zene elôadásmódjával kapcsolatban; ezt egy rövid hangszertörténeti elôadás egészítette ki (Nem lehet elég korán kezdeni…). A hangszer hihetetlen sokoldalúságára nem lehet elégszer felhívni a figyelmet. A mai cimbalmos repertoár a barokk, klasszikus-romantikus, kortárs zene mellett a népzene, jazz és világzene vonalát is követi. A május 16-iki koncerten – A cimbalom arcai – Lukács Miklós, Farkas Rózsa és Gódor Erzsébet kápráztatták el a közönséget, megmutatva a cimbalom egy-egy arcát a sok közül – amibôl jócskán maradt még felfedezésre váró. 28 TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ TAZI 110 Gitárosok a jubileumi tanévben 2014. március 27én a gitár tanszak meghívta régi növendékeit, hogy együtt ünnepeljük iskolánk alapításának 110. évfordulóját. Az esemény hangversennyel kezdôdött, amelyen elôször három jelenlegi tanítványunk, Horváth Farkas Martin (tanára: Vass Valéria), Nagy Kristóf és Varga Boglárka (tanáruk: Kovácsné Szabó Zsuzsa) lépett fel. Ôk ebben a tanévben két gitárversenyen is sikeresen szerepeltek. Utánuk Kovácsné Szabó Zsuzsa két volt tanítványa, Virágos Máté és Sulyok Ádám játszott. Mindketten már konzervatóriumban tanulnak. Ezután a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem hallgatóját, Szemadám Tamást hallhattuk, aki Budai Lehel tanítványa volt. Végül Priskin Zsuzsanna játszott, aki hozzánk járt tanítási gyakorlatra. Jelenleg ô a legfiatalabb gitártanár kollégánk. Öröm volt látni a felnôtté cseperedett gyerekeket, meghallgatni, kivel, mi történt az elmúlt évtizedekben. Legtöbbjüknek ott a gitár még ma is a nappaliban, akárhová költöztek, vitték magukkal. Ahogy mondták, néha elôveszik, „leporolják”, de olyan is akad, akinek a mai napig is kézben vannak a régi darabok. Még meghatóbb, amikor a hangszer öröklôdik, és gyermekük rója rajta ugyanazokat a skálákat. A hangversenyen rövid ismertetô hangzott el az iskola és a gitár tanszak történetérôl. Iskolánkban a gitároktatás 1952-ben kezdôdött. Elsô gitártanárunk a világszerte elismert koncertezô mûvész és zeneszerzô, Kováts Barna volt, aki 1961-tôl a salzburgi Mozarteum tanára lett. 1956-tól szünetelt a gitároktatás, majd a hetvenes években Sztankovits Béla indította újra a tanszakot. Vass Valéria – 1976-tól óraadó tanárként, majd 1978-tól, mint kinevezett tanár – a mai napig iskolánkban tanít. 1976-ban még csak 12 gitáros tanítványunk volt, ma több mint 90 gyerek tanul gitározni nálunk. Ahogy növekedett a gitár iránti érdeklôdés, egyre több gitártanárra lett szükség. Így került hozzánk két volt növendékünk, Erôss Erna és Derzsi Rita. Jelenlegi tanáraink: Budai Lehel, Derzsi Rita, Kovácsné Szabó Zsuzsa, Környei Miklós, Priskin Zsuzsanna és Vass Valéria. Rövid ideig helyettesként nálunk tanított Nagy László, Vincze Gabriella és három régi tanítványunk, Réthelyi Piroska, Papp Nikolett és Visky Dénes. Tanítványaink az évek során számtalan gitárversenyen, fesztiválon, külföldi vendégszereplésen vettek részt. Büszkék vagyunk azokra a növendékeinkre is, akik a zenei pályát választották. Zenemûvészeti szakiskolába felvett növendékeink: Derzsi Rita, Mihalovics Réka, Rimaszécsi János, Bíró Brigitta, Csík Adolf, Berki Károly, Sárközi Lili (tanáruk: Vass Valéria), Sulyok Ádám, Virágos Máté (tanáruk: Kovácsné Szabó Zsuzsa), Zenemûvészeti Fôiskolára felvett tanítványaink: Erôss Erna, Oláh László, Réthelyi Piroska, Juhász Veronika, Visky Dénes, Rácz Gergô, Varga Gabriella, Gável Gellért (tanáruk: Vass Valéria), Szücsi Balázs, Hrtyan Zsófia (tanáruk: Erôss Erna) és Szemadám Tamás (tanára: Budai Lehel). Nagyon örülünk, hogy a találkozóra sokan eljöttek régi növendékeink közül. Volt köztük olyan is, aki 1977-ben kezdte a gitározást. Többen elhozták gyerekeiket is. Sok mostani tanítványunk is eljött, hogy találkozhasson régi gitáros társaival. A hangverseny után végignéztük az iskola történetérôl szóló kiállítást, majd „záróráig” beszélgettünk. Örülünk, hogy régi tanítványaink sok szép emléket ôriznek iskolánkról. Derzsi Rita, Vass Valéria, gitártanárok TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ 29 TAZI 110 MÁR EGY KIS FEKETE BILLENTYÛBEN BENNE VAN A ZENE A Tóth Aladár Zeneiskola a tanév elején két csodálatos mûalkotással gazdagodott: Barabás Márton festômûvésztôl zongorakalapácsok ihlette síkplasztikát kaptunk ajándékba, amely szeptembertôl a TAZI Fodor-termének falát díszíti. A „párját”letétbe adta – kiállítás céljára idônként kölcsönveszi tôlünk. A zongoraszobrokat egy kidobott és szétszedett pianínó látványa ihlette, tudtuk meg a mûvésztôl a szobrok ünnepélyes átadásakor. – Honnan jött a zongoraszobrok készítésének ötlete? – Képzômûvészeti fôiskolás koromban egyszer Kaposváron jártam. A Csiky Gergely Színház épülete mellett láttam meg az elsô kidobott pianínót. A látványa megrendítô volt, de rácsodálkoztam a belsô csappantyúk, a helyükrôl kimozdult billentyûk szépségére. Gyerekkoromban tanultam zongorázni, szerettem is, de amikor dönteni kellett, más irányba léptem tovább. A rajzolás, szobrászkodás, festés jobban ment. De a zenetanulás és fôként a zene hallgatása életre szóló élmény maradt. Jártam Lukin László tanár úr zenetörténeti matinéira, a fülemben van a gyakorlás élménye. Az Operába már gyerekkoromban is volt bérletem, és nagyon szerettem hallgatni a zenekari árokból kiáramló furcsa zsivajt, készülôdést, hangolást, ami szinte kortárs zenére emlékeztetô hangokként is értelmezhetô. A feleségemmel a Zeneakadémián ismerkedtünk meg – ô csellózni tanult, a sógornôm hegedülni, az anyósom pedig énektanár volt. Tehát nagyon sok mindent adott nekem a zene a zenei élményen túl. A második kidobott, roncs zongorát egy budafoki kisegítô iskola udvarán találtam. Ennek a fedelére festettem az elsô zongoraképemet Nadrágba bújt felhô címmel. A kép 1980-ban szerepelt a Velencei Biennále Magyar Pavilonjában, ma a Nemzeti Galéria kortárs gyûjteményében található. Késôbb készítettem több zongorafedélre festett képet is, aszerint alakítva a kompozíciót, ahol épp tartottam a festészetben. Ennek 30 a mûfajnak egyébként komoly hagyománya van – a késô barokk, biedermeier korszakban elôfordult, hogy befestették a zongorát kívül-belül, sok ilyet láttam múzeumokban. Az a jelentéstöbblet, amit egy zongorafedél tud nyújtani, nyilván nem hasonlítható semmi máshoz. – Benne van a zene… – Lehet ilyen egyszerûen is fogalmazni. Ezt a jelentéstöbbletet használtam sokáig, míg észre nem vettem, hogy egy fekete és egy fehér billentyû is képes az egész instrumentumot megidézni: már abban a pici jelben benne van a zene – legalábbis egy európai ember számára ez élô kulturális jelképrendszer. Tekintélyes jelentésréteg rakódott rá az évszázadok során. Amikor elkezdtem a zongora belsô mechanikájával foglalkozni, kicsit távolabb kerültem ettôl a jelentésmezôtôl, hiszen a mechanika már nem mindenkinek jeleníti meg a zongorát. A hangszer belsejében van, többnyire rejtve maradva. A zongora az emberi eszközteremtés egyik csúcsteljesítménye. A vízimalom, a mechanikus óra, a nyomdagép és a zongora a mechanika korának a terméke. A legtöbb mechanikus szerkezetet