Barokk variációk 12 jazz standard-re pdf

Transcription

bódás zsuzsanna
barokk
variációk
12 jazz standard-re
12 jazz standards
in baroque
style
BMM: 20108337
Distributed by Universal Music Publishing Editio Musica Budapest
Kiadó: BMM
[email protected]
www.binderkaroly.com
Phone: 06 30-406-7222
Köszönet a lemez megjelenését támogatónak:
A kiadványt munkájukkal támogatták:
Z.95004
bódás zsuzsanna
barokk
variációk
12 jazz standard-re
12 jazz standards
Köszönetnyilvánítás
Szeretnék köszönetet mondani Binder Károlynak, akinek nagyvonalú ösztönzése és szellemi útmutatása eredményeképpen megszülethettek a barokk variációk, és aki nagyban hozzájárult, hogy gondozásában ez a kiadvány megjelenjen. Köszönetemet szeretném továbbá kifejezni férjemnek, Korényi Jánosnak,
Sólyomi Pál klarinétmûvésznek, Kiss Zsuzsanna, Huszár Lajos, Pozsár Máté és Csengery Dániel zeneszerzôknek, Kallai Nóra, Perczel István és Perczel János
fordítóknak és Jeszenszky Gyula grafikusnak, akik munkámat önzetlenül, idôt és fáradságot nem kímélve támogatták, és ez által a kotta megjelenésében
segítségemre voltak.
in baroque
style
Acknowledgements
I would like to thank Károly Binder for his continuous encouragement and professional guidance which has lead to the birth of these Baroque Variations, as
well as for his generous contribution to publishing these scores. Furthermore, I would like to express my gratitude to my husband János Korényi, to clarinettist Pál Sólyomi, to composers Zsuzsanna Kiss, Lajos Huszár, Máté Pozsár, and Dániel Csengery, to translators Nóra Kallai, István Perczel, and János Perczel,
and to graphic artist Gyula Jeszenszky, who spared neither time nor effort while selflessly supporting my work. Without their help the publication of these
scores would not have been possible.
Universal Music Publishing Editio Musica Budapest Zenemûkiadó Kft.
H-1370 Budapest, P.O.B. 322 • Tel.: (361) 236-1100 • Telefax: (361) 236-1101
E-mail: [email protected] • Internet: http://www.emb.hu
© Copyright 2009 by Károly Binder
2
3
Bódás Zsuzsanna
Ajánlás
Zongoramûvész, zeneszerzô
1998-ban kitüntetéssel diplomázott a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetemen.
1998-2008-ig a Magyar Állami Operaház zenekari tagja és balett-korrepetitora.
Repertoárja a barokktól napjaink zenéjéig, a jazzig terjed és jelentôs mennyiségû opera- és balettzene-irodalmat
is magába foglal.
A Zeneakadémia elvégzése után a tanítás mellett rendszeresen ad szóló- és kamarakoncerteket.
2003 óta foglalkozik a jazz-zenével, 2008 óta Binder Károly irányításával harmonizációt és zeneszerzést végez.
Bódás Zsuzsanna magánnövendékként került hozzám két évvel ezelôtt. Komolyzenei elôképzettségével elmélyült
hangszerhasználatot és magas fokú elméleti tudást hozott magával. Munkánk során kitûnô stílus- és formaérzékrôl tett tanúbizonyságot a jazz muzsika elsajátításának területén. A nagyon aktív és termékeny zongoraórák
egyikén egyszer egy közös improvizáció során a sok jazz harmóniát spontán módon redukáltam, a barokk illetve
a klasszikus zenében használatos akkordokra. Az addig jazz-zeneként mûködô anyag, Zsuzsa azonnali reagálása
következtében barokk, illetve klasszikus zenei megszólalásként élt tovább. Ez a felismerés a továbbiakban hihetetlen gyorsasággal hétrôl hétre új kompozíciók megírására késztette a szerzôt, mely kompozíciók alapharmóniáit a jazz standard-ek akkordsorai képezték. Bódás Zsuzsanna munkája, különleges egyedülálló és hiánypótló
anyag. Hasznos a muzsika szinte minden területén munkálkodók számára. Izgalmas utazás úgy a klasszikus
zeneszerzôk, zene-elmélettel foglalkozók és elôadómûvészek, mint a jazz muzsikával, jazz – elmélettel és jazz
elôadó-mûvészettel foglalkozók számára. Tudtommal sem itthon, sem külföldön eddig nem létezett ehhez hasonló kottakiadvány, mint Bódás Zsuzsanna: Barokk variációk 12 jazz- standard-re címû alkotása. A kompozíciók
tizenkét jazz – standard harmóniasorára készült barokk variációk, melyek improvizációkból születtek. A kottakiadványban és a CD mellékletben – melynek zenei anyagát természetesen a szerzô, Bódás Zsuzsanna játszotta fel – elôször csendülnek fel a barokk stílusú variációk, majd ezt követik a standard darabok.
Mindenkinek szívbôl ajánlom:
Binder Károly
zongoramûvész, zeneszerzô, a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem Jazz Tanszékének vezetôje
Zsuzsanna Bódás
Recommendation
Pianist, composer
Zsuzsanna graduated with distinction from the Liszt Academy of Music in 1998.
From 1998 to 2008 she was the member of the orchestra of the Hungarian State Opera and worked as a pianist
for the Opera’s ballet rehearsals.
Her repertoire spans from baroque music to today’s jazz and includes a substantial number of operas and ballets.
Since her graduation from the Liszt Academy, besides devoting her time to teaching, she has been giving frequent
solo and chamber concerts.
She has been working at jazz music since 2003 and she has been composing and doing harmonisations under the
guidance of Károly Binder since 2008.
