Budapest Régiségei 16. (1955)

SEENGER ERVIN
EGY XIX. SZÁZAD ELEJI PEST-BUDAI LÁTKÉP
ÉS TANULSÁGAI
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárnak a Budapesti Történeti Múzeum számára 1948-ban átadott,
budapesti tárgyú metszeteivel néhány vízfestmény is a múzeum birtokába került. Ezek közül az egyik
az ábrázolás tárgyán felül más szempontból is érdekes.
Az 1815 körül készült látkép a mai Vigadó utca nyugati végéről nézve ábrázolja Budát a Gellért­
hegytől a Várhegy északi végéig. A szignált festmény mestere Silber, közepes tehetségű festő vagy
inkább rajzoló — akinek egyéb műveit egyelőre nem ismerjük, tanulmányunk szempontjából pedig
személye nem is jelentős — minuciózus, iskolás pontossággal ábrázolja a Tabán, Vár és Víziváros
épületeit, a gellérthegyi csillagdát és a hajóhidat. Az előteret a pesti Dunapartnak az a szakasza tölti be,
amely ma a Molotov térnek felel meg. Baloldalán, a kép szélénél az Angol királynő-szálló (északnyu­
gati) sarkát, előtte a hajóhídfőt és az 1789-ben létesített dunaparti sétány fáit látjuk. A szállótól északra,
tehát a kép bal sarkánál rekesz-szerű falazást találunk, ami nem más, mint a pesti Vigadó alépítménye
(l.kép)
A Vigadót a Német Színházzal együtt a XVIII. század utolsó évtizedében a mai Türr István
és Régiposta utcák közötti telekre tervezték, majd 1806-ban a kettős épület számára a mai Vörösmarty
tér—Vigadó utca—Deák Ferenc utca—Dunaparttól határolt területen jelöltek ki telket, ahol a színház
1808/1812 között, a Vigadó pedig 1808/1831 között fel is épült. Bár a kettős épület alapjait egyidejű­
leg rakták le, a Vigadó építése az alapok lerakása után abbamaradt.
Mind a színház, mind a Vigadó terveit Aman János udvari építész készítette el, a Szépítőbizottmány azonban 1809-ben a színház, 1816-ban pedig a Vigadó építését Pollack Mihályra bízta,
aki Aman János mindkét tervét megváltoztatta, úgyhogy a kettős épület végleges alakját Pollack
Mihály határozta meg. 1
A Vigadó építését,@sak két évtized múlva, 1829-ben folytatták, minden valószínűség szerint
a már meglévő és Amantól tervezett alapokon, de már Pollack tervei szerint.
A képünkön látható Vigadó-alapfalak egy másik témához vezetnek el bennünket, ami a buda­
pesti városképábrázolások szempontjából jelentős. Annak ellenére ugyanis, hogy a Vigadó építése
húsz évig szünetel, e két évtized folyamán megjelent egyes vedutákon a kérdéses helyen mégis hatal­
mas, klasszicizáló későbarokk, kupolás épületet látunk, amely a Német Színházzal egybeépült (2.,
3. kép).
A városképeket ábrázoló művészektől — különösen a fényképezés feltalálása előtti időkben —
nem várhatjuk el, hogy fényképhitelességű látképeket készítsenek. Egy városkép-veduta hitelességét
nem csökkenti lényegesen, hogy a művész valamelyik nem éppen fontos épület homlokzatán néhány
axissal többet vagy kevesebbet ábrázol, de egészen más a helyzet, amikor a városkép olyan fontos
elemeiről van szó, mint amilyen jelen esetben a Vigadó, illetőleg a Vigadó helyén állott vagy nem
állott épület. Az említett időszakban, tehát az 1810-es és 1820-as években, készültek olyan ábrázolások
is, amelyek a szóbanforgó helyen, azaz a Vigadó telkén semmiféle épületet nem mutatnak, hanem a
telek keleti oldalán a Német Színház hátsó falát látjuk (4. kép). A valóságnak ez az ábrázolás felel meg.