kiszorította már az elektronika és a digitális technika. A zongora még egész jól tartja magát. A zongorairodalom erre a mechanikus hangszerre íródott, elôadásához ez a legmegfelelôbb ma is. A 19–20. században még hozzátartozott a polgári réteg életéhez, alapmûveltségéhez, ezért sok hangszer található a városokban, de még polgári réteggel bíró falvakban is olykor. A legkülönösebb hely, ahol zon- TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ TAZI 110 gorát kaptam ajándékba, a kecskeméti tanyavilágban lévô Csólyospáloson volt, de találtam behavazott zongorát a budai zöldövezet szélén, egy erdôben. – Mit kezd egy ilyen ajándékkal? – Hazaviszem, a falnak támasztom, figyelem és hagyom, hogy hasson rám. Mert hiába szériatermékek ezek a hangszerek, az idô múlásával átalakultak: kézhez kopott a billentyû, volt, ahol filctollal ráírták a hangokat, másutt virágot tettek a tetejére és fölázott a lakk, a fekete vagy barna politúr. Mindez egy hangszerész számára totális dráma, de engem nem biztos, hogy zavar, sôt, lehet, hogy ennek mentén megyek elôre. Muzsikusokkal és hangszerészekkel is kapcsolatban vagyok, több menthetetlennek ítélt hangszert is kaptam már tôlük. Valahogy – kegyeleti okokból – nem akaródzik ezeket az utcára tenni. Én pedig még egy esélyt adok nekik azzal, hogy legalább a korpuszt vagy a belsô szerkezetet a mûvészet szolgálatába állítom. – Milyen feldolgozási módjai vannak a zongorának? – Az utóbbi években kezdtem „könyvtárgyakat”, könyvszobrokat készíteni. Elkezdtem régi kottafüzeteket is gyûjteni, olyanokat, amelyek bár töredékesek, de számomra mégis értékesek. Ezekkel a kottaborítókkal átkötök meglevô könyveket, vagy könyvtesteket készítek, és belehelyezem a könyvborító síkjába a zongora zárját vagy a billentyûzet egy szakaszát. Olyan tárgyak, tárgyrészletek találkoznak egymással így, amelyek nem álltak távol egymástól, de mégiscsak különbözô funkciót hordoztak korábban. Tárgy-kollázs jön létre kottalapokból és billentyûkbôl. – A zongora „kibelezése” nem szokott a nézôkben visszatetszést kelteni? – Talán azokban igen, akik úgy gondolják, hogy minden tárgyat meg kell ôrizni. Én is megkímélek minden olyan hangszert, amirôl a gazdája ugyan lemondott, de láthatóan még mint tárgy, különös értéket képvisel. Eleve másképp gondolkodom a hangszerek képzômûvészeti feldolgozásáról, mint például a francia képzômûvész Arman, aki a háború után az európai kultúra bomlását ábrázolta a szétvágott, eltorzított hegedûkkel. Arman a pop-arthoz hasonló francia nouveau rèalisme nevû mozgalomhoz tartozott. Képi világában a hang- Nagy Nautilus (2009) TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ 31 TAZI 110 szer nagyon radikális módon bukkant fel: betont öntött csellóba, hegedût szeletelt föl fûrészgéppel – hihetetlen inspiratív, drámai mûvek keleteztek e „barbár” eljárások nyomán. A Chopin's Waterloo címû mûve például egy szétszedett és falra szögezett zongorát ábrázol. Amit én ehhez hozzáteszek, az épp az ellenkezôje: a hangszer újrakonstruálása. Talán azért, mert az apám mérnök volt, vagy azért, mert olyan országban születtem, amelyben túl sok minden pusztult el a háborúkban és utána, abból az eleve kevesebbôl, ami nekünk jutott. – A zeneiskolai mûveknek mi a történetük? – A korábbi munkáimat is csillag vagy spirál alakba rendeztem, ezekbôl alakultak ki a különös ritmikájú térbeli alakzatok. Olyanok ezek, mint egy nautilus vagy a hallójáratban levô csiga metszete. Nagyon gyakori a természetben a csigavonal mentén történô elrendezôdés. Ezeknek az alakzatoknak, szabályosságoknak a keresése, megfigyelése mindig nagy élvezet volt nekem. Az összerakás is olyan izgalmas, akár egy legójáték vagy a rajzolás. A következô fázis az volt, hogy miként lehet ezekbôl egy nagy tárgyat csinálni. Volt egy kiállítás a városligeti tavon, amelyre fölkérést kaptam én is. Éreztem, hogy léptéket kell váltanom. A zongora az emberi kéz méretéhez lett kitalálva, a tavon más a lépték, ahhoz kellett alkalmazkodnom. Ami itt látható a zeneiskolában, ez a kalapácsok kétszeres nagyítása: a baloldali mû egy angol mechanikás zongora elemeinek átalakítása, a jobboldali egy pianínó kalapácsainak mintázatát követi. Diófából készültek az elemek, nem hársfából, mint az igazi zongorákban eredetileg. – Ezeket saját maga esztergálta? – Igen. A Ludwig Múzeumban van négy ilyen facsigám, és egy a Mûvészetek Palotájának az elôterében volt kiállítva – a koncertterem elôtt is ki volt téve egy darabig, a kiállításom ideje alatt. A Serei Zsolt–Magyar Margit házaspárnak régóta nagy tisztelôje vagyok, és amikor kitalálták, hogy kellene ebbe a megszépült régi-új iskolába egy ilyen alkotás, akkor fölajánlottam, hogy az egyik tárgynak legyen itt az állandó helye. A másikra számítok még, 32 mert egy-egy kiállításon jó megmutatni, hogy egy mûvész nem csak kamarai hangzásokat tud, hanem szimfóniában is képes „megszólalni”. Ezek a mûveim sokszor úgynevezett installációk részeiként is szerepelnek. Az installáció olyan mûfaj, amelyben szobrok, képek, tárgyak nem önálló egységként vannak jelen, hanem együtt fejeznek ki valamit, mint egy díszlet. Vagyis a tér a fôszereplô: az a szimfonikus hangzás, amelynek részei – a szólamok – egyegy mûtárgy vagy átkötô elem. Legutóbb a brüsszeli Balassi Intézetben volt kiállítva ez a két munka, ott például vitte a többit a léptékével, mint egy zászlóshajó mutatta, merre halad a „szólam”. – Azokat a zongorarészeket, amelyeket éppen nem használ fel, gyûjti, inspirációra várva? – Nem mindent. De például a zongorafedeleket igen, azokra festeni szoktam. A billentyûkre ráhajtott fedôlapokat, „zongorakarnisokat” is gyûjtöm. Gyakori, hogy cseh neveket találunk rajtuk, mert sok bécsi hangszerkészítô cseh, morva származású volt. A cégfeliratok általában rézberakásosak, ezeket gyûjtöm, mint egy kultúrtörténeti jelenség megjelenési formáit. Az Iparmûvészeti Múzeumban volt 1996ban (majd késôbb Bécsben is) egy kiállításom Talált és kitalált zongorák címmel, ahol ezt a gyûjteményemet is bemutattam. A gyûjtés is lehet kreatív, a megôrzés szinte már alkotás azáltal, hogy kiemel az ember a folyamatosan pusztuló tárgytömegbôl valamit, ami másnak nem fontos. A gyerekek szeretnek gyûjteni, én is gyûjtöttem gyufacímkét. Ma egy világ tárul elém, ha elôveszem ezeket a kisgrafikákat, nyomatokat. A rádió híreiben a GDP, a gazdasági teljesítmény a fôszereplô. Nehezen mérhetô a hétköznapi élet minôsége, tartalma, a mûvészet szerepe ebben. A mi feladatunk mûvészként és tanárként a mûvészi színvonalnak, emberi minôségnek a megôrzése. El kell vonatkoztatnunk a gazdaságossági számításoktól. Máskülönben örökös kisebbrendûségi érzésben zajlik az élet, és nem értjük, hogy – bár mi amúgy jól éreznénk magunkat – miért van mégis baj. Mihalicz Csilla TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ Jubileumi E S E M É N Y EJK A MAGÁNÉNEK TANSZAKON UBILEUM SÁNDOR JUDIT NYOMÁBAN Fotó: Földesi Gergely Múlt – jelen – jövô. Tulajdonképpen e három az emlékezés, a hagyományôrzés és a megújulás alapja, célja és tartalma. 