Zsuzsanna Bódas became my private pupil two years ago. By that time she was already in possession of profound
instrumental skills and theoretical understanding due to her thorough education in classical music. She has given
evidence throughout our collaboration of her outstanding sense of style and form for the appropriation of jazz
music. During one of these very active and fruitful piano classes, while improvising together, I spontaneously
reduced the numerous jazz harmonies to the accords of baroque and jazz music. Due to Zsuzsanna’s immediate
reaction the music, which had been present as jazz material until then, suddenly resounded with a baroque and
classical intonation. This discovery henceforth compelled Zsuzsanna to write new pieces every week with an incredible rapidity. The core harmonies of these compositions were constituted by jazz standards. Zsuzsanna’s work is
unique, extraordinary, and fills an empty gap in music. This work will be useful for people of almost all musical
expertise. This music will provide an exciting journey for classical composers, experts of musical theory, and performing artists, as well as for jazz musicians, jazz theorists, and jazz performers. According to my knowledge no
similar musical score existed either in Hungary or abroad prior to the publication of Zsuzsanna Bódás’s Baroque
Variations for 12 Jazz Standards. These twelve compositions are baroque variations that are based on the harmony
modes of the jazz standards. These pieces were all composed through improvisation. These baroque style variations
come to life for the first time through the published musical scores and on the accompanying CD, which features
the composer’s –Zsuzsanna Bódás’s– piano playing. The variations are followed by the standard pieces.
I recommend this work with all my heart:
Károly Binder
pianist, composer Head of the Jazz Department of the Liszt Academy of Music
4
5
Barokk variációk 12 jazz-standard-re
12 jazz standards in baroque style
Korunk zenéjének egyik jellegzetessége a különbözô zenei stílusok keveredése. Ez a jelenség a kortárs komolyzenében és a kortárs jazzben egyaránt megfigyelhetô. A mai szerzôk szívesen utalnak vissza régebbi korok zenei nyelvére,
a jazz mesterei pedig többek között reneszánsz, barokk és klasszikus mûveket dolgoznak föl.
Ebben a kötetben a barokk és a jazz világa fonódik össze, de nem barokk mûvek jazz-feldolgozásairól, hanem
jazz-kompozíciók barokk átiratairól van szó.
E két stílus szoros kapcsolata az improvizációban rejlik. Ami a barokk korban minden zeneszerz és elôadómûvész
elmaradhatatlan képessége és lételeme volt, a zenetörténet folyamán sajnos fokozatosan megszûnt. A nagy mûvészeti
korokban ugyanis nem ritkán a zeneszerzô és elôadó ugyanaz a személy volt, de ez a jelenség a 20. században elhalt.
Az improvizáció napjainkban, a jazz világában újra a zenemûvészek sajátjává vált
A következôkben bemutatott variációk sorozatával ezt a sajátos átjárhatóságot szeretném szemléltetni, ami jelen
esetben a jazz –standard-et mint kortárs zenei jelenséget helyezi egy régmúlt zenei stílusba.
Mind a barokk, mind pedig a jazz nyelvezete végtelen változatosságot rejt magában. Az itt következô kompozícióim csaknem mindegyike improvizációkból született és számtalan variációs lehetôség egyetlen rögzített változata.
Célom nem barokk stílusgyakorlatok írása volt, hanem a szóban forgó standard-ek barokk zenei eszközökkel való kifejezése, illetve a jazz-darabok harmóniai vázának barokk elemekkel való körülírása. A kortárs jazz-improvizációban
ugyanez valósul meg figurációk illetve harmóniai körülírások által.
A barokk egységes zenei nyelve lehetôvé tette a kortárs mûvészek spontán együttzenélését. Elég csak a számozott basszus kidolgozásának számtalan változatára gondolnunk, melynek során ugyanazon mondanivaló ugyanabban a stílusban, ám egyéni színezettel szólalt meg. Napjainkban, a jazz világában ugyanez a tendencia született
újjá, sôt, kimondhatjuk, a jazz nem csak korunk egységes zenei világnyelvévé, hanem korunk kortárs zenéjévé is
vált. Ennek bizonyítékaként két, egymás számára ismeretlen, a világ különbözô tájain élô jazz-zenész képes azonnal
együtt zenélni, egymásra találni.
Korunkban az improvizáció intellektuális, egyetemi szinten tanulható mûvészeti ággá nôtte ki magát. Remélhetôleg
a mai klasszikus zeneoktatásban is hamarosan méltó helyét foglalhatja el.
One of the features of contemporary musical practice is the fact of mixing and blending several different styles. This is
equally true for classical as well as jazz music. Contemporary composers like to hark back to the language of the music of earlier centuries, while the great masters of jazz often adapt renaissance, baroque and classical compositions.
In this folio the worlds of baroque and jazz are interwoven, not by means of arranging baroque compositions into
jazz pieces, but through adapting jazz compositions to baroque genres.
The two styles have one important element in common, namely improvisation. Improvisation was, in the baroque
era, a necessary capability for each composer and the natural medium of their life, but gradually became extinct during the subsequent history of music. In the great musical eras the composer and the performer were often the same
person, but this phenomenon almost entirely disappeared during the twentieth century. In our days improvisation has
become once again an essential property of musicians in the world of jazz.
With the present series of themes and variations I should like to illustrate this kind of interpenetration by placing
the jazz standard as a contemporary phenomenon in a musical context of forgone times.
Infinite variability is inherent in both baroque and jazz music. The following compositions, almost without exception, were born from improvisation and constitute only one variation noted down out of many possible ones. My
goal was not to create compositional exercises in baroque style, but to express these jazz standards through baroque
musical means and to build baroque elements into their harmonic structures. The same procedure is adopted in contemporary jazz improvisations by means of different melodic patterns and of harmonic paraphrasing.
The unified musical language of the baroque era made it possible for contemporaries to play together spontaneously. A good example is the practice of the figured bass, the so-called basso continuo, in which a musical conception
could be interpreted within the same stylistic borders with completely individual colouring. This tendency is revived in
our times in the world of jazz; we might say that jazz has become not simply a unified musical world language, but
that it has become the contemporary music of our times. This is well proven by the fact that two jazz musicians from
different parts of the world, without any previous acquaintance with each other, are immediately able to play together
and to understand each other.