De még olyan kiváló veduta, mint Petrich András rézkarca 1818-ból és az Artaria-cég kiadásában 1825
körül megjelent rézmetszet — amely bár nyilvánvalóan Petrich rézkarcán alapul, de figyelembe
veszi a Dunasoron az 1818 után épült házakat is (pl. a Wurm-udvart) — valamint az ugyancsak ebből
16*
243
az időből származó Wonsidler—Herzinger aquatinta is (3. kép), nem szólva több kisebbjelentőségű
és az említett veduták közül valamelyikre visszavezethető városképábrázolásról, szintén ezt a nem­
létező épületet tünteti fel.
Ha mármost ezt a „nemlétező" épületet Aman János Vigadó-tervével (6. kép) összehasonlítjuk,
első pillantásra megláthatjuk az azonosságot, ami különösen a Petrich-vedután szembetűnő. Feltehet­
jük tehát, hogy Petrich és az ő nyomán az Artaria-metszet mestere, Wonsidler és a többiek Aman
János tervét mintegy „előlegezték". A valóságos helyzetet, illetőleg helyrajzot ezzel szemben a Silberféle aquarellen kívül Blaschke Jánosnak 1821-ben Schams Ferenc: „Vollständige Beschreibung d e r . . .
Freystadt P e s t . . . " c. könyvének mellékleteként megjelent rézmetszetén (4. kép), egy ismeretlen
művész színezett tollrajzán (5. kép), továbbá Joh. Nep. Höchle egyik lavírozott rajzán láthatjuk.
Silber, Blaschke, Höchle és az ismeretlen művész ábrázolásai a Petrich-, Wonsidler-féle és az ő nyomán
készült vedutákkal egyidejűek, az 1810—1820-as évekből valók, tehát kizárják azt az egyébként is
teljesen valószínűtlen, sőt képtelen feltevést, mintha Pollack Vigadóját megelőzően azon a telken
egy az Aman-féle Vigadóhoz hasonló épület már állott volna.
A Silber-látkép (1. kép) 4 5 x 7 0 cm képfelületméretű vízfestmény, topográfiai hitelességével és
életképábrázolásával bőven kárpótol egyébként nem magas művészi színvonaláért. Az annak idején
még szabályozatlan Dunaparton hatlovas hintót látunk, a magyar és osztrák díszruhás személyzetről
ítélve alighanem udvari személyiség ülhet benne, akinek az előtér közepén álló két férfi ugyancsak
tisztelettudóan köszön. Jobboldalon fekete-sárga sávos őrház, balra megrakott teherkocsi : mindezeket
a népi és polgári, sőt főúri stafFázs-alakokat a festő primitív közvetlenséggel ábrázolta. A képet
1814/1816 között festhették, az 1813-ban épült gellérthegyi csillagda mellett ugyanis még nem látjuk
a csillagászok számára 1817-ben emelt lakóépületet. 2 A viselet is még a közeli napóleoni időkre emlé­
keztet. Az pedig, hogy az előtérben ábrázolt épületalapozás olyan épületé, amelynek építését már jó
ideje abbahagyták, abból is kiderül, hogy egyes szakaszaiban, a pincék rekeszeiben fűvel benőtt buc­
kákat, évek folyamán felgyülemlett hulladékhalmokat látunk.
Mindezeket egybevetve megállapíthatjuk, hogy a Vigadó telkén annak Pollack-tervezte alak­
jában való felépítéséig épület nem állott, csupán az Aman János terve szerint megindult építkezés
alapfalai. Ezt bizonyítja a Silber-féle vízfestmény (1. kép), Blaschke rézmetszete (4. kép), az ismeret­
len művész rajzrészlete (5. kép), végül Höchle-nek említett rajza, amit nem tartottunk szükségesnek
reprodukálni, egyrészt mert új adatot nem szolgáltat, másrészt a rajz annyira halvány, hogy kliséje
nem lenne eléggé szemléltető. A kérdéses telken ábrázolt épület Aman János tervezett, de meg nem
valósult Vigadója, amelynek terve abban az időben bizonyára közismert volt.