110 éves iskolánk alapító tanszakainak egyike volt a magánének. Neves növendékeink közül Sándor Judit emlékét ôrizzük, szellemi örökségét is ápoljuk. Jubileumi eseményeinket az ô alakja, egyénisége ihlette és fogta össze, az ô nyomdokain járhattunk. Február 28-án két pályára készülô volt növendékünk adott közös dalestet: Pallagi Teréz (Lilik Judit növendéke) és Kereszturi Gergely (Pallagi Judit növendéke). A hangverseny mind összeállításában, mind pedig a megvalósítás igényességében és kulturáltságában követte a nagy elôdöt. Bach, Mozart és kortárs magyar szerzôk mûvei nem hiányozhattak a mûsorról. Március 1-jén került sor a 210-es kamaraterem „Sándor Judit-teremmé” avatására. A teremavató koncerten négy, iskolánk ének tanszakáról kikerült mezzo-énekmûvész szerepelt: Derzsi-Pap Enikô, Lilik Judit, Puskás Eszter és Schöck Atala. Csakúgy, mint az elôzô estén, ezen a napon is Kertész Rita kísért zongorán. Az elhangzott mûveken keresztül bejárhattuk Sándor Judit pályájának fôbb állomásait. A zene zarándokútján címû életrajzi könyvébôl, valamint férje, Hárs Ernô költô hozzá írt verseibôl Pallagi Teréz és Kereszturi Gergely olvasott föl. A hangverseny után megtekintPallagi Teréz és Kereszturi Gergely hettük a Sándor Judit-termet, melynek falán csodálatos szerepfotók, a teremben található vitrinben pedig további tárgyak, képek idézik Sándor Judit szellemét. A magánének tanszak tanárai Megemlékezés a Farkasréti temetôben Március 8-án, a magánének tanszak 110 éves jubileumi programsorozatának zárásaként egykori és jelenlegi tanárok, diákok találkoztunk a Farkasréti temetô fôbejáratánál, hogy a temetôt jól ismerô vezetônk segítségével megtekintsük a temetôben nyugvó mûvészek sírját, és lerójuk tiszteletünket. A rendelkezésünkre álló, viszonylag kevés idô ellenére számos zenész, operaénekes, író, költô és képzômûvész végsô nyughelyét látogattuk meg. Utunkat az Akadémiai parcellában, Fischer Annie és Tóth Aladár sírjának megtekintésével kezdtük, majd egy hosszú út során Lázár Ervin, Németh László, Weöres Sándor, Pilinszky János, Kodály Zoltán, Gyurkovics Mária, Rozgonyi László, Udvardy Tibor, Dr. Lukács Ervin, Bárdos Lajos, Simándy József, Szécsi Pál, Honthy Hanna, Béres Ferenc és TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ 33 Fotó: Földesi Gergely TAZI 110 A képen balról jobbra: Kereszturi Gergely, Kertész Rita, Puskás Eszter, Lilik Judit, Derzsi-Pap Enikô, Schöck Atala és Pallagi Teréz Makláry Zoltán sírjának érintésével elérkeztünk fô úti célunkhoz, Sándor Judit mûvésznô nyughelyéhez. (A mûvésznôrôl nem sokkal korábban zeneiskolánkban termet neveztek el. Egy csodaszép mûsor keretében emlékeztünk meg róla, majd átadtuk a termet a magánének tanszak számára.) Látogatásunk végén még megtekintettük Kovács József operaénekes, Páger Antal színmûvész, Bálint Endre festômûvész, Kittenberger Kálmán Afrika-kutató sírját, végül pedig megálltunk Bartók Béla sírjánál egy hosszabb elmélkedésre. Személy szerint rengeteg élménnyel és új információval gazdagodtam. Jó volt látni, hogy mûvészeink emlékét és emlékhelyeit a nekik kijáró tisztelettel ápolják és gondozzák. Vass Petra Lea magánének, 4. B „Óriási energiák szabadulnak föl ilyenkor” Schöck Atala, a Magyar Állami Operaház mûvésze a Tóth Aladár Zeneiskolában tanult zongorázni, majd késôbb Pallagi Judit tanárnôhöz járt magánének szakra. Rendszeresen vezet kurzust a Tóth Aladár Operastúdió nyári táboraiban. Idén februárban is zeneiskolánk vendége volt: elôadást tartott és fellépett a tanszak jubileumi rendezvényein. A mûvésznôt a mesterkurzusokon szerzett élményeirôl kérdeztük. 34 TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ TAZI 110 – Milyen érzés az egykori iskolába – ha más épületbe is – visszajárni mesterkurzust tartani? – Óriási öröm, mert még fel tudom idézni, hogy 15 éve hogyan izgultam amiatt, hogy mit tudok magamból megmutatni. Most pedig idejövök, és egyáltalán nem izgulok azon, hogy mit tudok a növendékeknek megtanítani. Mert érzem, hogy évrôl évre egyre jobbak, és látom, hogy tudok segíteni, tovább tudom adni nemcsak a tudásomat, hanem ezt a fajta önzetlen segítô szándékot is, amit magamban érzek. Ez nagyon fontos érzés a tanításban, és nemcsak a zeneiskolától kaptam meg, hanem például a fôiskolai zongorakísérômtôl, Alter Katalintól és Németh Judittól is, akinél azóta tanulok. Volt egy-két olyan évem – nem tagadom –, amikor úgy éreztem, nem ismernek el eléggé, és nem értettem, hogy miért. Aztán ez valahogy megváltozott, letisztultak a dolgok, rájöttem, hogy nincs miért panaszkodnom: rengeteget dolgozom, és ha visszanézek, azt kell látnom, hogy mindig is sokat dolgoztam. – Mi volt az a tanítási módszer, ami az ön esetében eredményes volt, ami tehát egy zeneiskolában jobbára beválik? Vagy nincsen különösebb titka? Egyszerûen az odaadó figyelem? – Leginkább a türelem. Nagyon sok olyan értékes ember van, aki máshol elveszne, mert nem kapná meg azt az idôt, türelmet, amire szüksége van. Vannak extrovertált típusú emberek, akik azonnal megmutatják magukat, hogy mi van bennük, de sokszor ez a valami kipukkad, és kiderül, hogy üres. Sok befelé forduló emberben viszont rengeteg minden rejtôzik – szerintem én is ilyen voltam –, de idô kell, míg kinyílik. Pallagi Judit fantasztikus pedagógus, mert ezt az idôt megadja. Hihetetlenül érdekes figyelni, ahogyan a növendékek ezeken a kurzusokon évrôl évre másképp reagálnak. Némelyikük ugrásszerûen változik, mert valami neki éppen akkor úgy a helyére kerül a rengeteg összeszedett tudásanyagban, hogy hatalmasat tud elôre lépni. De a következô évben esetleg nem tudja ugyanezt a tempót tartani, és megint kis lépésekkel halad. Van olyan növendék, aki alig bírt megállni a lábán, soha nem volt megfelelô az idôpont a skálázáshoz, se reggel, se délben, semmikor – mert ô nem szeret skálázni, mondta, az hülyeség, minek. Most meg ô kéri, hogy skálázzunk, és koncentráltan végigcsinálja az egyórás gyakorlást. – Ez természetes serdülôkorban? – Nem errôl van szó – egyszerûen emberek vagyunk. Idônként történik valami, amitôl letisztulnak a dolgok. Éppen ezt szeretem a tanításban, hogy annyira komplex egyéniség minden ember, és a fejlôdés mindenkinél másképp alakul – minden mindennel összefügg. Figyelem a növendékeket nagyon, és az a furcsa, hogy ebben az évben például volt olyan, hogy tanítás után bele kellett néznem a tükörbe, hogy tudatosítsam: én nem húszéves vagyok, mint ôk, hanem negyven. Mert olyan óriási energiák szabadulnak föl bennem ilyenkor, mint húsz évvel ezelôtt, attól, hogy értem a problémáikat, és szinte velük együtt élek. Mihalicz Csilla Schöck Atala, a Magyar Állami Operaház magánénekese 2000-ben szerzett diplomát a Liszt Ferenc Zeneakadémián. Tanulmányai befejeztével két évig a Szegedi Nemzeti Színház szólistája volt. A 2003–2004-es évadtól külföldi operaházak színpadán lép fel vendégmûvészként (Semperoper Drezden, Opera Frankfurt, Theatre de le Monnaie, Narodni Divadlo Praha, Theater an der Wien, Opéra Bastille Paris). 