Nowadays, improvisation has grown into an intellectual form of art that can be studied at the university level.
Hopefully, sooner or later it would also find its deserved place in classical musical training.
Elemzés
A standard-ek harmóniai váza lehet vé tette a darabok barokk stílusú átalakítását, ennek ellenére a megvalósítás
során problémák merültek föl.
A barokk zene tipikus hangnemi kitérései - a domináns vagy párhuzamos hangnemek felé való törekvés - a
standard-ekben csak elvétve van jelen. A standardvilágra els sorban a szubdominánsba való modulálás jellemz , de
a jazz-zene karakterét f ként a kromatika, a kromatikus szekvenciák és mindenekel tt a ritmus lüktetése határozza
meg. Nem idegen t le a távoli hangnemekbe történ váratlan modulálás sem, mely a stílusbeli zenei fordulatok frissességének, színességének lehet forrása. A friss hangzás az alapakkordok felhangrendszeren alapuló kiterjesztésének is következménye. Természetesen a tonikára való megérkezés a klasszikus jazz-standard-ek sajátja is.
A két stílus id beli távolságából fakadó nehézségek áthidalására kisebb harmóniai átalakításokra volt szükség.
Ilyenek például mellékfunkciós behelyettesítések, azonos alapú dúr és moll akkordok alkalmazása, az akkord behelyettesítése annak tritonusz távolságra lév megfelel jével, átvezet harmóniák beékelése és természetesen a 9-es,
11-es, 13-as akkordok hármashangzattá illetve szeptimakkorddá történ egyszer sítése.
6
Analysis
Although the harmonic structure of the jazz standards made it possible to rewrite the pieces in baroque style, during
the implementation process there arose a number of problems.
For instance, a trait typical for baroque music, namely the frequent turning towards the dominant and the parallel keys, is very rarely present in the standards. Instead, the standards are characterised by modulations into the
subdominant, while jazz music is mainly determined by chromatic sequences and, most of all, the pulsation of the
rhythm. Unexpected modulation into faraway keys is not uncommon either, which may become a source for liveliness and colourfulness of this particular style. This kind of freshness in harmony and sound may also be a result of
the various extensions of chords according to the overtone system. Naturally, moving back to the tonal centre is a
characteristic shared by both baroque and jazz music.
Difficulties arising from the time gap between these two musical styles made it necessary to slightly alter some
harmonic structures and chord processes; among such alterations one may find subsidiary chord substitutions, the
use of parallel chords, the replacement of a chord with another in tritone distance, the insertion of transitory harmonies and the substitution of ninth, eleventh and thirteenth chords with the simpler basic triads or seventh chords.
7
modulációk követik, melyek a következô hangnemeket érintik: d
(g–d)– a – C– D (témafordítás)– h – fisz –(szekvencia) –D – A –e
–(h –a –G szekvencia) –G – (a – hosszú szekvencia és modulációk) – d. A darab végén újra visszatér a fúgába ágyazott blues-kör
harmóniamenete és a fúgatémával egyidejûleg az eredeti bluestéma is felcsendül.
There will never be another you (Warren/Gordon) Body and Soul (Johnny Green)
Yesterdays (Yerome Kern)
Ez a standard két különbözô barokk zenei formában is szerepel
a sorozatban.
A darab harmóniai váza nem zárta ki a feldolgozást Francia
Ouverture stílusban. Az 1. ütem Esz-dúr témaindítása után IIV-I fordulattal c-mollba, majd újabb II-V-I lépéssel Asz-dúrba, a
szubdomináns hangnembe modulál. A zene a 6. ütemben újra
Esz-dúrba érkezik. A 7. ütem F7 akkordja a domináns B-dúrba vezet, mely V. fokká átértelmezôdve az alaphangnembe tart. Ezután
az elsô 8 ütem ismétlése következik. Az eredeti harmóniamenet
csak az utolsó ütemekben változik meg, a méltóságteljes formát
lezárandó, tipikus barokk zárlattal.
A másik (Korál) feldolgozásban az eredeti dallam maradt
meg, a harmonizálás viszont jelentôsen módosult.
Ez a szép jazz-ballada itt Gigue-gé, pontosabban Gigue-kánonná
alakul. Érdekessége, hogy az „A” rész mindkét ismétlésekor egy
új szólammal gazdagodik, így az utolsó visszatéréskor négy szólam verseng egymással. A darab elsô része Desz-dúrban van (8
ütem megismételve), a középrész elsô 4 üteme a D-dúrt, második
fele a d-mollt írja körül. A barokk stílustól leginkább idegen zenei
fordulat az eredeti darab 16. ütemében található, melyben a zene
nagyon rövid idôn belül Desz-dúrból D-dúr felé modulál.
A Yesterdays feldolgozása két fô részre tagolódik. Elsô része
(33 ütem) egy kétszólamú invenció, mely 6 improvizatív
átvezetô ütem után egy Presto-ba torkollik (34 ütem). A d-moll
tonalitású invenció kvintkörön alapuló hosszú szekvencián át éri
el az F-dúrt, melyet csak futólag érint, majd visszatér d-mollba.
Ezt a harmóniai vázat kétszer halljuk egymás után. Az átvezetést
követô Presto az eredeti standard-dallamot rejti magában. A mû
zárásaként visszatér a rövid improvizatív szakasz (6 ütem).