Csak a teljesség kedvéért említjük meg, hogy az 1810-es és 1820-as évek térképein is a Vigadó
telkén hol szerepel épület, hol pedig nem. Lipszkynek 1810-ben megjelent térképe, amely rendkívüli
pontosságáról ismert, nem mutat a Német Színház nyugati oldalához csatlakozó épületet, ez
a hely üres.
Tervezett épületeknek megvalósultakként való ábrázolása egyébként szokásos eljárás, amely a
városképábrázolások interpretálásánál sok zavart idézhet elő. 1840 körül keletkezett számos vedutánkon láthatjuk a Lánchidat tervezett alakjában, 1845 után készült látképek pedig a lipótvárosi
plébániatemplomot úgy mutatják, amint Hild József tervezte, holott ebben az alakjában a templom
nem valósult meg. Több példát is említhetnénk, de ezek már nem tartoznának tanulmányunk keretébe.
244
1. kép. Silber: Buda látképe 1815 k. Vízfest^iény. (Bp. Tört. Múzeum Újkori Osztályának gyűjteményében
2. kép. Petrich András—Richter A. Fülöp: Aman János tervezett Vigadója (a hajóhídfőnél).
Részlet a Budát és Pestet 1818-ban ábrázoló rézkarcból. (Bp. Tört. Múzeum Újkori Osztályának gyűjteményében)
3. kép. Wonsidler, A.—Herzinger: Buda és Pest látképe délről, 1825 k. Aquatinta.
(Bp. Tört. Múzeum Újkori Osztályának gyűjteményében)
246
4. kép. Blaschke János: Pesti Dunapart 1821-ben a Német Színház előtti üres Vigadó-telekkel.
Rézmetszet
5. kép. Ismeretlen: Az Angol királynő-szálloda és a pesti Német Színház tűzfala (a képen balra).
ToUrajz részlete, 1810 k. (Bp. Tört. Múzeum Újkori Osztályának gyűjteményében)
247
6. kép. Aman János: A Pesti Vigadó terve. (Bp. Tört. Múzeum Újkori Osztályának gyűjteményében)
248
JEGYZETEK „EGY XIX. SZÁZAD ELEJI PEST-BUDAI LÁTKÉP ÉS TANULSÁGAI
C. TANULMÁNYHOZ
\ A Vigadó építéstörténetét, illetve az építés előzményeit
Bierbauer Virgil és Kovács hajós írta meg: Tanulmányok
Budapest múltjából. III. 6 2 - 1 0 4 .
2
Kelényi B. Ottó: A Pázmány Péter Tudományegyetem
csillagvizsgáló intézetei. A História könyvtára. 3. sz.
1929. 15., 24.
249
ERVIN SEENGER
EIN STADTBILD VON PEST-OFEN UM 1815 UND DIE DARAUS
GEZOGENEN FOLGERUNGEN
I n der Sammlung des Historischen Museums der
Stadt Budapest befindet sich eine Ansicht der Stadt
Ofen — datierbar u m 1815 —, die, abgesehen davon,
dass sie ein authentisches Stadtbild von Ofen gibt,
auch von einem anderen Gesichtspunkt aus Beachtung verdient. Der Maler des Aquarells, Silber,
ist in diesem Zusammenhang nicht wichtig. Interessant an dem Bild ist die linke Seite des Vordergrundes (Abb. 1), und zwar die Grundmauern eines
Gebäudes in der Ecke, das mit dem im Jahre 1808
begonnenen, jedoch bereits im nächsten Jahr eingestellten Redoutenbau identisch ist. Wie bekannt,
stammen die Pläne des Doppelgebäudes des Redouten-Theaters von dem Wiener Architekten Johann
Aman, welcher den Bau des Theaters, wie oben
erwähnt, 1808 begann und bis 1812 ausführte. Der
Bau der Redoute hingegen wurde erst 1829 — nunmehr nach den Plänen v o n Michael Pollack —
fortgesetzt und 1832 beendet. Trotzdem sind zahlreiche Städteansichten v o n Ofen-Pest aus den
Jahren 1808—1832 bekannt, die an dem fraglichen
Bauplatz der Redoute einen mächtigen, in Zopfstil,
d. h. klassizistischen Spätbarockstil erbauten Palast
darstellen. Dieser Palast stimmt mit dem Redoutenbauplan Amans völlig überein (Abb. 6). Die Städteansicht A. Petrichs (1818), die v o m Verlag Artaria
u m 1825 nach Petrichs Radierung herausgegebene
Ansicht v o m Geliertberg (Blocksberg) aus (Abb. 2)
und schliesslich Wonsidlers Blatt (Abb. 3) zeigen
deutlich das genannte Gebäude — die geplante
Redoute —, das aber niemals fertiggestellt wurde.