2004 és 2007 között a Bayreuthi Ünnepi Játékokon a Parsifalban Viráglányként és Apródként szerepelt. A St. Galler Festspiele-n debütált 2012-ben Marguerite-ként Berlioz: Faust elkárhozása c. operájában. Rendszeresen énekli J. S. Bach, Händel, Mozart, J. Haydn, Rossini és Vivaldi mûveit, oratórikus mûveit is. Az Operaházban 2004 áprilisában debütált a Falstaff Meg Page szerepében. Fôbb szerepei: Polina (Csajkovszkij: Pikk dáma), Cherubino (Mozart: Figaro házassága), Dorabella (Mozart: Cosi fan tutte), Sextus (Mozart: Titus kegyelme), Múzsa/Miklós (Offenbach: Hoffmann meséi), Carmen (Bizet: Carmen), Marguerite (Berlioz: Faust elkárhozása). Forrás: www.operahaz.hu TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ 35 A TÓTH ALADÁR OPERASTÚDIÓ bemutatja MOZART: FIGARO HÁZASSÁGA címû operáját négy felvonásban magyar nyelven 2014. június 5–6. 18.00 óra Eötvös 10 Közösségi és Kulturális Színtér GRÓFNÉ – NAGY ZSÓFIA Nekem a Grófné a második operaszerepem. Elôtte Gluck: Májuskirálynôjében játszottam Helénét. A Grófné érdekes ember, egy tragikus hôs, akivel nem történnek látványos dolgok, de érzelmileg és emberileg nagyon mély problémákkal küzd meg. Az egyetlen szereplô a darabban szerintem, akiben nincs semmi komikus. Ô ebben a vígoperában az egyetlen igazán komoly személyiség. Örülök, hogy a Grófnét játszhatom, bár néha úgy érzem, könnyebb lenne egy viccesebb szereplôt alakítani. De azt hiszem, ô testesíti meg azt a mélységet és komolyságot, ami bennem is bennem van, és csak néha hagyom a felszínre törni. ALMAVIVA GRÓF – BÁRDOSI GÁBOR 18 éve éneklem a Gróf szerepét az Operastúdióban. Nem folyamatosan persze, kimaradtak néha évek, de az opera és a Gróf újra meg újra megtalált. És dacára e sok évnek, még mindig nem állíthatom, hogy ismerem ôt. Elsô olvasatra ez nyilván nem sok jót ígér (egy elôadó, aki 18 év után sem ismeri az eljátszott karaktert??!!), de ez az „ismerethiány” a folyamatos tanulás, megújulás és a soha nem múló rácsodálkozás örömét nyújtja nekem. Mert elénekeltem a szerepet kiváló rendezônk, Fehér András igazgatása alatt, és azt hittem, értem és tudom, hogy ki ez a társadalmi osztálya lemenô napjától még kissé megvilágított figura. De aztán évek pihenése után újra találkoztam Vele, és akkor Pallagi Judit és a mi Ritánk tárta fel a zenében rejlô (vagy nem is rejlô, hanem maguktól értetôdôen feltáruló?) mélységeket, amelyek egy eddig ismeretlen portrét rajzoltak a Grófról! A folytonos felfedezés öröme: ezt adta a Gróf és az Operastúdió ebben a 18 évben. És nem csak a karakter felfedezését, hanem önmagamét is. Így megyünk ezen az úton mi ketten, és egyre kíváncsibb vagyok: ki is ez a Gróf valójában? SUSANNA, A SZOBALÁNY – POLGÁR-SZABÓ VIKTÓRIA Talpraesett, okos, cselszövô. Feltétel nélkül szereti Figarót. A Grófnô legnagyobb bizalmasa, így amikor a Gróf udvarolni kezd neki, együtt próbálják a csalfa Grófot megleckéztetni, és a helyes útra visszaterelni. Susanna karakterét nagyon izgalmas játszani, hiszen a darab egyik központi figurája, egy rendkívül temperamentumos, gazdag érzelmi skálán mozgó személyiség. De vajon szolgálólányként éles esze elég lesz-e ahhoz, hogy megakadályozza a Gróf kitartó csábítását? És vajon összejön-e az esküvô Figaróval? FIGARO, A GRÓF KOMORNYIKJA – KERESZTURI GERGELY Figaro naiv, de mégis talpraesett figura, aki a sok nehézség ellenére általában kihúzza magát a csávából, és még humora is van. Címszereplô volta ellenére nem ô áll a középpontban, esküvôje szerintem csupán ürügy a szerzônek emberi szenvedés és nagyság vígoperai, de mégis hû ábrázolására. Figaronak végig szorít a nézô, hogy a felfuvalkodott Gróf és csatlósai minden mesterkedése ellenére övé lehessen imádott Susannája, s szurkolok neki én is, hogy a színpadon méltó ellenfelét képviselhesse a kéjvágyó uraságnak! CHERUBIN, APRÓD – PALLAGI TERÉZ Ez a kis apród tulajdonképpen akár ki is maradhatna az operából. Figaro nélküle is el akarná venni Susannát, a Gróf nélküle is egy javíthatatlan szoknyavadász lenne, és szegény Grófné is éppúgy szenvedne férje hûtlenségétôl. Az opera viszont talán csak egy „uncsi” két felvonásos darab lenne. Mert ahol ez a kis fickó megjelenik, ott mindig valami bonyodalom várható, a történet tekeredik egyet-kettôt, félreértések és komikus helyzetek sorozata támad. Mindeközben ôt semmi más nem érdekli, csak a nôk és a szerelem. Lényébôl sugárzik az ártatlanság, a huncutság és a vidámság, amivel megfûszerezi a történetet. Egyszerre gyermeki és férfias, akiben ott van a minden nôt meghódítani akaró vágy is. 36 TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ MARCELLINA – ANTAL JÚLIA Örülök, hogy elénekelhetem Marcellinát, mert ez az elsô nagyobb szerepem az operastúdióban. Marcellina egy összetett karakter, jellemében jelentôs változás történik a 3. felvonás folyamán; gonoszból lesz jó. Megformálásában kihívást jelent, hogy a karakter jóval idôsebb nálam, ezért nehezebben tudok azonosulni az érzelmeivel. Mindezek ellenére mindent megteszek, hogy a közönség is legalább annyira élvezze az elôadást, mint amennyire én élvezem már a próbákat is. BASILIO, ZENEMESTER – KISS FERENC Mozart: Figaro házassága címû operájában Basilio, a zenemester egy kis jelentéktelen szereplô, ám amikor csak alkalma van rá, mindig a középpontban akar lenni, és amint szóhoz jut, rögtön kellemetlenségeket okoz. Bármilyen kis galiba van, máris ott az a huncut mosoly az arcán: „Ez egyre jobb lesz”. Megint jó kis felfordulás van. Számomra nagy öröm, hogy Basilio szerepét játszhatom. Sok új oldalamat fedezem fel, miközben próbálok a szereppel egybeolvadni. Amellett, hogy új ismeretekre teszek szert, valamit magamból is adhatok. Az életben kórusvezetéssel foglalkozom. Így nem okoz nehézséget, hogy vezényelnem kell a színpadon. DON CURZIO, BÍRÓ – FÖLDESI GERGELY Talán két szóval tudnám kifejezni, mit jelent számomra a szerep: lehetôséget és kihívást. Lehetôséget, mert ez az elsô operaszerepem, és úgy érzem, ezáltal megismerhetem az operaszínpad világát. Kihívást, mert „Mozart tenor”-nak lenni – fôleg ilyen fiatalon – nem könnyû. Don Curzio – a bíró – alakja nekem amilyen kicsi, egyben olyan fontos is, mert úgy érzem, hogy az opera egyik meghatározó jelenetének kulcsalakja, és nélküle a történet teljesen más lenne. BARTOLO, DOKTOR – TARDOS FÜLÖP Hogy mit jelent az Operastúdió? Leginkább lehetôséget, hogy az ember kiállhasson a közönség elé, és megmutathassa, mire képes. Emellett van benne barátság, versengés, egymás segítése és néha még szerelem is. De legfontosabb mégis az, hogy az ember teljes szívébôl énekelhet. Ez az Operastúdió. Bartolo szerepe nehéz szerep, mert a darab közepén 180 fokos fordulatot vesz, és negatív szereplôbôl pozitív szereplôvé változik. Nehéz megfogni mindkét aspektusát, fôleg, amikor egymás után szerepelnek a harmadik felvonás szextettjében. Ennek ellenére fantasztikusan szórakoztató, és nagy kihívás elénekelni. ANTONIO, KERTÉSZ – FÁBIÁN NORBERT Bár nem nagy szerep, de nagyon fontos... Nekem is!!! BARBARINA, A KERTÉSZ LÁNYA – ACSAI ZITA A minden lében kanál, hebehurgya, csacsogó Barbarina szerepét játszom, aki felkavarja a felnôttek amúgy sem zavartalan életét. A tréfában részt vesz, leleplezi