’Round Midnight (Thelonious Monk)
Recado Bossa Nova (Djalma Ferreira)
Francia Ouverture – Ünnepélyes hangvételû megnyitó,
A ’Round Midnight ebben a sorozatban szólóhangszerre és zongorára írt Ária formájában jelenik meg. A kísérôhangszer szólama fölött a standard-téma hallható (kevés változtatással). Az
eredetileg esz-moll, de itt f-mollba transzponált darab els része
a párhuzamos Asz-dúr felé tart, majd megnyugszik az F-dúr harmónián, az alaphangnem azonos alapú dúrján. Ez a jelenség a
zenetörténetben picardiai terc néven vált ismertté. A középrész
a C-re épülô szeptimakkordot írja körül, majd a c-moll felé tartva
megtorpan és egy dallami szekvencia után a dominánsakkorddal (C7) vezet vissza az „A” részhez. Harmóniai változtatás volt
szükséges a 7. ütemben: D7 helyett Esz m7-Asz7 és tritonusz- behelyettesítés váltja ki a középrész kromatikus basszusmenetét. A
középrész 2. és 4. ütemében a C7-t F-dúrra oldódik, a 7. ütemben
pedig mellékfunkciós akkordok kerültek alkalmazásra a zene gördülékenységének érdekében (Esz7 helyett Cm, Desz7 helyett F7).
A Recado itt háromszólamú invenció-ként szólal meg. A
téma magában rejti a standard-téma elsô hangjait. Az egyszerû
harmóniai váz nem igényelt átalakítást. Az elsô 16 ütem d-mollból A-dúr felé tart, mely dominánssá átértelmezôdve visszakanyarodik az alaphangnembe, és a szakasz megismétlôdik, csupán a zárlat változik (nápolyi szextakkord). A középrész (33.
ütemtôl) egy g-mollt és A-dúrt érintô, kéttagú szekvencia, végül
megismétlôdik a második 16 ütem anyaga.
bevezetô zene többnyire pontozott ritmusban.
Blue Bossa (Kenny Dorham)
A népszerû latin standard átdolgozva: Prelúdium és Ária.
A prelúdiumban az elsô ütem harmóniái mindkét tételben
a c-mollt írják körül, majd a 9. ütemben a téma váratlanul Deszdúrban szólal meg. A 9. ütemben megjelenô esz-moll hangzatot
az Fm-B7 (II.-V.) harmóniai fordulat elôzi meg (8. ütem). Az utolsó
4 ütemben visszatér az eredeti hangnem.
Az Áriában az eredeti dallam (3/4-ben) szólóhangszeren
vagy énekhangon szólal meg, zongorakísérettel.
All the things you are (Jerome Kern)
A standard barokk változata egy 6/8-os lüktetésû Pastorale,
mely az eredeti darab kedélyes hangvételét idézi.
Ebben a tételben sok, barokk fülnek szokatlan harmóniaváltás fordul elô. Az Asz-dúr tonalitású darab már a 7–8. ütemben
a tercrokon hangnembe, C-dúrba modulál. A következô 4 ütem
Esz-dúrban mozog, majd egy újabb tercrokon fordulat a G-dúr
felé tereli a zenét. Ezután egy kéttagú szekvencia következik, elsô
tagja G-dúrban, a második E-dúrban. Az itt következô két ütem
(23.-24.) vezet vissza a témához E-dúr – C7 – f-moll fordulattal.
A kötetben elôforduló barokk formák
Prelúdium – 1. Szvitek bevezetô tétele.
2. Az egyházi zenében orgona-elôjáték,
improvizáció az alkalomból adódó témára.
3. Fúgákat megelôzô bevezetô fantázia.
Ária – Lírai hangvételû dal. Vokális eredetû mûfaj, oratóriumokban és operákban a recitativótól elkülönülve jelenik meg.
Air-ként önállóan, de szvitek tételeként is szerepelhet.
How Insensitive (Antonio Carlos Jobim)
Az eredeti dallam, mint Ária szerepel a barokk sorozatban, melyet egy háromszólamú invenció kíséretében hallhatunk. Az
invenció önálló zongoradarabként is megállja a helyét.
A darab elsô ütemeinek jellemzôje a basszus kromatikus
ereszkedése. Hangnemi kitérés sem az eredeti kompozícióban,
sem az invencióban nem fordul elô.
Pastorale – Pásztordarab, pásztorjáték, falusi hangulat, idill.
Olyan instrumentális vagy vokális kompozíció, amely orgonaponttal a duda és a pásztorsíp zenéjét és hangulatát idézi, rendszerint 6/8, 9/8, 12/8 ütemben.
Gavotte – Népi eredetû francia tánc 2-es alla breve ütemben. A
Autumn Leaves (Joseph Cosma)
A mindenki által ismert jazz-kompozíció egyszerû harmóniai váza
lehetôvé tette egy barokk variációs forma: a Chaconne kialakítását. A darab váza egy kvintkörön nyugvó szekvencia-sorozat,
mely g-mollra érkezik. Az elsô 16 ütemben ez a harmóniamenet
kétszer szerepel. Rövid hangnemi kitérést hallhatunk a 21-24.
ütemben B-dúr felé, majd a zene az utolsó szakaszban az Esz-dúr
érintésével ismét g-mollon nyugszik meg.
Az Autumn Leaves barokk változata méltóságteljes Sarabande-dal indul, mely az eredeti dallamot dolgozza föl. Az elsô
variáció bensôségesebb hangot üt meg. A téma hosszúsága
és az akkordkapcsolatok többszöri ismétlôdése miatt a zenei anyag ritmikai sûrítése (mely a Chaconne egyik jellemzôje)
megkezdôdik a 32 ütemes periódus 17. ütemében. E helyen a
Sarabande méltóságteljes lüktetését a nyolcadmozgás váltja föl. A második variációban megjelennek a triolák, a harmadikban a 16-odok, végül a zene sûrû, szünet nélküli tizenhatod-menetekkel torkollik a visszatérô Chaconne – témába.