V o m wirklichen Zustand des betreffenden Redoutenbauwerks hingegen zeugen eine anonyme FederZeichnung u m 1810 mit dem noch im Bau befindlichen Theater (Abb. 5), ferner Silbers Aquarell
sowie Joh. Höchles hier nicht reproduzierte Zeichnung und Bläschkes Kupferstich, der 1821 erschien
(Abb. 4). Die letztgenannten Bilder entstanden zur
gleichen Zeit wie Petrichs Radierung, und zwar
zwischen 1810—1821 oder wie Wonsidlers Bild
einige Jahre später (1825).
Entscheidend ist der urkundliche Beweis für die
Weiterführung des Redoutenbaus seit 1829. Auf
Abb. 1 ist zwischen den Grundmauern mit Gras
und Unkraut bewachsener Schutt sichtbar, was
ebenfalls auf einen schon vor Jahren unterbrochenen Bau hinweist.
Zusammenfassung: Auf dem Redoutengrundstück
stand demnach in den Jahren 1809—1829 kein
Gebäude. Daraus folgt, dass Darstellungen, die dort
einen Palast zeigen, in diesem Punkt der Wirklichkeit nicht völlig entsprechen, seien es auch so
vorzügliche Städtebilder wie Petrichs Radierung.
Veduten, die geplante, doch zur Zeit der Entstehung des Bildes noch nicht ausgeführte Objekte
darstellen, sind übrigens allgemein bekannt. Hierbei genügt es, auf jene Pest-Ofener Ansichten mit
der geplanten Kettenbrücke, der Leopoldstädter
Pfarrkirche usw. hinzuweisen. Damit aber wird
schon ein anderes Problem berührt, nämlich das
der Authentizität der Städtebilder im allgemeinen.
Selbstverständlich darf man von Zeiten, die der
Erfindung der Fotografie vorangingen, keine zuverlässige Wiedegabe von Städtebildern erwarten,
doch ist die wahrheitsgetreue Darstellung eines so
bedeutenden Gebäudes bzw. Bildelementes wie die
Pester Redoute v o m Gesichstspunkt der Städtebildanalyse von grosser Wichtigkeit.
VERZEICHNIS DER ABBILDUNGEN
A b b . 1. Silber: Die Ansicht Ofens u m 1815.
Aquarell. (Hist.
Museum der
Stadt
Budapest).
Abb. 2. A. Petrich—Ph. A. Richter: Joh. Amans
geplante Redoute (amSchiffsbrückenkopf)
Ausschnitt aus der Ansicht Ofens und
Pests aus dem Jahre 1818. Radierung.
(Hist. Museum der Stadt Budapest.)
Abb. 3. A. Wonsidler—Her dinger: Ansicht OfenPests v o n der Südseite u m 1825. Aquatinta. (Hist. Museum der Stadt Budapest.)
Abb. 4. J. Blaschke: Pester Donauquai im Jahre
1821 mit dem freien Redoutengrundstück
vor dem Stadt. Theater. Kupferstich.
Abb. 5. Das „Hotel zur Königin von E n g l a n d "
und die Brand-Mauer des Stadt. Theaters
(im Bilde links). Teil einer Federzeichnung um . 1810. (Hist. Museum der
Stadt Budapest.)
Abb. 6. Joh. Aman: Plan zur Redoute von Pest.
(Hist. Museum der Stadt Budapest.)
251