a Gróf félrelépéseit egyetlen Cherubinjáért, és a mindent eldöntô „csúnya gombostûcskét” is rábízzák, amiért méltán érezheti magát rendkívül fontosnak! DOYNE BYRD, A RENDEZÔ Die Hochzeit des Figaro, Le Nozze di Figaro, Le Marriage de…, The marriage of…, Figaro házassága. Úgy mondott elôfutára a Francia forradalomnak. Beaumarchais színdarabját 1784-ben, egy szenvedélyes küzdelem a királyi cenzorral, és két személyes fellebbezés után mutatták be a Comédie Francaise-ban április 27-én, hatalmas sikerrel. Én is játszottam, jó pár évvel ezelôtt, a Grófot. Egy színész rendez egy operát? Hogyan? Lelkes zene mûkedvelô vagyok, pláne ha Mozart, tehát nézem és élvezem. Szakmai szemem a színjátszást figyeli, de az énekeseknek tanácsolni, akik az éneklés legmagasabb megnyilvánulását képviselik, hogy hogyan kell… az más. Ez a fiatal banda, amelyet most fog látni a kedves közönség, sokra tanított engem. Türelemre, figyelemre, megértésre, lélektanra. Élmény nekem az együttlétezésük a színpadon. Amikor repülnek, ami a fô cél a színpadon, és ami természettôl fakadóan nem feltétlenül sikerül, mégis itt mindegyikük ugyanarra a magasságra repül. És akkor, én is velük. Repüljünk hát! Zongorán közremûködik: KERTÉSZ RITA • Rendezte: DOYNE BYRD Mûvészeti vezetô: PALLAGI JUDIT • Zenei asszisztens: LILIK JUDIT Koreográfus: KISS ISTVÁN RÓBERT • Fotók: MIHALICZ CSILLA TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ 37 V E R S E N Y E R E VERSENYEK XIV. ORSZÁGOS KONCZ JÁNOS HEGEDÛVERSENY, BUDAPESTI TERÜLETI VÁLOGATÓ Veér Lili – kiemelt nívódíj • tanára: Ácsné Szily Éva Gaál Julianna – kiemelt nívódíj • tanára: Ácsné Szily Éva Bangó Adrienn – dicséret • tanára: Ácsné Szily Éva Sárréti Márton – kiemelt nívódíj • tanára: Ácsné Szily Éva Van De Munt Nastasha – nívódíj • tanára: Ácsné Szily Éva Hévizi Virág – kiemelt nívódíj • tanára: Ácsné Szily Éva XIV. ORSZÁGOS KONCZ JÁNOS HEGEDÛVERSENY Veér Lili – I. díj • tanára: Ácsné Szily Éva Gaál Julianna – I. díj • tanára: Ácsné Szily Éva Bangó Adrienn – III. díj • tanára: Ácsné Szily Éva Sárréti Márton – II. díj • tanára: Ácsné Szily Éva Hévizi Virág – II. díj • tanára: Ácsné Szily Éva Ácsné Szily Éva – tanári különdíj Arató Ágnes – korrepetitori különdíj V. ORSZÁGOS SZAXOFONVERSENY Vidák András – Jazz I. díj • tanára: Jelasity Péter Drippey Máté – Jazz I. díj • tanára: Jelasity Péter Jelasity Péter – felkészítô tanári díj Tóth Aladár Zeneiskola AMI – Pomáz Város díja I. ORSZÁGOS OBOA DUÓ ÉS KAMARAFESZTIVÁL Csontos Katalin, Kalmár Lili – dicséret • tanára: Liget Regina Csontos Katalin, Csóka Balázs – dicséret • tanára: Liget Regina Kalmár Lili, Kepes Péter – dicséret • tanára: Liget Regina COMPETITION TARTINI – INTERNATIONAL COMPETITION FOR YOUNG VIOLINISTS, PIANISTS AND CHAMBER GROUPS – PIRAN Mága Zoltán, Sárréti Márton, Van de Munt Nastasha, Hévizi Virág – arany fokozat • tanáruk: Ácsné Szily Éva Holló Mirella – ezüst fokozat • tanára: Jobbágy Boglárka Van de Munt Alfredo – arany fokozat • tanára: Eckhardt Gábor VIII. ORSZÁGOS VERSENY A TOVÁBBKÉPZÔ ÉVFOLYAMOKRA JÁRÓ TANULÓK SZÁMÁRA Molnár Fanni – ezüst, továbbjutó növendék • tanára: Scholz Melinda Bajusznács Bence – ezüst • tanára: Kohán István NEMZETKÖZI FÚVÓS ZENEI FESZTIVÁL (SZABADKA) Molnár Fanni, Sturcz Valentina – 1. díj • tanáruk: Scholz Melinda XI. ORSZÁGOS KODÁLY ZOLTÁN SZOLFÉZS- ÉS NÉPDALÉNEKLÉSI VERSENY – BUDAPESTI TERÜLETI VÁLOGATÓ Gaál Julianna – kiemelt nívódíj • tanára: Kiss Anna Karakas Benedek – kiemelt nívódíj, különdíj • tanára: Magyar Margit Sturcz Valentina – nívódíj • tanára: Magyar Margit D. Nagy Ágoston – nívódíj • tanára: Magyar Margit Kocsis Bálint – kiemelt nívódíj • tanára: Magyar Margit Magyar Margit – tanári különdíj III. REGIONÁLIS ÉS BUDAPESTI GITÁRVERSENY Horváth Farkas Martin – I. díj • tanára: Vass Valéria Varga Boglárka – I. díj • tanára: Kovácsné Szabó Zsuzsa Szabó Gyôzô – III. díj • tanára: Kovácsné Szabó Zsuzsa V. BÁNTAI VILMOS BUDAPESTI FUVOLAFESZTIVÁL ÉS VERSENY Molnár Fanni – arany fokozat • tanára: Scholz Melinda Sturcz Valentina – arany fokozat • tanára: Scholz Melinda Majercsik Lili – ezüst fokozat • tanára: Varga Gabriella Natália Lugaro – bronz fokozat • tanára: Kiss Kamilla Gáspár Dorina – bronz fokozat • tanára: Kiss Kamilla Gáspár Laura – bronz fokozat • tanára: Kiss Kamilla Váncsa Anna – dicséret • tanára: Zalaba Gyöngyi IV. BUDAPESTI GITÁRFESZTIVÁL Farkas Zsolt Márió – arany oklevél • tanára: Vass Valéria Horváth Farkas Martin – arany oklevél • tanára: Vass Valéria Szabó Gyôzô – ezüst oklevél • tanára: Kovácsné Szabó Zsuzsa Nagy Kristóf – ezüst oklevél • tanára: Kovácsné Szabó Zsuzsa Varga Boglárka – bronz oklevél • tanára: Kovácsné Szabó Zsuzsa STEINWAY PIANOCONCOURS 2014 -– AMSZTERDAM Alfredo van de Munt – I. díj • tanára: Eckhardt Gábor IV. ORSZÁGOS ZATHURECZKY EMLÉKVERSENY Gaál Julianna – I. díj • tanára: Ácsné Szily Éva Bangó Adrienn – III. díj • tanára: Ácsné Szily Éva Sárréti Márton – II. díj • tanára: Ácsné Szily Éva Arató Ágnes – korrepetitori díj 38 TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ D M É N Y E I N K VERSENYEK XIV. ORSZÁGOS ÜTÔHANGSZERES KAMARAVERSENY Engelmann Ákos, Karácsondi Zsolt, Mészáros Gergô Márton – III. díj • tanáruk: Holló Miklós VI. BANDA EDE BUDAPESTI CSELLÓVERSENY Rozmán Amália Zorka – I. díj, különdíj • tanára: Czékmány Szilvia Rinkó Krisztián – I. díj, különdíj • tanára: Dominkó Csilla Zelenyánszky Lôrinc – I. díj, különdíj • tanára: Kovácsikné Falvay Edit Széphelyi Annamária – III. díj • tanára: Dávid Krisztina Dominkó Liliána – I. díj, különdíj • tanára: Dominkó Csilla Králik Miklós – I. díj, különdíj • tanára: Dávid Krisztina Szelevényi Oszkár – I. díj, különdíj • tanára: Dávid Krisztina Szabó Zsanett – III. díj • tanára: Dominkó Csilla Králik Miklós, Szelevényi Oszkár – I. díj, különdíj • tanáruk: Dávid Krisztina Szijártó Ágnes, Csanálosi László, Kerekes Brigitta – I. díj • tanáruk: Kovácsikné Falvay Edit Dominkó Liliána, Rinkó Krisztián, Zelenyánszky Lôrinc – II. díj • tanáraik: Dominkó Csilla, Kovácsikné Falvay Edit Králik Miklós, Bucella Lilla, Szelevényi Oszkár, Rátkay Áron – I. díj • tanáruk: Dávid Krisztina Brebovszky András, Sárközi Gellért, Zarka Zsófia, Szabó Zsanett – II. díj tanáraik: Dominkó Csilla, Kovácsikné Falvay Edit A május 15-én tartandó Gálakoncertre a zsûri beválasztotta: Rinkó Krisztián, valamint a Králik Miklós, Szelevényi Oszkár duó mûsorát. Czékmány Szilvia – felkészítô tanári díj Dávid Krisztina – felkészítô tanári díj Dominkó Csilla – felkészítô tanári díj Kovácsikné Falvay Edit – felkészítô tanári díj Bauernfeind Éva – Zongorakísérôi különdíj Kertész Rita – Zongorakísérôi különdíj VIII. ORSZÁGOS ZENEKARI VERSENY Tóth Aladár Ifjúsági Szimfonikus Zenekar – I. díj • vezényelt: Magyar Margit tanárok: Szilvási Katalin, Sáróy Julianna, Dominkó Csilla, Liget Regina, Tekula Endre, Valus Gábor Klarinétzenekar – III. díj • vezényelt: Szoucsek Szilveszter • tanár: Kohán István Magyar Margit – karnagyi különdíj Iskolai különdíj TALENTS FOR EUROPE – NEMZETKÖZI VONÓSVERSENY DOLNY KUBIN, SZLOVÁKIA Králik