Misty (Errol Garner)
A Misty átalakított barokk változata kétféleképpen is lejegyezhetô:
ebben a kötetben mint Gavotte szerepel (alla breve), de 4/4ben, diminuált hangjegyértékekben Air-ként is lekottázható. Az
eredeti téma (elsô 8 ütem ismételve) Esz-dúrban szólal meg, a
középrész ennek szubdominánsa, az Asz-dúr felé törekszik (17–
20. ütem), majd a g-moll érintésével visszatér az alaphangnembe
(21–24. ütem). A barokk változatban csupán néhány harmóniai módosítás történt: moll helyett dúr akkordok (és viszont) és
szûkített akkordok beékelése a harmóniák természetes összekapcsolására (4. 16. 20. és 29. ütem).
8
17. századtól mint hangszeres darab szerepel a szvit-zenében.
A Night in Tunisia (Dizzy Gillespie)
A Night in Tunisia barokk feldolgozása Bach g-moll angol szvitjének (Prelude) hatására született. A felütés után az elsô ütemben domináns akkordot hallunk (A7), mely az eredeti standard
tritonusz távolságra lévô Esz7 harmóniáját helyettesíti. A 6. ütemben az Esz-re épülô dúrakkord nápolyi szextakkordként funkcionál.
Az elsô 8 ütem – a standard-nek megfelelôen – megismétlôdik, a
különbség csupán a szólamok felcserélôdésében rejlik. A középrészben (17. ütemtôl) egy szólisztikus hangvételû dallam csendül
föl az eredeti harmóniáknak megfelelôen, mely ellentétet alkot
az elôzô és az ezt követô tuttival. A standard-beli Interlude helyén egy második közjáték hangzik fel, majd visszatér a téma.
Gigue – Gyors, élénk mozgású régi tánc, gyakran triolás alakulatokban. Szvit-jellegû sorozatok zárótétele. Lüktetése: 6/8, 9/8,
12/8.
Chaconne – Barokk variációsorozat, amely az alaptéma harmóniai vázát bontja fel rendszerint virtuóz figurációkkal. A téma
többnyire határozott franciás pontozású.
Invenció – Lelemény, ötlet. Változatos formai képletû, imitációs
fantázia-stílusú darab kötött vagy szabadabb szerkesztésmódban.
Fúga – Két- vagy többszólamú, imitációs szerkesztésû forma. A
Mr. P. C. (John Coltrane)
kompozíció a fúgatémából, annak variánsaiból és ellenszólamából (kontraszubjektum) építkezik, melyet közjátékok tagolnak.
A Mr. P. C. harmóniai váza moll blues-sémára épül. Az elsô sor
dallamát a második sor tiszta kvarttal följebb imitálja. A barokk
zenében az imitációs mûvészet kiteljesedése a fúga volt. Az itt
következô fúga-fantázia alapja a 12 ütemes blues harmóniaváza. Ennek megfelelôen a téma imitációja nem a domináns, hanem a szubdomináns hangnemben szólal meg. A fúgatéma hangjai az eredeti blues-témát írják körül, foglalják magukba.
A harmadik szólam újra az alaphangnemben (d-mollban)
lép be. A blues-körre épülô témabemutatást szabad imitációk és
Korál – Protestáns egyházi népének, mely a 17.-18. században
motetták, passiók és kantáták tengelyét alkotta.
9
There will never be another you (Warren/Gordon) Body and soul (Johnny Green)
Yesterdays (Yerome Kern)
Mr. P.C. (John Coltrane)
In this series this standard is arranged in two different baroque
genres.
The harmonic structure of this standard made it possible to
arrange it in the French Overture style. After beginning in Eb
major, which is the tonal centre of the piece, the progression of IIV-I leads into the relative key, C minor; then, there is a modulation
into the subdominant Ab major through II-V-I. In bar 6 there is a
modulation leading us back to the tonal centre. The F7 in bar 7
moves into the dominant Bb major, which, when regarded as V,
leads back to the tonic again. Then follows a repetition of the first
eight bars, only with a slight alteration in the chord progression,
to end this majestic form with a typical baroque cadence.
In the other arrangement (a Choral) the original melody
remained untouched, but in the harmonic structure some changes
have been introduced.
The arrangement of Yesterdays can be divided into two sections.
The first section (33 bars) is a two-part invention that, after
six transitory bars of improvisation, leads to a Presto (34 bars).
The invention, with D minor as its tonal centre, modulates into F
major through a sequence based on the circle of fifths, but after
a short while it returns back to D minor. This harmonic pattern
can be heard twice. The Presto section following the transition
contains the original melody of the standard and, at the end of
the piece, the previous short section of improvisation (6 bars)
returns again.
The harmonic structure of Mr. P. C. is based upon a blues scheme.
The melody of the first line is being repeated a perfect fourth higher
in the second line. In baroque music the art of imitation reached
its perfection in the fugue. The harmonic structure of the following Fugue-fantasy is based upon the 12-bar blues form. Consequently, the subject is imitated not in the dominant, but in the
subdominant key. The notes of the fugue subject are circumscribing
the original blues melody line. The third part is written again in the
tonic D minor. After the introduction of the subject based upon the
12-bar form, there come free imitations and modulations into the
following keys: Dm – (Gm – Dm) – Am – C – D – (subject inversion)
– Bm – F#m – (sequence) – D – A – Em – (Bm – Am – G sequence)
– G – (Am – long sequences and modulations) – Dm. At the end of
the arrangement there is a recapitulation: the initial fugue containing the harmonic structure of the 12-bar blues is being heard once
again, the subject being accompanied by the original blues theme.
Blue Bossa (Kenny Dorham)
This famous and well-known Latin standard has been arranged
into a Praeludium and an Air.
In the first bar of both movements of the Praeludium the
harmonies circle around C minor, then in bar 9 the theme
comes unexpectedly in Db major. The Eb minor chord in bar 9 is
preceded by Fm – Bb7 (II-V) in bar 8. In the last four bars there is
a modulation back to the original key.
In the Air the original melody is in 3/4 and can be performed by
either a solo instrument or a singer with piano accompaniment.
All the things you are (Jerome Kern)
In this version the original standard has become a Pastorale in
6/8, which recalls the jovial character of the original.
In this movement there are a number of harmonies that
would be rather unusual to “baroque” ears. The Ab major piece
modulates already in bars 7-8 into the chromatic mediant key, C
major. The following four bars are in Eb major, then the music is
progressing into G major, another chromatic mediant key. This is
followed by a two-segment sequence, the first segment in G major, the other in E. Then, a chord progression E – C7 – Fm in bars
23-24 leads back to the main motif.
Misty (Errol Garner)
The baroque arrangement of Misty may be notated in two different ways. Here it is a Gavotte in alla breve but, if a diminution is
being used, it can also be noted down as an Air in 4/4. The original
theme (first 8 bars) is in Eb major, followed by a middle section moving towards the subdominant Ab major (bars 17–20), then, after a
short bypass into G minor, the harmony resolves into Eb major. In
this baroque version there are only a few changes in the harmonic
structure: some major chords are replaced by minor chords and vice
versa, and some diminished chords are inserted to form a natural
harmonic bridge between the harmonies (in bar 4, 16, 20 and 29).
10
Here, this beautiful jazz ballade has been transformed into a
Gigue, or rather a Gigue-Canon. One of the peculiarities of this
arrangement is that section A, at each repetition, is enriched by a
new part and so, at the end, four parts are competing with each
other. The first section is in Db major (8 bars repeated), the first
bar of the middle section circles around D major, its second half
around D minor. The most unusual modulation, seen from the angle of the baroque style, is from Db major to D major in bar 16.
‘Round Midnight’ (Thelonious Monk)
In this series, ‘Round Midnight’ appears as an Air for a solo instrument and piano. Over the accompanying part the standard
melody can be heard (only with a slight alteration). The first section of the piece, originally in Eb minor, here transposed into F
minor, is moving towards its relative key, Ab major, then comes to
a halt on the parallel F major. This phenomenon is called Picardy
third in musical history. The harmonic centre of the middle section
is C7, followed by a chord progression towards C minor, which,
just before reaching this key, turns back and, after a melodic sequence, with the help of a dominant seventh chord (C7 again),
leads back to section A. In the seventh bar there arose the need
for a little alteration in the harmonic structure: instead of D7,
I applied the chord progression Ebm7 – Ab7 and a chord substitution in tritone distance to replace the chromatic bass line.
Remaining in the same section, in bar 2 and 4 C7 resolves to F
major and, in bar 7, I applied some subsidiary chord substitutions
in order to maintain the smoothness of the harmonic progression
(Cm instead of Eb7 and F7 instead of Db7).
Autumn Leaves (Joseph Cosma)
The simple harmonic structure of this well-known jazz composition made it possible to arrange it into a Chaconne, a widely
used baroque genre based on variation. The harmonic structure
of the arranged piece is actually a sequence going through some
of the keys of the circle of fifths and finally reaching G minor. In
the first 16 bars the same chord progression is repeated. In bars
21-24 there is a short modulation into Bb major, then, in the last
section, the music, touching Eb major on its way, comes to a rest
again in G minor.
The baroque version of Autumn Leaves begins with a majestic
Sarabande, the starting point for arrangement being the original
melody. The first variation strikes a more intimate note. Beginning
with the seventeenth bar of the period consisting of 32 bars, the
rhythmical patterns become gradually more complicated, which
is a typical feature of the Chaconne resulting from its long theme
and the many repetitions of the same harmonic structure. In bar
17 the majestic rhythmical pattern of the Sarabande is replaced
by eighth notes, in the second variation triplets appear, in the
third sixteenth notes, until the music flows back, with ceaselessly
floating sixteenth notes, to the Chaconne theme.
Recado Bossa Nova (Djalma Ferreira)
Here, the Recado has been arranged into a three-part invention. The theme contains the first notes of the melody of the
original standard. There was no need to recompose the simple
harmonic structure. The first 16 bars move from D minor to A major, until the latter, having become the dominant, leads us back to
the original key. This section is repeated almost without change,
except for the Neapolitan sixth in the cadence. The middle section
(from bar 33 on) is a two-segment sequence, modulating shortly
into G minor and A major, after which 16 bars (17-32) are being
repeated.
How Insensitive (Antonio Carlos Jobim)
In the baroque version, the original melody is transformed into an
Air accompanied by a three-part invention, which can also
be performed as a solo piano piece.
The main characteristic of the first couple of bars is the
chromatically descending bass line. There is no modulation in
either the original, or the arrangement.
A Night in Tunisia (Dizzy Gillespie)
The baroque arrangement of A Night in Tunisia was strongly influenced by the Prelude of the English Suite in G minor. After
the upbeat, in the first full bar the original Eb7 is replaced by a
dominant chord (A7) illustrating chord substitution in tritone distance. In the sixth bar the Eb major chord takes up the function of
the Neapolitan sixth chord. As in the original standard, the first
eight bars are repeated, the only difference being that the parts
are exchanged. In the middle section (from bar 17 on) there is a
solo melody based upon the original harmonic structure in contrast to the previous and following tutti sections. Instead of the
Interludium in the original, in the arrangement we find a second
intermezzo followed by the theme.
11
Baroque genres utilised in the folio
French Overture – A majestic, grandiose, opening music, usually with dotted rhythm.
Praeludium – 1. The opening movement of the suite
2. A prelude written for organ in church music, or
an improvisation based on a theme connected to
a particular liturgical event
3. A fantasy preceding a fugue
Air – A vocal, lyric song found in operas and oratories, separated
clearly from recitativos (mostly indicated as Aria) A lyric movement, either as part of a suite or on its own
Pastorale – A pastoral play, romance, a pastoral idyll in the
countryside. Vocal or instrumental composition imitating the
sound of the shepherd’s pipe and bagpipe by using a pedal point.