Miklós, Szelevényi Oszkár – III. díj • tanáruk: Dávid Krisztina Králik Miklós, Szelevényi Oszkár, Bucella Lilla, Rátkay Áron – V. díj • tanáruk: Dávid Krisztina Veér Lili – III. díj • tanára: Ácsné Szily Éva Sárréti Márton – III. díj • tanára: Ácsné Szily Éva Sárréti Márton – a 20–21. századi zeneszerzôk legjobb elôadója különdíj • tanára: Ácsné Szily Éva Arató Ágnes – korrepetitor különdíj Kertész Rita – korrepetitor különdíj THE PIANO KEY 2014 4TH INTERNATIONAL YOUTH PIANO COMPETITION – MIKULOV, CSEHORSZÁG Karakas Benedek – II. díj és a diák zsûri II. díja • tanára: Réti Tamás VERSENYBEN VARSÁNYBAN Nagy Kristóf, Gyéresi Norbert, Hermawan Fadhil, Pozsgai Csanád – különdíj • tanáruk: Kovácsné Szabó Zsuzsa Gaál Julianna, Takácsy Hara Márk – kiemelt nívódíj • tanáruk: Hara Lászlóné XI. ORSZÁGOS KODÁLY ZOLTÁN SZOLFÉZS- ÉS NÉPDALÉNEKLÉSI VERSENY Gaál Julianna – III. díj • tanára: Kiss Anna Karakas Benedek – I. díj, különdíj • tanára: Magyar Margit Sturcz Valentina – különdíj • tanára: Magyar Margit D. Nagy Ágoston – különdíj • tanára: Magyar Margit Kocsis Bálint – különdíj • tanára: Magyar Margit Magyar Margit – felkészítô tanári díj „EGYÜTT MUZSIKÁLUNK” – V. TANÁR-DIÁK FURULYÁS KAMARAZENEI TALÁLKOZÓ Kepes Máté, Kiss Gergely Domonkos, Kocsis Bálint, Kéringer Dávid, Bánfi Balázs – arany fokozat VI. BELICZAY GYULA NEMZETKÖZI HEGEDÛ ÉS KAMARA EMLÉKVERSENY – KOMÁROM Wijnand Emma – I. díj • tanára: Ácsné Szily Éva Van de Munt Nastasha – I. díj • tanára: Ácsné Szily Éva Hankó József – I. díj • tanára: Szilvási Katalin Szajkó Dóra – III. díj • tanára: Szilvási Katalin III. THE BRIDGE OF MUSIC INTERNATIONAL MUSIC COMPETITION FOR YOUTH Karakas Benedek – I. díj • tanára: Réti Tamás TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ 39 TANÁRI NÉVSOR AZ ISKOLA TANTESTÜLETE A 2013–2014-ES TANÉVBEN Intézményvezetô: Magyar Margit – szolfézs, zenekar Intézményvezetô-helyettesek: J. Dunavölgyi Mária – fagott Véghelyi Kriszta – hegedû Réti Tamás – zongora Ács Péterné – hegedû Arató Ágnes – korrepetitor Bánfi Balázs – furulya Bauernfeind Éva – korrepetitor Bogár Zsófia – korrepetitor, zongora Budai Lehel – gitár Czékmány Szilvia – gordonka, tücsökzenekar, szolfézs, Kokas-pedagógia Csuhaj-Barna Tibor – jazz-bôgô Dávid Krisztina – gordonka Dely Róbert – jazz-gitár, zenekari gyakorlat Derzsi Rita – gitár Deutsch Nóra – zongora Domány István – harsona Dominkó Csilla – gordonka Eckhardt Gábor – zongora Faragó Laura – népi ének Félegyházi Bence – trombita Fenyôsy Dorottya – zongora, korrepetitor Frittmann Estilla – szolfézs Hajdu Klára – jazzének Halászné Veres Zsuzsa – zongora Hara Lászlóné – zongora Harsányi Andrea – zongora Héja Benedek – zeneirodalom, zenekar Holló Miklós – ütô Horváth Vilmosné – zongora Hônigné Kôszegi Adrienn – könyvtár Ispánkiné Gede Éva – szolfézs, kórus Jelasity Péter – jazz-szaxofon Jobbágy Boglárka – hegedû Kaiser Adrienne – zongora Kertész Rita – korrepetitor Kiss Anna – szolfézs Kiss Kamilla – fuvola Kohán István – klarinét, klarinét-együttes Kovács Zsolt – jazzdob Kovácsikné Falvay Edit – gordonka Kovácsné Szabó Zsuzsa – gitár Környei Miklós – gitár Liget Regina – oboa, furulya Lilik Judit – magánének Lukácsházi István – nagybôgô Márkus Tibor – jazz-elmélet Mihalicz Csilla – könyvtár Olesiák Fédra – Kovács-módszer Pallagi Judit – magánének, operastúdió Pecze Zsófia – szolfézs, kórus Pozsár Andrea – zongora Priskin Zsuzsanna – gitár Rátonyi Róbert – jazz-zongora Sáróyné Fekete Julianna – hegedû Scholz Melinda – fuvola Serei Zsolt – zeneelmélet Somogyi Zoltán – fagott, furulya Szilágyi Katalin – zongora Szilvási Katalin – hegedû Szoucsek Szilveszter – klarinét, klarinét-együttes Tekula Endre – kürt Tóth Emese – cimbalom Tóth Réka – zongora Vadász Zsuzsanna – zongora Valus Gábor – nagybôgô Varga Gabriella – fuvola Vass Valéria – gitár Vizeli Máté – hegedû, népi hegedû Zalaba Gyöngyi – fuvola, fuvolazenekar Tanári munkát segítôk: Bella György, László Kata, Szálasné Jancsó Csilla, Zele Pálma 40 TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ NÖVENDÉK AZ ISKOLA NÖVENDÉKEI A Anna Lujza Alföldi Rozina Almádi Flóra Szilvia Ambrus Róza Júlia Ambrus Zsigmond Ambrus-Tóth Benedek Antal Bence Antal Sámuel Aradi Márk András Arató Balázs Arday Bori Armbruszt Bence Attl Attila Ábrahám Kíra Ács Laura Ács Simon Domonkos Babácsi Szerafina Bacsevits Ervin Bajusznács Bence Bakonyi Emma Balázs Blanka Balázs Ramóna Elza Balogh Alison Miriam Balogh Boróka Emma Balogh Sára Bangó Adrienne Anita Bangó Ernest Bartha Kinga Baschán Lili Batka Eszter Bánfi Bence Bánföldi Avenár Kasszián Bánki Sarolta Réka Bánky Csillag Bárd András Bátonyi György Beke Áron Kristóf Benkô Orsolya Benyó Pál Bertalan Berde Mia Alina Berdinskaia Sofia Bere-Tóth Zsófia Berényi Sámuel Berki Dávid Berkin Csenge Berta Dóra Bezerédy Zsófia Borbála Bíró Danijar Áron Blazsik Dóra Barbara Bobrovics Nóra Bodnár Hanna Bogáta Bodor Ivana Bodó-Nagy Helga Bodó-Nagy Szilveszter Bogár Petra Bogschütz Illangó Kata Bold Zsófia Amina Bolesnikov Andjela Borbély Bence Regô Borbély Mózes Boros Réka Sára Boros Tamás Péter Bócz Patrícia Bócz Szilvia Bódi Róbert Bóka Bernát Bóka Berta Bóna Alexander Bóni Attila Bóni György László Bóni Raphael Antonio Brebovszky András Budai Richárd Budiman Cecilia Alya Bui Huyen-Trang Adrienn Bullás Rozália Lili Burai Kitti Viola Cantwell Ákos Dante Cela Ilda Celichowski Emil Cesarczyk Oliver István Chen Jing Yi Cieklinski Anna Lívia Cifuentes Thomas Cochior Richárd Márk Cs. Nagy Eszter Hajnalka Csalog Borbála Csanálosi László Csáji Gyöngyvér Dorottya Csányi Marcell Csányi Mihály Sándor Csányi Zóra Császár Etelka Villô Cseh Dorottya Eszter Csekme András Csernovszky Márton Cserpán Boglárka Noémi Cseszlai Hanna Csetényi Zsombor Csige Alma Csobay Léna Csoknyai Mátyás Nándor Csontos Katalin Veronika Csontos László Menyhért 2013–2014-ES Csorba László Imre Csóka Balázs Czaha Zsuzsanna Czakó Miklós Czakó-Noll Johanna Czeffer Nóra Czékmány-Wambach Gréta Czine Bernadett Krisztina D. Nagy Ágoston Dakó Emma Dakó Nelli Dani Norbert Dániel Danó Dániel de Nemesker Angelina de Nemesker Miklós Deák Luca Zsófia Debreczeni Csanád Nándor Debreczy Csenge Kata Debreczy Lilla Hanna Deim András Deim Zoltán Demes Benedek Derbák Luca Detvay Lili Devich Benedek Dénes Bence Dénes Borsa Di' Schiena Adrián Márió Diallo Diaraye Diczman Jázmin Dobos Dániel Dominkó Liliána Dorsjuren Iveel Dr. Feith Ádám dr. Volford András Draskóczy Dávid Bendegúz Drippey Máté Duka Katalin Duka Vilmos Ecsedi-Papp Ádám Ella Dávid Márk Engel Daniela Engelmann András Engelmann Ákos Erdôsi Máté Eszenyi Farkas Barnabás Fadhil Hermawan Fakan Marcell Zoárd Farkas Ágoston TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ NÉVSOR TANÉVBEN Farkas Benedek Farkas Bianka Farkas Dániel Farkas Hajnal Farkas Izabella Farkas Líviusz Farkas Máté Farkas Nikolasz Farkas Péter András Farkas Vanessza Eliszon Farkas Zsolt Farkas Zsolt Márió Fátyol Dávid Fehér Aurél Áron Fehér István Áron Fehér Judit Ráhel Fehér Szonja Kincsô Fehér Szonja Kíra Feka Róbert Fekete-Karai Kyra Feledi Pál Felföldi Ferenc Dániel Felföldi Kata Felföldi Nóra Fruzsina Felkai Lili Fischer Balázs Foltányi Kolos Forró Fruzsina Foskolos Bettina Földesi Gergely Földesi Richárd Fuksz Jonatán Ábel Gaál Csaba Gaál Julianna Gall Ádám Dániel Galó Boldizsár Milán Ganyi Róbert Oszkár Garami Eszter Garamszegi Anna Bella Garamszegi Dániel István Gatter Herta Gavodi Júlia Gál Virág Gáspár Csaba Gáspár Dorina Gáspár Laura Gelencsér Artúr Géza Gellér Mihály Gera Júlia Geréb Hanna Gergely Anna Gergelyi Anna Flóra 41 NÖVENDÉK NÉVSOR Giannoccaro Graziella Golda Vilmos Ferenc Gonda Gréta Gömöri Gréta Aletta Görgényi Fanni Graning Melina Gressai Mánuel Grósz Vendel Ákos Gubicza Klára Gurzó Gyöngyi Gurzó József Gyalay Csilla Gyalay Gyöngyi Gyalay Katica (Katalin) Gyéresi Norbert Gyöngyösi Márton Gyöngyösi Viola Hadadi Tünde Hadházi-Borsos Mátyás Hajnal Balázs Keve Halas Nina Emma Halász Blanka Halász Marcell Halász Renáta Hankó Georgina Hankó József Harmat Glória Elizabet Hári-Romvári Júlia Anna Hársfalvai Alexander Hársfalvai Jázmin Hegedüs Boglárka Hema Salem Artúr Henderson Aaron Joshua Heritier Cecile Claire Herscovici Martin Dávid Hévízi Virág Anna Hicsák Tamara Katalin Holló Liza Enikô Holló Mirella Homoki Réka Éva Horváth Ákos Horváth Benjámin Attila Horváth Dorottya Horváth Farkas Martin Horváth Gábor Horváth Kinga Horváth Lívia Hônig Réka Anna Huiber Lídia Huiber Vencel Ittzés Berta Júlia Ittzés Klára Zsófia Ivanich Lilla Jakab Gergely László 42 Jamniczky Dorina Jamniczky Karina Jancsovics Rebeka Jankai Judit Nóra Jádi Laura Anna Jádi Luca Blanka Jávor Judit Jegorov Antónia Jeli Csenge Jevuczó Gábor Joháczi Krisztina Jordanov Gréta Anna Jónás József Jónás Noémi Juhai Máté Balázs Juhos Fanni Mária Kalmanovits Anna Kalmanovits Dorka Sára Kalmár Lili Kalocsa Lora Dorina Karakai Lajos Karakas Benedek Kelton Karácsondi Zsolt Karnai Mihály Efraim Kaszonyi Márk Katona Eszter Kauka Kincsô Káli Ambrus Káli Donát Kálmán Manna Zoé Kálmán Róza Kálmán Zia Chloe Károlyi András Simon Kárpáti Izabella Kecskés-Kazy Laura Kelecsényi Bertalan Kelecsényi Blanka Kelemen András Bendegúz Kelemen Anna Flóra Kelemen Dorka Szilvia Kelemen Gáspár Kelemen Luca Blanka Kemény Péter Kepes Máté Róbert Kepes Péter Kerekes Brigitta Kerekes István Balázs Kerekes Kinga Kereszty Anna Kerényi Krisztián Keskeny Miklós Kéringer Dávid Killeen Hanna Király Flóra Király Hanna Kirschner András Kis Gergely Domonkos Kiss Artúr András Kiss Attila Kiss Balázs Kiss Boldizsár Kiss Gréta Zsuzsanna Kiss István Kiss Marcell Kiss Virág Kiss-Jakab János Kistamás Leó Kistamás Naomi Kitley Sára Klein Mia Klécs Roland Knee Klara Olivia Kocsis Bálint Kocsis Orsolya Koczka Dávid Koczka Zoé Teodóra Kollár Ákos Kolozsi Csongor Kostyál Regina Kovács Anna Boglárka Kovács Anna Sára Kovács Bence Kovács Borbála Kinga Kovács Csenge Kovács Domonkos Döme Kovács Fanni Sára Kovács Gergely Zalán Kovács Klaudia Kovács Lili Kovács Luca Kovács Miklós Kovács Mira Boglár Kovács Orsolya Fanni Kovács Réka Kovács Zétény Joachim Kovács-Kemény Ákos Kováts Ambrus György Kovordányi Anna Kozma Zsófia Jázmin Kósa Viviána Dominika Köves Míra Kövesdi Luca Kôvári Ádám Kôvári Zoltán Králik Miklós Krähling Nóra Csilla Krähling Péter TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ Kresz Máté Milán Kresz Vince Kuba Nikoletta Kunisch Luca Kunisch Márta Lakatos Benedek Gergely Lakatos Domonkos Lakatos Lívia Sarolta Lakatos Márió Rafael Lakatos Tamás Lakatos Zsombor Lakner Hanna Rozália Lakner Virág Eszter Lambert Orlando Lambert Szilvia Lány Anna Lány Dóra László Adél Boglárka László Zsuzsanna Lázok Virág Vivien Lederhaas Miriam Lehoczki-Nagy Ildikó Leitner Gábor Máté Lendvay Lilla Valentina Lengyel Luca Lengyel Máté Lenhardt Máté Lenhardt Réka Lenhardt Zsófia Levron Antoine Francois Lénárd Virág Sára Lévai Angelika Liptovszky Abigél Lobmayer Mária Ágnes Lobmayer Miklós Joakim Losonczi Lilla Hanna Losó Imre Losó Lajos Losó Norbert Lovász Borsa Lovász Merse Lôrincz Kristóf András Lugaro Natalia Lugosi Dóra Hanna Lukács Dávid Madarász-Vas Zorka Magyar Csenge Bianka Magyar Míra Mónika Magyar Valentin Majercsik Lili Tamara Majsai Roland Gábor Makovi Bíbor Krisztina Maric Aleksa Markó Dániel NÖVENDÉK Markó Sára Marosfi Lara Eszter Marót Janka Maróti Dániel Matyi Dénes Mayer József Mága Zoltán Már Benedek Péter Mázsa Míra McAllister James McAllister John McAllister Shannon Megyesi Zsuzsanna Mester Lívia Eszter Mesterházi Dénes Mezei Vera Franciska Mezôssy-Jordán Valér Ferenc Mészáros Barnabás Mészáros Gergô Márton Mészáros Lídia Mészáros Zoltán Minar-Bacsó Benjámin Minniti Raul Miszkuly Panna Virág Mohácsi Anna Luca Mohácsi Blanka Mohácsi Dávid Mohácsi Márton Mohácsi Viktória Mohácsi Vilmos Molnár Alíz Molnár Barnabás Molnár Fanni Molnár Félix Bulcsú Molnár Márk János Molnár Richárd Péter Molnár Veronika Anna Nagy András Dániel Nagy András Márton Nagy Bernadett Nagy Eszter Blanka Nagy Hajnalka Eszter Nagy Hanna Nagy Kornél Flórián Nagy Kristóf Nagy Kristóf Nagy Laura Lilla Nagy Márton Nagy Milán Nagy Rebeka Nagy Regina Nagy Sarolta Nagy Soma Miksa Nagy-Bóna Kitti Nashaat Leoni Isobel Naszagyuk Júlia Naszagyuk Szófia Natratics Adrienn Názer Lili Nemesrévi Ákos Németh Dávid Nátán Németh Domos Kristóf Németh Laura Boglárka Olasz Balázs Olasz Kata Oláh Réka Orbán-Ducos Bogáta Cecília Orbán Lukács Róbert Orosz Levente Oszwald Blanka Hanna Ölbey Luca Palicz Márton Pantiru Melania Pap Ádám Máté Pap Dorka Sára Pap Zsombor Papp László Benedek Papp-Földessy Alíz Paravyanc Artúr Paravyants Karina Paravyants Kristina Partos Bendegúz Paszternák Hanna Pápai Viktória Zoé Perczel Mária Magdaléna Peregi Dóra Perényi Johanna Pestalits Ambrus Pesti Anita Petôházi Viktória Petrók-Hanmer M. Csaba Petrók-Hanmer Péter Zsolt Péter István Gábor Pigniczki Sára Pilbák Dóra Lilla Pillér Lili Pintér Borbála Pirisi Krisztina Nóra Pozsgai Emil Csanád Pócsik Tünde Tímea Puszti Dániel Balázs Puszti Kincsô Noémi Puszti Zsófia Réka Radnóthy Anna Raffay Rebeka Blanka Rácz Milán Rácz Nikolett Rákosi Lili Rátesy Melissza Rátesy Nikosz Rátkai Panna Dalma Richter Péter Alex Ringhofer Márton Rinkó Bianka Rinkó Krisztián Rinkó Sándor Rinkó Violetta Rizdorfer Eszter Fradika Rohonczi Elina Rozmán Amália Zorka Rozmán Ábel Róza Igor Rózsa Botond Salamon András Santos-Aranyos Zéta Sándor Anna Flóra Sándor Borbála Blanka Sándor Szergej Benedek Sánta Aba Sárközi Gellért György Sárközi József Sáróy Mihály Sárréti Márton Sásdi Vilmos Schäffer Júlia Schäffer Lujza Mária Schäffer Róza Schneider András Seboek Ethan Seboek Jonathan Levy Sehr Miklós Balázs Selymes Barnabás Shabani Njomza Sharavdorj Tengisz Shulenko Arina Sieferer Laura Terézia Simkó Alexandra Nikolett Simmersbach Phoenix Kai Simon Dénes Simon Evelin Sipos Anasztázia Sipos Jázmin Virág Sipos Lili Sitinjak Daniel Vanhanen Christensen Sitinjak Ester Sorya Rifinka Sitkéry Iván Skowronek Adrián Sofyan Nabila Quinci Sofyan Nadia Davina TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ NÉVSOR Solti Dorottya Somlói Aurélia Somogyi Dalma Somogyi Nóra Sólyom Dorka Sólyom Noel László Sólyom Réka Sörös Kata Klára