It is mostly written in 6/8, 9/8 or in 12/8.
Gavotte – A traditional French dance form in alla breve. From
the seventeenth century onward it became one of the movements in the suite.
Gigue – An old, fast, vivid dance, often the last movement of a
suite. Its basic rhythmical pulsation is that of the triplets, but the
time signature is mostly 6/8, 9/8 or 12/8.
Chaconne – A set of variations based on a certain harmonic
structure, usually containing virtuoso figurative elements. The
theme is mostly dotted in a French manner.
Invention – A new idea or composition. A piece with various
formal structures in the style of the imitation and fantasy, either
in regulated or free construction.
Fugue – A form based on imitation, written for two or more
parts. It consists of a subject (principal theme), its variations and
the countersubject, divided by so-called episodes.
Choral – A popular, ecclesiastic Protestant song, forming the
basis for motettas, cantatas and passions in the seventeentheighteenth centuries.
Aria
( ( (
(
(
9 '
(
( ( (
(
( ( (
((( ( ( (( (( ( ( ( ( (( ( (
( ( ( (((
(
(
(
( ( (( (( ( ( ( ( ( ( ( (
( ((((
9 ( ((
(
(
T ( (
(
( (
9 '
( (
( ((
(
(
(
(
( (
( (
(
(
(
(
( ( (
(
( (
( (
( ( (
(
(
9 '
(
(
(
(
(
( (
5
(
(
'
(
( (
0
((
((
( (( ( (( ( (( ( ((
( ( (( (( ((
(
(
(
(
(
(
(
(
(
(
(
(
(
(
(
((
(
( (((
(
9 ( (((((
T (
(
9 (
(
(((
( ( ( ( (
5
( (
(
(
( (
( (
(
( ( 5
(((
(
(
(

(
(
(
(
(
(

(
(
(
(
(
(
(
(
( ( ( ( ( ( ( (
( (( (( ( (( ( (( ((( ( (( (( ( ( ( (( (( ( ( ( (
9 T (
( (
( (
( (
(
(
22
( (
( (
( (
( (((
(
(
(
(
((
(
(
(
(
(
(
( ( ( ((
( ( ( ( (( ( ( ( ( ( ( ( (
(
(
(
( ( (((
9 ( ( ( ( ( ( ( ( ( (( (( ( ( ( ( ( ( ( ( ( (
(
(
(
T
( (
(
( (
2
( ( ( (
( ( (( (( ( ( ( ( (( ( (
( ( ( ((
(
(
(
(
(
(
(
(
(
(((( (( (
(
(
(
( ( ( (
9 (
T (
(
( ( (((
(
(
9 '
'Round midnight
(
( (((
( (
9 '
( (( ( ( (
(
(
(
T (
(
(
(
(
(
(
( ( ( (
(
(
(
(
( ( ( ( ( (( (
(
( ( ( ( (
( (( (( ( ( ( ( (( ( (
( ( ( ( ( ( ( ( ((
(
(
(
(
(
(
(
(
(
(
(
(
(
(
(
(
(
(
(
(
9
(
( ( (
4
9 (
((
T ( (
(
( (
(((
( (
(
((((
(
( (( (
( '
(
( (
6
9 (
( ((
T (
(
( ( (
( (
(
( (
'
0
((
(( (
(( ( (( ( (( (( ((
(
( ( ( (( ( ((
( (
(( ( (
(
(
(
( ( ( ( ( ( ((
(
9 ( ((((( ( ( (
( (
( (
( (
(
( (
( (
(
0 ((
((( ( ( ( 5
( (( ( (
(( ( ( ( (( ( ( ( (( ( ((( (( ( (
( ( (
9 ( ( ( ( ( ( (( ( (( ( ((( (( (( ( (( (( (( (( (
(
(
( (
( (
(
(
23
( (
(
(
( (
(
Autumn Leaves
I ( ( (
9 J ( ( ( ( (( ((
5
T I
(
J
Tema
Chaconne
(
(
(( (( 0 ( ( ( ( ( ((( ((( (((
5
5
'
(
9 8((( 0 ( ( ( ( ( ((( (((8(((( (( (( ((( 0 ( ( ( ( (
5
5
T 5
'
(
(
5
9 ((( 0 ( ( ( ( ( ( ((( (((
11
T 5
'
(
5
(( ((
( (
5
(
(( 0
( ( ( ( ( ( ( ((( ((( (((
5
5
'
(
(
(

(
(
(
(
(
(
( ( 0 ( ( ( ( (( (( ((
5
5
'
(
0 ( ( (8( ( ( ( ((
(( (( (
(

( 5
5 (
(
(
(( 8((( (( (( (( (( (( (8( (
(
((

0
(
(
(
(
(
(
(
(
9 8((
( (( (( 8((
T (
(
'
5
(
(
17
((
(
(
(
'
5
08( ( ( ( ( ( ((( (((
5
'
(
(
( ((((
(

(
(
(
(
(
(
(
( ( 0
(( (( ((
5
5
'
(
(( 0 ( ( ( ( ( ( (5 ( ( ( ( ( ( (( 55
5
( ( ( ( (((
9 (
( ( ( 8(
( (
T 5
'
( (
5
(
(
(
(
23
Var. I.