Steinbacher Julianna Stróbli Márk Sturcz Valentina Suke Róbert Suke Sándor Sümegi Anna Napsugár Sümegi Odett Sümegi Sára Abigél Sütô Cseperke Fanni Sütô Napsugár Flóra Sütô Zoé Kata Szabados Márton Szabolcs Maja Dóra Szabolcs Mátyás Szabó Bence Gyula Szabó Dániel Szabó Dávid Márton Szabó Dóra Szabó Gyôzô Szabó Lia Lívia Szabó Lilien Judit Szabó Ottó Csaba Szabó Petra Szabó Sára Szabó Zsanett Szabó Zsófia Szabó Zsuzsa Szajkó Dóra Szakay Miklós Benke Szakay Miklós Samu Szalay Ferenc Szarvasi Péter Szájbély Viktória Liza Szász Eszter Sára Száva Barbara Gina Száva Letícia Száva Olívia Szulanit Száva Szantina Mirian Száva Zsolt Izrael Szedmák Eszter Szegedy-Maszák Blanka Szeghô Szonja Júlia Szelepcsényi Eszter Szelevényi Oszkár Koppány Szelevényi Vito 43 NÖVENDÉK NÉVSOR Szemzô Dávid György Szepes Anna Szeverényi Zsófia Széchenyi Kinga Szécsi Erzsébet Szécsi Sarolta Emma Székely Anikó Székely Kristóf Székely Léna Székely Tekla Széles Borbála Széles Márk Szénási Franciska Szófia Széphelyi Annamária Szigethy Mihály Szigetvári Csenge Réka Szijártó Ágnes Szijártó Fanni Szilágyi Bendegúz Szilágyi Dániel Péter Szilágyi Eszter Soewarni Szilvási Hanna Szirtes Luca Viola Szivós Bence Szlonkai Lilla Szofronyuk Anasztázia Szojka Tamás Benedek Szombath Bence Szögi Marcell Szunyogh Cintia Szôcs Anna Szôcs Attila Borsa Szôcs Károly Tacey Emily Inez Tacey Tamara Léna Takács Ágota Takács Rozina Sára Takácsy Hara Márk Talmaczi Lilla Tarazi Sophie Linda Tardi Virág Tax Dávid Taylor-Sol Nadia Alina Tábori Iván Szabolcs Telegdy Zsófia Telek Ágoston Domonkos Telek Botond Temesvári Vanda Tepliczky Adél Nárcisz Tepliczky Olivér Zoltán Terenyi Szemôke Lilla Thompson Emma Cecília Tímár Laura Éva Tolnay Lea Tóbiás András Tóbiás Ilona Tóth Bence Sándor Tóth Dorottya Berta Tóth Dóra Virág Tóth Hanna Piroska Tóth Luca Dorka Tóth Luca Sára Tóth Napsugár Anna Tóth Nóra Tóth Patrik Gábor Tóth Réka Emese Tölgyesi Ivett Tran Thu Ha Tímea Trubiánszki Ármin Trubiánszki Hanga Tucker Hanna Róza Tucker Sára Rebeka Turschl Csenge Tûzkô Máté Salamon Ujváry-Radics Emma Vadász Tamara Vajda Dániel Máté Valach Anikó Van De Munt Alfredo Van De Munt Nastasha Varga András Ferenc Varga Boglárka Varga Bonifác Ádám Varga Dominik Varga Luca Varga Virág Napsugár Vass Petra Lea Vághy Mihály Vágó Dalma Váncsa Anna Váncsa Kata Váradi Eszter Várfalvai Emília Mária Veér Lili Veisz Rubina Vanessza Veres Bence Verriez Lilla Mónika Végsô Panna Boglárka Victor Júlia Rebeka Vilisics Berta Vanda Vincze Hanna Vincze Jázmin Virág Adrienn Virág Ilona Virág Sebastian Vitéz Júlia Ilona Víz Kata Vogl Dániel Kevin Wagner Zsolt Waldau Beatrix Anita Waldmann Tamás Wellik Larissa Wertán Blanka Klára Wijnands Emma Katalin Wunderlich Nicolette Xu Bei Li Yeboah Darin Benedek Yeboah Kingsley András Zarka Júlia Eszter Zarka Lili Anna Zarka Zsófia Orsolya Zelenyánszky Lôrinc Zelenyánszky Milla Dorka Zombory Gábor István Zombory Nikolett Barbara Zsarnovszky Alex Zsámboki Maja Zsoldos Lili Az újságot szerkesztették: László Kata, Mihalicz Csilla, Réti Tamás • Felelôs kiadó: Magyar Margit intézményvezetô Borító grafika: K. Véghelyi Kriszta Tóth Aladár Zeneiskola • 1063 Budapest, Szív u. 19–21. • www.tothaladar.hu Nyomdai elôkészítés: KÉPPONT BT. Köszönjük a szülôi választmány támogatását. © Minden jog fenntartva 110 éves a Tóth Aladár Zeneiskola 110 ÉVES JUBILEUMI PROGRAMSOROZATUNK Jubileumi ünnepségsorozat FEBRUÁR a 2013–2014. tanévben A jubileumi tanév fôvédnöke: DR. BATTA ANDRÁS MÁRCIUS kormánybiztos A jubileumi tanév védnöke: DEBNÁR LÁSZLÓ Fôvédnök: MAREKNÉ Dr. PINTÉR ARANKA a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ elnöke Védnök: EMBER CSABA 2014. március 21. péntek 17.30 NÉPZENEI SZAKMAI NAP – A tanszak régi növendékeinek találkozója 2014. március 27. csütörtök 17.00 GITÁR TANSZAKI SZAKMAI NAP – Régi növendékek találkozója ÁPRILIS MÁJUS Budapest Fôváros VI. Kerület Terézváros polgármestere Fôvédnök: MAREKNÉ Dr. PINTÉR ARANKA Az iskolatörténeti kiállítás kurátorai: TÓTH EMESE és VÉGHELYI KRISZTA 2014. április 25. péntek 17.00 Az akkordikus tanszak kamarazenei hangversenye 2014. május 7. szerda 15.00-17.00 FÚVÓS SZAKMAI NAP 1. – Egyformán képezzük a hangot? Azonosságok és különbségek a fúvós és énekes metodikában 2014. május 15. csütörtök 13.00 CIMBALMOS SZAKMAI NAP 1. „Nem lehet elég korán kezdeni…” G. Szerverényi Ilona kurzusa Hangszertörténeti elôadás és szakmai beszélgetés Díszvendég: HASSAY ZSÓFIA a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem rektora 2014. április 11. péntek 17.30 Op. 110 KAMARAHANGVERSENY – Házigazda: Eckhardt Gábor 55-ös és 110-es opus-számú mûvek növendékeink és mûvésztanáraink elôadásában 2014. május 12. hétfô FÚVÓS SZAKMAI NAP 2. – 11.00 Duplanádas kurzusok 17.00 Fúvós együtteseink koncertje 110 ÉV – 110 PERC Tanévzáró hangverseny a Zeneakadémia Nagytermében Védnök: VIGH ANDREA 2014. március 28. péntek Interaktív koncert a jazz tanszak rendezésében 2014. április 12. szombat 14.00 Egyedül nem megy – zenekarok versenyben Barátaink Európából 1. – vendégünk a berlini Bartók Béla Zeneiskola Eötvös 10 Közösségi és Kulturális Színtér A Magyar Zeneiskolák és Mûvészeti Iskolák Szövetségének elnöke a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ elnöke 2014. március 1. szombat 17.00 A MAGÁNÉNEK TANSZAK SZAKMAI NAPJA – Sándor Judit nyomában Emlékhangverseny és a Sándor Judit-terem megnyitása 2014. március 19. szerda VONÓS SZAKMAI NAP – A tanszak jubileumi programja A rendezvények védnökei: Mi így tudjuk – Kreatív vetélkedô a fôvárosi zeneiskolások számára 2014. február 21. péntek 16.30 110 év híres zongorista tanárai és növendékei címû fotókiállítás 17.30 BÖSENDORFER-KONCERTEK a zongora tanszak volt növendékeivel Benabdallah Marouan (Franciaország) és Fuentes Amador Buda (Basel) zongoramûvészek 2014. március 10. hétfô 15.00–19.00 Mi így tudjuk – Fôvárosi Zeneiskolák vetélkedôje Eötvös 10 Közösségi és Kulturális Színtér tankerületi igazgató KLIK Budapest VI. Tankerülete Támogatóink: Klebelsberg Intézményfenntartó Központ Budapest Fôváros VI. Kerület Terézváros Önkormányzata Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem Tóth Aladár Alapítvány Eötvös 10 Közösségi és Kulturális Színtér Magyar Zeneiskolák és Mûvészeti Iskolák Szövetsége 2014. február 7. péntek 11.00 óra 110 ÉV NYOMÁBAN – Az iskolatörténeti kiállítás megnyitója 17.30 óra „Amikor én még kissrác voltam” – Eckhardt Gábor elôadása JÚNIUS 2014. május 16. péntek 17.00 CIMBALMOS SZAKMAI NAP 2. – A cimbalom arcai Farkas Rózsa, Lukács Miklós és Gódor Erzsébet cimbalom koncertje 2014. június 1. vasárnap 17.30 – Zeneakadémia Nagyterem 110 év – 110 perc Búcsúzunk a jubileumi tanévtôl ÜNNEPI TANÉVZÁRÓ HANGVERSENY Az események helyszíne a Tóth Aladár Zeneiskola Fodor-terme.
Similar documents
Tovább az újságra - Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetsége
ba) kerül majd a megépítendô Transilvania Kulturális Központ, amelyben egy 1500 férôhelyes, világszínvonalúnak ígért hangversenyterem is helyet kap. A kulturális központ legfôbb haszonélvezôje a Tr...
More information