29
9
T
55 ( ( 5( 8( ( (( (
(
(
(
5
(
(
(
(( ( ( ( ( 0 ( ( ( ( ( (5 5 ( ( ( (5 ( ( ( ( 55 ( ( (5 ( ( ( (
8(
( 8(( "( ((
5
5
(
5
5
(
'
'
(
(
(
(
(
(
26
( ( ( ( 5 (

9 5
5 ( ( ( 8(5
0 (8( ( ( 5(
T 5
(
5
9 (5 ( ( ( (8(
5
T (

9 (5 (
5( 5 ( ( ( 5
( (((((
(
(
(
5
(
(
5
(
(
( (
(
(
5
8(
5( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( 8( ( ( ( ( ( ( ( (8(( (( ((
( ( ( 5
(
((( (
5
5
5
(
(
( 5
( 5 ( ( ( ( ( 8(5 ( ( ( ( ( 5 ( ( 8( ( ( 8( ( ( (( ( (
0
0
( 5
( ( ( ( 8( (
T ((((( 5
(
5
(
(
( 5
~
(
( ( ( (( (( (( (( ( ( ( ( ( ( ( ( 5 (
( ( ( ( ( (( 5 ( (
5
(

(
(
9 (
(
( 8( 5
(
(8( ((
( (
(
(
T 5
(
5
5
5
5
(( ( ( ( ( (
( (( (( ( ( ( ( ( (( ( ( ( (( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( 5 (
( ( (( (
( ( ( ( ( ( (
9 8(
(
( 8((
(
~
T (
( 5
(
(
(
5
5
5
5
Var. II.
0 ( ( ( ( ( ( 5
0 ((((( (
9 (8( 5 ( ( 5
(
(
( 8(
(
0 ( ( ( ( ( ( ( 5
5
0 0 ( 5
(
T 8( ( ((
(
0
5
5
5
(
5
(
27
( ( ( ( (( ( ( 5( ( ( ( ( ( 5 ( ( ( ((( (
( ( ( ( ( (
(
((( ( (
((
( (
( (( 5
( 5
5
((
( (
T ( ( ( 8( ( ( ( ( (( (( (( ( ( (
(
(
( ( ((( (
(
9 (
( ((
((
9 ((( ( ((
(
(
( (
((
( ( (
( ( ( ( (( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( (
(
( ((( ( (
( 8( (5 (
( ( (
T (( (((( ( ( ( ( (( ( ( ( ( ( ( ( (( (( (( ( ( 5( ( ( (( ((
5
( ( ( (( ((
(( (( ( (( (
((
5 ( (( ( ( ( 5(
9 ( ( ( (( ( ( (( ( ((
( ( (((
(( (
( ( ( (
( ( ( ( ( (( (( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( (
(
T ( ( ( (
( (
5
( 5 ( (

(
9 ( (( (( ( (( (
(( ( (( 5
T ( ( ( ( (
( ( (
( ( ( ( ( (( (
( ( ( ( ( (
( ( (( ( ( ( ( (
(( 8((
( 5
((
(((
9 (( ( ( ( ( (( ( (5 (
( (
T 5(
( ( (
((
(( ((
( (
5
(( ( (
5
( (
(
(
(
(
(( (
( (
( (
(5 ( ( ( ( ( 5( ( ( (
5
5
(
(((
( ( ( ((
5
5
( (( 5
52
((
( 8(( (( (
(
( (((
A CD-n szereplô eredeti jazz-kompozíciók kottái az alábbi standard-gyûjteményekben érhetôk el:
The music of the original jazz compositions on this CD can be found in the standard collections indicated below:
There will never be another another you – Realbook I. oldal/page 426.
Colorado Book o./p. 242.
Jazz Fake Book o./p. 384.
New Realbook o./p. 355.
Blue Bossa – Colorado Book o./p. 36.
New Realbook o./p. I. o./p. 25.
Realbook I. o./p. 51.
All the things you are – Colorado Book o./p. 16.
New Realbook I. o./p. 4.
Misty – Jazz Fake Book o./p. 252.
Body and soul – Colorado Book o./p. 41.
New Realbook II. o./p. 29.
New Realbook III. o./p. 55.
’Round Midnight – Colorado Book o./p. 181.
Autumn Leaves – Colorado Book o./p. 23.
Yesterdays – Jazz Fake Book o./p. 439.
Recado Bossa nova – Colorado Book o./p. 177.
Realbook II. o./p. 302.
How insensitive – Jazz Fake Book o./p. 150.
Night in Tunisia – Colorado Book o./p. 9.
Library of Musician’s Jazz o./p. 3.
Mr. PC. – Colorado Book o./p. 141.
New Real Book II. o./p. 234.
53
TARTALOM
(Kotta és CD)
1. There will never be another you – Francia Ouverture
2. There will never be another you (Harry Warren)
(1:41)
(0:43)
3. Blue Bossa – Preludium és Ária.
4. Blue Bossa (Kenny Dorham)
(2:03)
(1:01)
5. All the things you are – Pastorale
6. All the things you are (Jerome Kern)
(1:04)
(0:53)
7. Misty – Gavotte
8. Misty (Errol Garner)
(1:44)
(1:59)
9. Body and Soul – Gigue
10. Body and Soul (Johnny Green)
(1:10)
(2:01)
11. ’Round Midnight – Ária
12. ’Round Midnight (Thelonius Monk)
(3:57)
(2:20)
13. Autumn Leaves – Chaconne
14. Autumn Leaves (Joseph Cosma)
(6:56)
(0:49)
15. Yesterdays – Kétszólamú Invenció és Presto
16. Yesterdays (Jerome Kern)
(2:09)
(0:48)
17. Recado Bossa Nova – Háromszólamú Invenció
18. Recado Bossa Nova (Djalma Ferreira)
(2:20)
(1:51)
19. How Insensitive – Háromszólamú Invenció és Ária
20. How Insensitive (Antonio Carlos Jobim)
(1:16)
(1:05)
21. Night in Tunesia – Prelude
22. Night in Tunesia (Dizzy Gillespie)
(1:13)
(1:39)
23. Mr. P.C. – Fúga-Fantázia
24. Mr. P.C. (John Coltrane)
(3:59)
(0:35)
25. There will never be another you – Korál
(2:25)
Cover Photo & Design: Gyula Jeszenszky
Inside Photos: János Korényi
English translation: István Perczel, János Perczel, Nóra Kallai
54
55